A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-30 / 18. szám
alatt csókolozzatok Virágok smét tavasz van. Május elseje. A legszebb hónap legszebb napja. Utcánkban zeng a dal, lengnek a vörös lobogók. A virágzó domboldal lombjai alatt íiata) legények és lányok simulnak egymáshoz, és néha le-leplllantanak az ódon városra. A városra, amely nemcsak kalmárok, katonák és helytartók székhelye volt, hanem egyben csatatér is, hol hősök harcoltak és haltak a szabad Májusokért, a Máért és Holnapért. Nézd, erről a térről maroknyi harcos indult el negyven év előtt, nézd, itt élt Steiner Gábor, itt pedig, a Lenlngrád utca egyik udvari szobájában Gonda őrnagy, a Szlovák Nemzeti Felkelés hőse. Valahol a város peremén, egy rácsablakos házban székelt a földalatti SZLKP első illegális Központi Bizottsága. Emerre viszont Ján Osoha, az illegális mozgalom rettenthetetlen Cyrilje járt... És a Redoute kistermében gyűltünk össze negy-Ebben a házban székelt az illegális SZLKP első Központi Bizottsága Emlékek tavasza „Szabad Május szabad és szánt tömegje. Steiner Gáborról utcát neveztek vennyolc dicső februárjában, hogy felkészüljünk a reakció támadásának visszaverésére. Hány ház, mennyi utca, ahol ismeretlen elvtársak végezték feladatukat, amellyel a Párt megbízta őket, hűen — gyakran életük kockáztatásával. S ha, szőke lány, a ligeti fák alatti pádon ráborulsz a barna legény vállára, ne feledd, hogy tőled néhány méterre állt a híd, a felszabadító dicső hadsereg dunai hídja. Ne feledkezzél meg a Slavín kö■kockáiról sem. Alattuk igaz legendák vöröscsillagos lovagjai álmodják tovább félbeszakadt életüket, készenáilva, hogy szükség esetén fegyvert ragadjanak és újfent megvédjék az ódon várost. Ismét tavasz van, az emlékezés tavasza.' — síjén Osoha és társainak fényes utókor szivében yes emléké tovább él a hálás
