A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-19 / 12. szám
Peter JHemnicky: fr p ár t Íg d ZOI vá fly I Hatvan évvel ezelőtt, 1901. március 18-án született Kysperken Peter Jilem! niCky, a szlovák szocialista-realista széppróza megteremtője. Szlovákia különböző vidékein taníióskodott. Korán (elismeri, hogy a szlovák falvak lakóinak zöme nyomorban él. A kivezető utat a rendszer megváltoztatásában látja. Belép a kommunista pártba, a munkásosztály soraiban vívja harcát a kizsákmányolok ellen. Első élményei mély gyökeret vertek leikébe. Ezekből (akadt regénye, a Győzelmes bukás, amelyben megragadó képet, fest arról a vidékről, azokról az emberekről, akik alig tudnak valamit kicsikarni kevés földjükből. Már első müvében rámutat a rendszer hibáira. Az 1925—26-os években Szlovákiában megalakul az Interhelpo szövetkezet. Ez azoknak a cseh, szlovák és magyar munkásoknak az egyesülete volt, akik a Szovjetunióban kerestek új hazát Ó is a küldöttséggel tartott. Hazatérte után tapasztalatait A dübörgő lépés cimü regényében, az Iránytűben és egy riportkönyvben dolgozza fel. Itthon előadásokban, újságcikkekben számol be a Szovjetunióról. És megírja újabb regényét, a Töretlen föld-et, amelynek hőse már bátran szembeszáll elnyomóival, s pontosan tudja, hol a helye, mit kell cselekednie. Ezt a munkáját aránylag gyorsan követi egy másik, a Cukor. A művészien megirt | regény mondanivalója: csak a kommunista párt vezette munkások és parasztok közös fellépése hozhat javulást. ; A fasizmus éveiben, az ún. „szlovák állam” idején koncentrációs táborba kerül, ahonnan csak a felszabadulás után tér haza. Újult érövéi lát munkához. Közelebbről megismerkedik a Szlovák Nemzeti Felkeléssel, e mozgalom résztvevőivel és elbeszéléseik alapján megírja a Garammenti krónikát. 1948-ban mint kultúrattasé :Moszkvába indul, s ott is hal meg a következő év májusában, negyvennyolc esztendős korában. 1922 januárja óta vagyok párttag. Amikor ötévi tagság után a Szovjetunióba távoztam, teljes szívből vágytam arra, hogy felvegyenek az Összszövetségi Kommunista (Bolsevik) Párt tagjai közé. 1927 áprilisában teljesült a vágyam. Ma már ki sem tudom fejezni, mennyire örültem akikor. De még ma is a szemem előtt van az a kis, világoskávé színű könyvecske, mely lehetővé tette számomra, hogy tagja lehessek a Lenin alapította és Sztálin vezette pártnak, a Kaukázusban, a Fekete-tenger partján fekvő Szu-Pszeh község helyi szervezetének. Örömöm azonban nem tartott tovább három napnál. Negyednap valami dolgom akadt Novorosszijszkban. Néhány gazda ment oda a falunkból szekéren, áruért. Velük tartottam. Még ma is élénken emlékezetemben él az a veröfényes tavaszi nap. Mennyi csillogás! Mennyi napfény! A lovak vidáman ügettek az erdei utakon, jólesően melegített a napocska. Levetettem a kabátomat és odadobtam a szekéroldalra. A kocsi nagyokat zökkent a vasúti síneken, köveken és vízmosásokban, mert hát széles az orosz sztyeppe s keresztül-kasul szántják rajta az utakat... Amikor beértünk Novorosszijszkba, veszem á kabátom, hogy belebújok. És ekkor eszembe jutott, hogy megtegyem, amit számtalanszor megtettem naponta, eszembe jutott megnézni a pártigazolványomat. Alighanem már előbb rossz sejtelmeim voltak, amik hamarosan beigazolódtak: kezemmel csak — az üres zsebet tapintottam! Úgy álltam ott, mintha villám sújtott volna. Szörnyen éreztem magam. Hogy állok én most a párttitkár elé? — gondoltam —, hogy nézhetek .az elvtársakat szemébe, amikor a könyvecskét, ami után úgy vágyódtam s amit úgy kellett volna őriznem, mint a szemem világát, csak három napig hordtam magammal? És valóban — még ma sem tudok megszabadulni attól az érzéstől, ami akkor fogott el, amikor bejelentettem a pártigazolvány elvesztését. Ogy tűnt fel, hogy a párttitkár megrovó tekintettel méreget, s az elvtársak, akik éppen jelen voltak, megvetnek. Ha nem lett volna ez csak lelkúsmeretfurdalás, ha nem lett volna csupán pillanatnyi benyomás, hanem valóság, akkor is bele kellett törődnöm, hiszen semmi mást nem érdemeltem. Mindezen semmit sem változtatott az a tény, hogy harmadnap hívattak a pártcsoportba és visszaadták az igazolványomat, amely nem tudom hol kiesett a zsebemből a végtelen sztyeppén. Akárki is találta meg — meggyőződtem róla, hogy a Szovjetunió bármely polgára nagyobb tisztelettel viseltetik a pártkönyvecske iránt, mint amilyen elővigyázattal és éberséggel viseltettem jómagam. Elvtársaim, ti vagytok' az elsők, akiknek bevallottam nagy vétkemet. Egészen megkönnyebbült a lelkem tőle. S most arra kérlék titeket, hogy ha nem akartok olyan fájdalmat és szégyent átélni, mint amilyet akkor én átéltem, vigyázzatok az igazolványotokra és úgy óvjátok, mint a szemetek világát. A pártkönyvecske — az nem akármilyen könyv, r.em árulják a piacon és nem lehet pénzért megvásárolni. A pártigazolványt munkával, áldozatkészséggel és harccal kell kiérdemelni, s a legszebb emberi tulajdonságokkal kell fizetni érté, amilyenekkel minden jó kommunistának ki kell tűnnie. Jirina Adamcová fametszete NYIKOLAJ ZABOLOCKU: REGGELI DAL Megjött az óriás hajnal. Fák nyujtózódtak. Föllélegzett a lomb. Csöpp sietett H a fák erében. Ablak, négyszögöl, tárult ki a tündöklő táj fölé és mind aki csak a kistoronyban állt, a csupa-ragyogás égre tekintett. Ott állottunk az ablaknál mi is, tavaszi ruhájában feleségem, karján kacagó, rózsás, meztelen kisded fiammal, Tökéletes és megháboríthat átlan tisztaság nézett az égre, •hol izzott a nap már: S ott lent a fák, a vadak, madarak, mind a bozontos, az izmos, a nagy s ugr’i-bugri most körbe állt és dudán és gitáron . és hegedűn és sípon hirtelen belevágnak hajnali himnuszukba. És körös-körül minden dalba kezdett, hogy szökdelt még a gida is a csűrnél, és fölfogtam az arany-virradatban: az emberi boldogság halhatatlan. Illyés Gyula fordítása
