A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-19 / 12. szám
Portré (Barsl felvétele) Március Márciusnak illatát érzem, Mikor szakállas remeték Sátánt látnak a tócsamélyben, De az az újhold, nem egyéb. Mikor nem képes alávetni Magát annak, ki rajta úr, A tanítvány, és azt képzelgi: Mesternél bölcsebb s nem tanul. Ő, képzelődök sarkalöja, Március! — Nincsen, nincs sehol Hozzá hasonló drága hónap, Nyitott köpenyben bandukol. 6 maga az, ki ábrándozván, Kicsit már nevetséges, és Benne bármilyen tézis lobban, Az máris megoldásra kész. Tudjuk jól, áprilissal együtt Május jön s június virít S július — mi meg átöleljük Gabonával telt zsákjait. £s az érettség meggondoltan Belép egy este gyedül S a kandalló előtt leül De te még bátran, csöppnyi tócsán Topogsz át papucsban; s a fül Nem hall; mint madár szállsz keresztül E vizen, szárnyalsz, mint a dal, Míg lenn a Hold ezüstje rezdül... ...Ó, Hold! Üjhold! Te fiatal! Jobbágy Károly fordítása MÁRCIUS Leonyid Martinov versei Martinov a szovjet költészet egyik legkiemelkedőbb élő képviselője. Minden sablontól mentes, a mindennapi élet apró dolgait költészetté emelő, merész, de mindig biztos világnézeti alapokon álló lírája méltán érdemli meg a figyelmet. S nekünk, magyaroknak különösen kedves a költő, hiszen mint műfordító kiválóan fordította orosz nyelvre a magyar líra gyöngyszemeit. Olvad a hó lm Olvad már. Felszínre most kerül Mindaz, mi télen át véletlenül A világ kezéből a földre hullt, S amelyre fehér hólepel borult. Itt rozsdás hajtű, fél kesztyű maradt, Ott néhány elázott plakát-darab, S könnyek, miket a kegyetlen, rideg Tél csalt ki a szemekből, s a hideg Őszi földbe vágott keréknyomok, £s annyi jelentéktelen dolog, Száz apróság, amit egy télen át Elnyelt a hónak vatta-szőnyege. Már olvad. Lám, a föld a nagy subát A ruhatárba épp most adja be, S a tél után újszínű leplet ölt. Ruhája zöld lesz, fénylő, tiszta zöld. Fűzfa Változott ez a fűzfa E hét szép tavaszi napon! Minden, mi él, így változik ma. Mi történt vele ? £n tudom. Frissül a tölgyfák minden izma E hét szép tavaszi napon; Minden új, fönséges és tiszta Gyökérén és gallyakon. Minden, mi él, így változik ma: A sok kicsi ér már — patak, A szántóföldön búza nyit s a Gyapotban, mely virág, fakad, Erik már a robbanás titka. íme hát ilyen lett a fűzfa E hét szép tavaszi napon, Amíg az áradást itta, mit a Tuskó nem is sejt, fogadom! Lothár László fordítása Illyés Gyula fordítása 17
