A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-09 / 15. szám

fiatalok esküre emelt kézzel tüntetnek Prágában a kapituláció ellen CSiSZ-tagok és komszomolisták baráti talál kozöja negyven eve Csallóköz népe találkozöra megy. (Nagy Márton linAleummetszete) A Szlovák Nemzeti Felkelésben a párt vezeté­sével a fiatalok is részt vettek Duna utcai munkásotthon Marx-termében. A szociáldemokrata párt marxista balszár­nya képviseletében megjelent és felszólalt Sirokj? elvtárs, Kreibich elvtársnő, Nagy Gyula és Szaraka elvtársak. A kongresz­­szus elfogadta az új alapszabályokat, és határozatot hozott egy Ifjúmunkás lap há­romnyelvű kiadásáról: Mladá garda, Ifjú Gárda és Junge Garde név alatt. Program­ba vették, hogy harcolni kell a kommunista párt megalakulásáért és könyörtelenül le­leplezni a szociáldemokrata árulókat. A kongresszus a késő esti Órákban ért véget, anélkül, hogy a rendőrség tudott volna róla. Semmiféle zavaró körülmény nem jött közbe, annak ellenére, hogy min­den eshetőségre fel voltak készülve. Ifjú­sági őrséget állítottak fel. E kongresszus értékes érdekessége, hogy Európában elő­ször fordult elő, hogy a kommunista ifjú­munkás szövetség előbb alakult meg, mint a kommunista párt. A kommunista ifjúmunkás szövetség a kommunista párt megalakulásáig a szociál­demokrata párt baloldali vezetőivel szoros kapcsokban állt és hasznos tevékenységet folytatott. Kezdeményezte a Fiferlinger­­sztrájkot, a vasárnapi iskola elleni sztráj­kot, mely több mint három évig tartott. Ennek következménye volt, hogy végre fel­építették a Vazov utcai tanonciskolát. Az épületen márványtábla őrzi az alapítók — az akkori városi hatalmasságok — nevét, akiknek különben semmi közük sem volt az iskolához. Akik kiharcolták — a sztrájk­­kóló, névtelen ifjúmunkások voltak. Vincze elvtárs még egy érdekes epizódot elevenít fel a régi időből: — Magyarsókra mentem, hogy megala­kítsam az ifjúmunkás szervezetet. Rövid­­nadrágos, tizennyolc éves legényke voltam. Már előre készültem, mit is fogok monda­ni falusi társaimnak. Nagy meglepetésem­re felnőtt, bajuszos, idősebb emberek fo­gadtak: a falu kommunistái. Ifjúmunkás gyűlés helyett népgyülést hívtunk össze, és itt választottuk meg az ifjúmunkás ve­zetőséget, melynek legfiatalabb tagja hu­szonnyolc, a legöregebb hatvannégy éves volt. A gyűlés után százötvenen léptek be az ifjúmunkás szövetségbe. A következő héten rendeztek egy mulatságot, ahol a csendőrséget lefegyverezték. * * * Nemcsak Bratislavában, de Rózsahegyen, Kassán, Leleszen és a többi városokban, kis eldugott falvakban is megindult az erjedés. A plakátragasztó, titokban tartott gyűlé­sek előtt őrséget álló, vigyázó fiatalok so­vány szikkadt alakja szimbólummá nőtt. Munkás tornaegyletek, kulturális szerveze­tek, önképzőkörök alakultak. — Választások alkalmával a fiatalok le­tépték a plakátokat és helyébe a mienket, a tízes számút ragasztották — meséli a pozsonyeperjesi örökvidám Csóka István bácsi, az egykori vöröskatona, most pedig tíz év óta szövetkezeti elnök. — Mert ná­lunk is volt ám vörös ifjúsági szervezet! * * * Koller elvtárs Vlzkelet község csendes­­szavú elnöke az üldöztetésről beszél: — Sokszor éjszaka bezörgettek a csendőrök hozzám és elvittek két-három napra. Bi-7

Next

/
Thumbnails
Contents