A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-02 / 14. szám

varázslói Bukarest Hangversenyek, kongresszusok rendezésére szolgál a „Köztársasági palota“, mely Három­ezer személy befogadására alkalmas Minden műszaki fortéllyal el van látva — hangszerük tömege a színpad körül, minden ülőhely előtt további hangszóró. Amikor az első filmelőadást tartották ebben a teremben, megborzongtak a vendégek egy őszi táj nézése közben. Azonban nem az impresszó volt az ok, hanem a kllma­­tizáló berendezésből áramló hűvös levegő! A foyer minden emeleten, minden lépcső­­feljárat mögött más-más építészeti megoldású. Egyformán újszerű és praktikus, egyszerű és nagyvonalú egy-egy előcsarnok' berendezése. — A legkülönbözőbb - köztük Indonéziából és Nyugat-Németorezágből — Itt járt építészek miot a modem építőművészet mestermüvéröl nyilatkoztak román kollégáik alkotásáról. Köztársaság tere: Népi egészen egy év alatt keletkezett itt egy szocialista nagy­város központja. (Az észszerű távlati tervezés tanúbizonysága; a házak teteje már olyan, hogy helikopterek leszállhassanak rája.) — Fent: Este a Cismigiu-Park nevű téren. ogosan kérdezheti az olvasó, hol itt a varázslat? Igaza van. Varázsformulák­­kal, abrakadabrákkal aztán igazán nem találkoztunk a bukaresti városi tervhi­vatalban (kép jobbra: Adrian Lupescu műszaki tanácsnok „vezérkarával"). Es mégis a varázslattal határos, hogy meny­nyit építkeznek a Román Népköztársaság­ban. Egyik bukaresti ismerősünk tavaly a tengerhez utazott szabadságra a családjá­val. Elutazásukkor házuk közelében éppen egy lakóház-tömb alapjait kezdték kiás­ni; amikor visszatértek, a nyolcemeletes komplexum teljesen kész, beköltözhető volt. Ugrásszerűen emelkedik az építőipar volumenje. Egyedül 1960-ban 11 000 új la­kás épült, 1965-ig további 100 000 szerepel a tervben. 52 új iskola készültei — ameny­­nyi azelőtt két évtized alatt épült. Az építészekkel folyt at off beszélgetéseink után az a benyomásunk támadt, hogy egyetlen régi követ sem akarnak a helyén hagyni. Oj terek és utcák keletkeznek, egész városnegyedeket — amelyek a tő­kés rendszer magántulajdon-védelme miatt reménytelenül összevissza épültek — bontanak le és építenek be újra a kö­vetkező években. A Bukaresttel való fe­lületes ismeretség után is erős kísértést érez az ember, hogy higgyen a fekete (vagy ami az adott viszonyok közt sok­kal találóbb: a fehér) mágiában. Az em­berben felmerül a kérdés, mi az oka, hogy a nagy bulvárokon látott új épületeknek minden modern vonalvezetés mellett is megvan a maguk speciálisan bukaresti ka­raktere? — Egy másik példa: a Köztársa­ság terén álló magasházak színe — foko­zatosan halványuló, illetve erősödő pasz­tell-árnyalatok s ezeknek igen hatásos kontrasztja a sok-sok élénk sárga, kék és zöld alumíniumredőny, ami egyetlen bukaresti ablakról sem hiányzik. — Szín­nel, formával és vonallal folyik a varázs­lat a román fővárosban. Noha egyszerű laikusok vagyunk az építőiparban, de azért kijelenthetjük, hogy minden épí­tésznek érdemes elmenni Bukarestbe, ha nem is érzi magát bűvészinasnak...

Next

/
Thumbnails
Contents