A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-23 / 17. szám

Gazdarica Juraj, a szocialista munkabrigad vezetője

Csemeték a hő alatt

A lánctalpas traktor az erdőben már megszokott látvány

ahó, Hahóóóü! — zeng, visszhangzik alattunk az erdő. A Sturec hegy egyik kopár tisztásán állunk A völgyben alig érezhető tavaszi! fuvallat itt mérges komondorként mar az arcunkba. Lejjebb, a hegy hátán, favágók fejszéi csattognak, motorfűrész síró hangja száll felénk.

Ugyan merre is lehetnek? — töprengünk, s kicsit tétovázva nézegetünk a fák, bokrok sűrűjébe. Seliga Pál, ez erdész, csak mosolyog. Úgy ismeri az erdőt, mint a tenyerét.

— Rögtön ott vagyunk — nyugtat meg.

Lefelé tán még nehezebb menni, mint

föl. Nagyokat csúszunk a párát lehelő avaron, száraz ágak pattannak fel cipőnk orra előtt. Közben az erdész magyaráz, mesél: vadászkalandokat, egyszerű, mindennapi dolgokat a munkáról, az emberekről, akik szinte gyerekkoruktól itt dolgoznak. Jól esik neki a beszéd, hisz itt a rengetegben ritkán nyílik erre alkalom. (Néha lehajol, az avarból kibont egy-egy halványzöld fenyőcsemetét. Mi észre se vettük volna, ha nem figyelmeztet.

Nem Is akármilyen favágókhoz vezet bennünket. A Gazdarica csoport pár hónapja nyerte el a szocialista munkabrigád büszke címét. A kerületben mindenütt elismeréssel szólnak róluk. Tizenketten dolgoznak egy csoportban. Túrószacskóhoz hasonló katlanban bukkanunk rájuk. Lehántott, sárga gyantát izzadó fenyőtörzsek, görcsös bükkfák jelzik munkájuk nyomát.

— Hahó! — hangzik a vidám kiáltás. —t Jó munkát, favágók!

Egy szőke, nyúlánk, szinte gyerekes arcú ember fogad. Kezében motorfűrész. Előtte egy kidöntött fa, mely kétségbesetten kapaszkodik társai karjaiba.

— Lépjenek arrébb! — figyelmeztet. A fa nyöszörögve ereszkedik a havas földre.

— Gazdarica — mutatkozik be illendően, s a fűrészt a gumicsizma mellé, a földre ereszti. Hatalmas, erős embereknek képzeltem a favágókat, akik cammognak, akár a medvék, mogorvák, mint télen az erdő, szemük komoran villan, mint nehéz baltájuk éle. De Gazdarica csak mosolyog. Mosolyog azon is, hogy nem hisszük el, már negyven éves elmúlt. Két családja van: egy fiú és egy lány. Ikrek! Ez is emeli tekintélyét a többiek előtt.

— Szép időt fogtak ki, csendes az erdő — mondja Gazdarica. — Két nappal ezelőtt még olyan dáridót csinált a szél, hogy alig győztük hallgatni.

A lovak Is segítenek