A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-12 / 11. szám
Párkányi jegyzetek Pér éve még élénk kulturált* élet volt Párkányban. Ezt bizonyítják az egész estét betöltő színdarabok, az énekkar jó működése, a tánccsoport fellépései, valamint a tarka kultúrműsorok sikerei. Azelőtt bármilyen ünnepély volt, a Csemadok mindig adott valamilyen műsorszámot. Ma pedig nem hallatnak magukról. Az énekkar, a tánccsoport felbomlott, a színjátszó-csoport tagjai is abbahagyták a munkát. Miért van ez Így? A vezetőség nem tudja összetartani a tagságot? Igaz, hogy jelenleg vezetőségről nem nagyon beszélhetünk. A Csemadok helyi szervezeteinek közgyűléseitől eltelt egy kis idő. Mindenütt megválasztották az új vezetőséget, megkezdték a munkát, csak Párkányban nem. Miért? Nem akadt ember, aki elvállalta volna az elnökséget és a többi tisztséget. Különböző okokat (bizonyos esetekben elfogadhatókat) hoztak fel. Mi azonban nem tudjuk elképzelni, hogy Párkányban ne akadna olyan ember, aki elvállalná az elnökséget és Irányítani tudná a csoport munkáját. Ezért nagyobb körültekintésre van szükség a jelöltek megválasztásánál. öt évvel ezelőtt énekkaruk Is volt a párkányiaknak. Most ez felbomlott, pedig a dalosok szívesen énekelnének, csak hivó szóra várnak; karvezető kéne, aki foglalkoznék velük. így van ez a tánccsoporttal is. Mert az is volt. De csak volt! Igaz, hogy a területi átszervezés miatt sok fiú és lány máshol dolgozik, de a megmaradt táncosok szívesen folytatnák az abbahagyott munkát. A színjátszó-csoport gazdag múltra tekint vissza. Hogy csak egypár előadást említsünk; az Ingyelélók, Amerika hangja, Párizsi vendég, Kőszívű ember fial, a Lakásszentelő — mind-mind megérdemelt sikerről tanúskodnak. Van egy tehetséges rendezőjük, Péterváry László. Számtalan darabot rendezett már, nagy hozzáértéssel és kedvvel. Fáradhatatlanul dolgozott, sokszor bizony nehézségekkel küzdve, s mindezt önzetlenül. Elismerést nem kapott érte. Ezért nem lehet csodálkozni, ha elmegy az ember kedve a munkától, ha fáradozását nem értékelik, sőt, kifogásolják. Péterváry László mindezek ellenére szívesen rendezne újból. Fogjanak hát össze azok a lelkes tagok, akik már eddig Is sokat dolgoztak a Csemadokban, lássanak munkához, ne engedjék szétesni a csoportot! Szeretnénk, ha nemsokára a párkányiak Jó munkájáról adhatnánk hirt. KOPASZ CSILLA Ha a napi munka után „fájrontot” fújnak a gyári szirénák s leteszik a kalapácsot, tollat, vagy az ollót Léva dolgozói, a Csemadok-tagok nem kocsmákba, kávéházba mennek. Nézzünk el bármelyik délután a csoport székházába, olyan klub'élet folyik itt este tíz óráig, hogy még a szívünk is mosolyog az itt látottakon. A három biliárdasztalt idősebbek állják körül, az asztalok mellett heves dominó és sakkcsaták dúlnak, s a két kis teremből lábak dobbanása, zene és dal hangzik. Itt az idősebbek töltik szabad idejüket, amott pedig a fiatalok tánccsoportja és a színjátszók gyakorolják új müsorszámaikat. Hát még vasárnap mi vart itt, amikor egy-két száz fiatal táncol a Csemadok teadélutánján, vagy a csoport legújabb „szakköre”, a trükk-klub mulattatja az egybegyült fiatalságot! De hogy részletesebben is megismerkedjünk a Csemadok lévai helyi csoportjának jó munkájával, kérdezzük csak meg a két leglelkesebb funkcionáriustól, Reindl Károly alelnöktől és Rachmann Évé kultúrfelelőstől, miben látják ők az elmúlt év legnagyobb sikerét és miben az ideit? — Színjátszás terén legnagyobb eredményünk az volt, hogy az Anna Frank naplójával Kassán megnyertük a Csemadok országos színjátszó versenyét — mondotta Reindl Károly. — Emellett egy zenés vígjátékot is betanultunk, amit Léván és a környéken 16-szor adtunk elő. Büszkék vagyunk még arra is — folytatta az alelnök —, hogy a szórakoztató népnevelésen kívül a havonta egyszer-kétszer megtartott természettudományi előadásaink is igen látogatottak. Nem volt olyan előadásunk, amelyen legalább 60 ember meg ne jelent volna. — Idei feladataink még nagyobbak, igényesebbek lesznek — dicsekedett a népszerű Éva asszony is. — Színjátszóink tanítói csoportja márciusban mutatja be a Mézeskalács című színdarabot. Ezenkívül még két színdarabot szeretnénk betanulni. Húsvétra pedig idei első esztrádmüsorunkkal akarunk bemutatkozni. Megalakult, sőt a járási konferencián be is mutatkozott a csupa fiatalból álló 16 tagú tánccsoportunk. Bura István és Ligart Ilonka oly lelkiismeretesen foglalkozik a csoporttal, hogy méltán remélhetjük, az idei gombaszögi szemlén is sikert aratnak, uj és máris népszerű az egyelőre még csak három tagból álló trükk-klub is, amelynek tagjai Hagony Géza, Zsabka János, Lakos András ügyes bűvészmutatványokkal ejtik ámulatba a közönséget. Persze a műsorba tanulságos dolgokat Is Iktatunk, hogy így szórakoztatva neveljük dolgozóinkat. A jövőben emelni akarjuk ismeretterjesztő előadásaink színvonalát, s természetesen tagságunkkal részt szeretnénk venni minden olyan politikai és társadalmi akcióban, ahol hasznára lehetünk a köznek. Továbbá eldicsekedhetünk még azzal is — fejezte be felsorolását Rachmann Éva —, hogy csoportunk rendezte az idei tagsági díjakat, több új tagot szerzett szervezetünknek, s gyarapította a Hét előfizetőinek egyre népesebb táborát. Mindez azt bizonyítja, hogy nem is olyan rossz a múltban többször kifogásolt — lévai metódus! NEUMANN JÁNOS A Csemadok kassai helyi csoportja bemutatta Simon Magda: Százházas lakodalom című színművét. A bemutatót megelőzően egyesek kedvezőtlenül nyüatkoztak a darabról; azt állították, mivel mai paraszt-témájú darabról van szó, nem lesz sikere. A bemutató ezt az állítást megcáfolta. Az előadásnak sikere volt, ehhez nem kis mértékben hozzájárultak a szereplők is, Zalczer Ernő, Makróczy Mária, Mdkróczy Zsuzsi, Antal Pál, Kriszt Klára, Takáts Ernőd, akik kiváló alakításukkal kellemes perceket szereztek a közönségnek. A darabot Marosy Lajos rendezte nagy hozzáértéssel. (Kerekes Imre leveléből) A Százházas lakodalom egyik jelenete: Makróczy Mária, Makróczy Zsuzsi, Zalczer Ernő Matróz-tánc a „Szabad szél”-ból. — A képen: Bura István és Takács József
