A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-08 / 2. szám
leginkább igyekeznek meggyorsítani ezt a folyamatot, a szocialista munkabrigá- I dók: Hegenbartová, Ládrová, Zábranská, Kohoutová, Svobodová elvtársnők munkabrigádjai. Itt kell még elmondani, ami különben talán egy illatszergyár esetében egészen természetes, hogy az itteni munkásoknak több mint a fele nő. — Mégpedig micsoda szép nő — mondja kalauzolőm, egy helyes kis titkárnő, amire én csak azt tudom válaszolni, hogy rőla ítélve tökéletesen el tudom képzelni szépségüket. S megkérdezem még tőle, vajon ő is az itteni szépítőszereket használja? — Ez csak természetes! III. Egy tengerész a décíni kikötőben A tengerész: Taraba mérnök elvtárs, a dééíni kikötő hajóforgalmának a vezetője. Fekete, egészen fiatal ember, arcszínéről ítélve alig hinnéd el, hogy tősgyökeres prágai. Ami pedig a tengerészséget illeti, hogy kerül mihozzánk tengerész, mikor nekünk egy csöppnyi tengerünk sincs — kérdezhetné valaki. Taraba elvtárs Prágában végezte el az ipari iskolát, s onnan került mint kiváló tanuló a Szovjetunióba, Ogyeszába, a hírneves tengerészeti akadémiára. Ott tanult öt évig, s aztán mégsem lett tengerész, hazahozta a honvágy, előbb Prágába, aztán ide, a déőíni kikötőbe. — Persze, azért a tengerrel máig is tartom a jó viszonyt, hiszen a mi hajóink Hamburgba, Lübeckbe, Magdeburgba, Stettenbe szállítanak, Így alkalmam van néhanéha viszontlátni örök csábítómat. A décíni kikötő hatalmas forgalmat bonyolít le. Említettük már, hová mindenhová viszik az árut hajóink, onnan aztán Északnak folyik az Elba A SAM gyártása közben Az illatszergyár technikai berendezése sem maradhat el a kor vívmányai mögött szállítják tovább az itteni holmit a világ négy tája felé: szenet, gépeket, különféle tecnnikai cikkeket. — S a behozatal? — Nyersanyagok, élelmiszerek, kakaó, szójabab, csokoládé, vasérc, konzervek. S a szállítók: Törökország, Kanada, Brazília, Belga-Kongó, Kína, India, Norvégia. S mindezt a forgalmat az Elbán bonyolítják le, melynek egyik központja itt vr.n Déöinben, s irányítója Taraba mérnök elvtárs, a tengerész. A szállítóeszközök persze sokkal jobbak ma már s gyorsabbak, mint valaha voltak. Hiszen a hajók azelőtt hetekig bandukoltak észak felé, néha hónapokig tartott az útjuk a tengebig, ma meg hathét nap alatt teszik meg ugyanezt az utat hajóink. A nehéz árut — amivel évtizedekkel ezelőtt rakodómunkások tucatjai kínlódtak — ma hatalmas daruk rakosgatják ide-oda, s mindezt könnyen, hogy úgy mondjam „félkézzel”. Mert hogy mást ne mondjak, egy ilyfen hatalmas hajókolosszus ötszázezer tonna rakományt is játszva elnyel, tulajdonképpen ebb^n rejlik a hajóforgalom utólérhetetlen előnye más közlekedési eszközökkel szemben. Sokszorosan olcsóbb, mint akár a vasúti, akár bármiféle más szállítási mód. A hajósok életmódja: ^Hajdan heteket, hónapokat töltöttek a vízen vagy idegenben, távol az otthontól, távol családjuktól. Manapság a hajósok nagy részének a felesége is ott dolgozik a hajón, nem is olyan hosszan tartók az utak, ami pedig a kulturális lehetőségeket illeti: — Hamburgban például van egy ún. üzemi klubhajónk. Megtalálható ebben a klubban a rádiótól, televíziótól kezdve a könyvtárig, moziig minden elképzelhető dolog, s tekintve, hogy egy ilyen hajó Nyugat-Németországban képviseli hazán-Kiköto kát, nem lebecsülendő propagációs szerepe sem. ☆ Északnak folyik az Elba — mondottuk a címben, s bár a mi tájainkon — Dél- Szlovákiában — született embernek ez furcsa is egy kissé így van. Északnak folyik az Elba, északnak mennek a hajók, viszik az árut s az áruval persze másfajta kincseinket is, s a híradást szocialista társadalmunk életéről. Cselényi Lászlö 7
