A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-19 / 12. szám
5 omorja, Bacsfa, Vajka, Vajasvata és Nagymegyer házaiba kopogtattam, kopott, szakadozott anyakönyvek lapjait forgattam, hogy nemcsak a jelen öröméről, de a múlt szomorúságáról is írhassak. A halál mindig tragikus, mindig szomorú. Akkor is, ha fehérhajú, meggörnyedt nagyapó koporsóján koppannak a göröngyök, akkor is, ha tudjuk, hogy aki meghalt, végigélte az ember számára adott évtizedek sokaságát. De az igazi fájdalom, a szivet-lelket bénító kin az. amikor a pólyában őrzött kis gügyögő emberpalántát rabolja el a halál. Nem véletlen, hogy hazánkban a Győzelmes Február után a párt- és kormány-szervek hadat üzentek a halálnak, mert a kapitalista társadalmi rend évtizedeken át cinikus egykedvűséggel tűrte az alig kezdett élet pusztulását. Bizonyltom ezt a tételt a számok csalhatatlan, mindent leleplező erejével. A csecsemőhalandóság ezrelékekben kifejezve: 1937 . . . . .... 53,7 1948 . . . . .... 41,8 1955 . . . . .... 19,5 1958 . . . . .... 15,4 1960 . . . . .... 13,9 abrakadbráira vár a vonagló, éietetadó anyatest, hanem a fehérköpenyes tudósokra, a csillogó, fájdalmat enyhítő, biztonságot adó műszerekre, a tisztaságtól ragyogó klinikai szobák csendjére. Legnagyobb kincsünk a gyermek - ez nem csupán szép szólam, nem üres jelszó, hanem bebizonyított igazság életünk, társadalmi rendünk egyik - mindnyájunk számára kötelező parancsa. Hadat üzentünk a csecsemőket pusztító halálnak és a teljes győzelemig már csak egy lépés, mert mosolyognak, ragyognak a gyermekarcok, vidáman göglcsélnek a kis embervirágok és olyan boldogok az anyaszívek, hogy bizakodó lüktetésüktől szebbé lesz a föld. PÉTERFY GYULA Az adatok azonban az egész országra vonatkoznak és nem mutatják, hogy 1937-ben Csallóköz egyes részein a csecsemőhalandóság elérte a 159 ezreléket is. De a halál — a régi kapitalista halál, tiszteletben tartotta a nagybirtokosok, földbérlők és bankárak portáit, inkább a napszámosok, cselédemberek, koplalástól szikkadt munkások penészesfalú otthonaiból rabolta el a gyermeket. 1934-ben például Somorján Vízi Ernő ács, Cagány István földmunkás, Renner Géza földmunkás, Ugróczky István napszámos, vagy Vajkán a Horváth Árpádok és Kockás Mihályok nincstelen cselédemberek járultak nagy tisztelettel a plébános elé, hogy bejelentsék néhány hónapos gyermekük halálát. És a tömjénfüst, a magasztos igék, a gyertyák sárga lángjai - ez volt minden, amivel az állam és a társadalom a csecsemőhalandóság ellen küzdött. 1934-ben 100 gyermek közül csak 11 született klinikán, 1959-ben már 92 csecsemő cérnahangja jelezte a fehér falak között az élet kezdetét. Szennyes, füstös vályogkalyibák, vizesfalú nyomortanyék, éhség, babonák, keserű reménytelenség — az uralkodó rend teljes részvétlensége: ez volt a múlt - ez ölte, pusztította a szegényember önfeledt öleléséből származott életet. És ha most a jelent vizsgálom, ismét hivatkozni kell 1948 februárjára. Hivatkoznom kell azért, mert az élet alakulása soha nem lehet független a társadalmi rend alakulásától, mert az életet és halált nem lehet elvonatkoztatva vizsgálni! Ha a csecsemövédelem terén elért eredményeket összegezzük, akkor nem elegendők a szép szavak - akkor a törvényeket és rendeleteket kell idézni. Minden első gyermekes győz Az élet édesanya köteles klinikán világra hozni gyermekét. Kötelező az anya és csecsemővédelmi tanácsadó látogatása. A diagnosztika állandó javulása, a műtőtechnika fejlettsége, a Szovjanov-féle szülészeti eljárás következetes alkalmazása, az atonlkus vérzések elállítása — ezek azok a tényezők, Rmelyek életet biztositóan hatnak már a születés előtt és a szülés pillanatéban. De ez még csak az élet első perceit biztosítja. A boldog édesanya elhagyja a klinikát és az otthon puhán, meleg öleléssel tárul- ki az új ember előtt. A társadalom pedig ugyanolyan szeretettel figyeli az élet fejlődését, erősödését, mint az édesanya. Az egészségügyi megbízottak mosolygó arccal látogatják az otthonokat, adnak jó tanácsot, tettekben megnyilvánuló segítséget, vezetik az anyát és a gyermeket, simogatják, óvják, erősítik a jövőt. így és ezért értük el, hogy 1960-ban Becsfán és Vajkán egyetlen csecsemőt sem temettek. így és ezért értük el, hogy Nagymagyaron, ahol a lakosság ötven százaléka cigány nemzetiségű, 1960. második felében csak 8 ezrelék volt a csecsemőhalandóság. így és ezért értük el, hogy Csallóközben már aüg-alig születik gyermek a falusi házakban, mert az édesanyák tudják, hogy az élet kezdeténél nem tömjénfüstre, szirupos malasztra, reverendás vajákosok titokzatos 5
