A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-26 / 13. szám

Ján Ciíek, a hodoninl furnérlemez-lizem dolgo­zója különböze színű gombok puszta megnyomá­sával Irányítja a meglehetősen bonyolult munkát végző gépek egész sorát. Boleslav-i Skoda autógyárban már számos munkafolyamatot teljesen automatizáltak J L Az automsitizáció inden készen van? — kérdezte Schrey, az első sebész.- Igen. — Akkor lássunk hozzá. Az asztalt borító üvegbúrák feltárultak. A test, amelyet puha automata-karok emeltek a hely színére, könnyedén feküdt a méreteinek pontosan megfelelő hófehér lapon. Nyilván súlyos belső vérzésre került sor s injekcióink édeskeveset segítettek, mivel az eszméletlen teste alig lett egy árnya­latnyival sárgább az asztalt szegélyező porcelán színénél. A harang üveg-részei hermetikusan elzáródtak, s ezzel egyidejű­leg megremegtek a narkotizáló készülék mutatói. A sűrített gáz halkan sziszegett a csövekben. A pilóta most ott feküdt az asztalon egy átlátszó Uvegbura alatt. Puha tartó-karok fogták le kezét-lábát. Az asz­tal lesüllyedt. Fordult is mindaddig, míg a sebész műszerekkel teli szerszámtartója meg nem állt a fekvő feje felett. Ezalatt a harang belseje a kellő hőmérsékletre me­legedett, újra megjelentek a fecskendők­kel teli tálacskák s a mellékmélyedésből előnyúlt egy hegyes tűben végződő cső — ezen keresztül vezetik a vért — készen arra, hogy bármely pillanatban beleszúród­­jék az operálandó erébe. Schrey belépett a zaíir-szin spanyolfal mögé, ahol a műtő­asztal vezérlő gépezete állott. Odaült a képtábla elé, amelyen megjelent a pilóta feje, kezét könyökig dugta a piros gumi kézelőkbe, bennük voltak a fémfogantyúk, amelyekkel dolgozott, aztán a beteg feje felett függő müszerfejből egymás után nyúltak ki a megfelelő műszerek. Időnként megcsendültek a műszerfejbe visszaugrő sebész-szerszámok, vagy folyta­tólagos halk zaj hallatszott, amint a vér­18 zést elállltó kapcsok bezárultak, a nyílt ereken. A képtáblán már leborotváltan je­lent meg a pilóta feje, a trepanáló fúrók a csontba mélyedtek, s vér és csont-for­gács kísérte kört írtak le ... Így írja le Sztaniszlav Lem a „Magellán felhői felé" című könyvében a halálosan sebesült pilóta operációját egy — a csilla­gok közötti térben haladó űrhajón. Érdekes olvasmány ez. Feszültséggel teli, drámai események követik egymást benne, az ember lélegzete eláll, s megkönnyeb­bülve olvassa, hogy működésbe lépnek az automaták és gép-agyak s a legsúlyosabb helyzetekben segítségükre sietnek az űr­hajósoknak. Mikor Lem ezt a könyvet írta (1954), az űrhajózás még a jövő zenéje volt. S azo­kat, akik komolyan beszéltek az asztro­nautikáról, számos szakember megmoso­lyogta. Ma már senki sem kételkedik abban, hogy az ember a közeljövőben eljut a vi­lágűrbe. S egész természetesnek vesszük, hogy a Holdon először egy kísérleti tank fog kikötni — automata — s csak azt kö­veti majd az ember. Ha egy iskqlás gyereket kérdezünk meg a rakéták és szputnyikok felől, feleletében egész természetesen említi meg az „auto­matika“ és „kibernetikai szerkezet" szava­kat, jóllehet aligha tudná megmagyarázni valódi értelmüket. Igen. a rakéta-technika szorosan összefügg az automatlzációval és kibernetikával. Ugyanígy az atom-energia felhasználása is az automatizáción és ki­bernetikán áll vagy bukik. Ha már, akár manapság betekintenénk egy korszerűen felszerelt műtőbe, számos bonyolult szerkezetet — automatát lát­nánk, amelyeket a sebészek súlyos műtétek esetében használnak. Lem műtőterme mér a közeljövő műtőterme. A Szovjetunióban már működik olyan gépi berendezés, amely megkönnyíti az orvosoknak a helyes diag­nózist. Gyáraikban már most is üzemben van­nak olyan automata gépsorok, amelyek ha­sonló alapelveken épültek, mint amelyek szerint Lem rajzolta meg agy-műtétét. Egyelőre Így készülnek a gépkocsimotorok alkatrészei. Az automatizáció ma mér nem a fantasztikus regények tárgya — napról napra, egyre inkább a ma valósága a gyá­rakban, ahol a csábító űrhajózás s az em­beri boldogság holnapja — a kommunizmus van születőben. Automatizáció és társadalom Ez Samuel Lilley angol tudós könyve fordításának címe. Ez az úr azt Írja köny­vében, hogy sok mindent fenntartással fo­gad, ami a Szovjetunióban történik. Ha azonban összehasonlítja az automatizáció fejlődését a kapitalista államokban és a Szovjetunióban, kénytelen beismerni hogy a szovjet út a helyesebb és következete­sebb. Könyvének előszavában megemlíti öapek müvét, a iR. U. R.-t, s vele együtt fi­gyelmeztet bennünket arra, hogy az auto­matizáció az emberiséget válaszút elé ál­lítja - vagy összezúzza a munka rabszol­gaságát, vagy az egész emberiség belepusz­tul az osztalékokba. Könyve végén van egy fejezet: címe Üzenet a Marsról, amelyben egy képzeletbeli marslakó vitázik a nyuga­tiakkal, hogy miért nem használják fel az automatízációt az emberiség hasznára, a munkaidő megrövidítésére, szociális és kul­turális intézményeik fejlesztésére. E vitát, a termelőeszközök magántulajdonát s a nemzeti jövedelem elosztását illetően Lilley marslakója a következőképpen zárja le: „Ha

Next

/
Thumbnails
Contents