A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-08 / 2. szám

A néha olyan kegyetlen és szeszélyes természet Ceti Gyurkának beteg szívet adott. Igen, beteg szí­vet, mely a fiúnak kora gyer­mekkora óta sok kellemetlen­séget okozott: akadályozta öt a játékokban, sportban; sőt, minden gyorsabb mozdulat ki­­fullasztotta. — Fejletlen a szívbillentyűk közötti válasz­fal — ennyit mond csupán a lakonikus orvosi lelet. Gyurka tizennégy éves, amikor a 77. brünni sebészeti klinikára ke­rül. Állapota igen súlyos, tel­jes felépüléséhez nincs sok remény. A klinikán először megálla­pítják a pontos diagnózist, mely szerint nemcsak a szív­­billentyűk közötti válaszfalon, hanem magukon a szívbillen­tyűkön is kóros elváltozások észlelhetők. Mindez igen meg­nehezíti az amúgyis bonyolult műtéti beavatkozást, pedig ez az egyetlen mód a páciens megmentésére. A műtét előkészítése tulaj­donképpen a véradóállomáson kezdődik. Tizenkét olyan sze­mélyre van szükség, akinek vércsoportja megegyezik a be­tegével. A fiatal páciens különféle orvosságokat kap, melyek biz­tosítják idegrendszerének tö­kéletes működését, egyensú­lyát. A gyakorlott narkotizá­­ló — altató szakorvos — biz­tosan ható, megnyugtató „kok­télt“ kever. A beteget a mű­tőbe szállítják. Az ereibe ve­zetett mesterséges tápanyagot, a glukózt a narkotizáló altató­val cserélik fel. A fiú lassan mély álomba merül. A bonyo­lult műszerek pontosan ellen­őrzik állapotát — a sebészek hozzálátnak a műtét előkészí­téséhez. Kivezetik az ereket, rákapcsolják a mesterséges vérkeringést végző készülékre és az egyéb szükséges mérő­műszerekre — a friss vért a műtőbe szállítják. Az operá­ciónál az orvosok egész légiója segédkezik — csupán a műtő­ben tizenöten szorgoskodnak. Kezdetét veszi a tulajdon­képpeni műtét. Az operációt végző J. Navrátil professzor felnyitja a mellkast, a narko­­tizálö figyeli a különböző mé­rőműszereket: az átömlésmé­­röket, az elektronhőmérőt, az elektrokardioszkópot és a szív különböző részeiben lévő nyo­mást mutató mingográfot. — Minden készen? — kérdi a professzor. A műtőben az orvosok légiója minden erejét és tudásit latba vetve küzd a tiatal Celt Gyurka életének megmentéséért M pZ effA Z M tfa/'... — Igen. Tizenöt orvos és a műszerek tucatjai — minden készenlétben. A bonyolult ké­szülékek működésbe lépnek. A narkotizáló kikapcsolja a be­teg légzését, vérének oxigén­nel való telítését ettől a pil­lanattól fogva mütiidő, egyen­letes ütemű keringését pedig egy speciális szivattyú végzi. Nehéz lenne most megvonni a határt az élő szervezet és az élettelen gépek között. A szív teljesen szabaddá téve, kikapcsolva a vérkeringésből és káliummal érzéstelenítve. A professzor biztos kézzel teszi meg a szükséges vágást, mely­re a sebészek évszázadokon keresztül eddig még csak gon­dolni sem mertek. Végre látható a szívbillen­tyű kóros elváltozása. A sebész finom ujjai fürgén, biztosan mozognak, gyorsan összevarr­ják a szétvált részeket. A percek most szédítő iramban száguldanak — míg harminc elröppen belőlük, a szíven vég­zett műtéttel készen kell len­ni. Míg a sebész a szíven ej­tett sebet varrja, újból vért bocsátanak bele, mely a káliu­mot gyorsan eltávolítja. Mindennel elkészültünk ? Még egy gyors ellenőrzés, vajon nem maradt-e a beteg testében a vérátömlesztö ké­szülékből származó vér, a szo­rító kapcsok rendesen be van­­nak-e húzva, a mesterséges vérkeringés ki van-e kapcsol­va? Közeleg a döntő pillanat — a megoperált szív ismét dobogni kezd. A narkotizáló megindítja a légzést, a sebé­szek egyik csoportja lekap­csolja a különböző készüléke­ket és elvarrja az ereket, a többiek pedig a professzorral az élükön sietve bezárják a mellkast. A műtét véget ért — az órán ezalatt három tel­jes kört írt le a nagymutató. A pácienst elektromos fű­tésű ágyba fektetik, készenlét­be helyezik az oxigénpalac­kot, s a narkotizáló feszülten lesi a beteg ébredését. A mű­tétben részt vett orvosok is türelmesen várják az ered­ményt. Sikerült? Nem sértet­ték-e meg az agyközpontok sejtjeit? — A fiú végre fel­nyitja szemét, szabályosan reagál és érthetően felel. A halál azonban veszélyes és alattomos ellenfél. Most meg­hátrált, ám később, váratlanul ismét támadásba lendülhet. Az operációt követő tizen­kettedik napon Gyurka egyre erősbödő fejfájásra panaszko - dik. Az orvos időnként áju­­lási rohamokat is észlel, mi­közben a szív lelassítja műkö­dését. Az ájulások tartama fo­kozódik — az erősítő orvos­ságok nem hatnák. A fiú éle­tét újra veszély fenyegeti. Az orvosok konzíliumra gyűlnek, hogy megtárgyalják a szüksé­ges beavatkozás formáját. Ne­héz a döntés, mivel e tekin­tetben, sajnos, még nincsenek kellő tapasztalataik. A harcot azonban nem adják fel. A mű­tét által legyengült szívideg­rendszert mindenképpen meg kell erősíteni. De hogyan ? Van ugyan egy készülék, az ún. stimulátor, mely elektro­mos impulzusokkal serkenti a szív működését, de sajnos, ezt még csak állatokon alkalmaz­ták. Nincs vesztegetni való idő, ki kell hát sürgősen pró­bálni. Es kipróbálták. A be­avatkozás sikerült! A fiút megmentették az életnek, az orvostudomány ismét győze­delmeskedett a halálon. Gyurka szívverését az operáció után a stimulátor tartja a megfelelő Ütemben Az élet legyőzte a halált

Next

/
Thumbnails
Contents