A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-05 / 10. szám
GYURCSÓ ISTVÁN: Téli ködben Billeg a szélben, a ködben: indul a gép furcsa körben — Alattunk ezüst a szenei tó. Elfut a hófehér róna: hői kelepei most a gólya! — Fészkén szűzfehér hótakaró. Búcsúzkodás Elmaradnak a topolyák mögöttem; már csak a Szkalát látja szemem, a nagy hegyet — ő meg utánam integet. Szeress és hívj vissza örök szerelemmel, én megjövök. Hívj vissza küszködő falum, s várj, ha belépek a kapun. — Visz a vonat, csak integess: hű leszek, te is emlegess. Emlegessen a szél, a kő — S néha, néha majd az Idő. Levelezőlapok Kívánság Egy nap Elfújja a szél a telet könnyen, mint a falevelet. Könnyen, mert az Idő a szél, s neki a tél csak falevél! Vidd el s hozzad a márciust! Hallom is, hallom nekifutsz a télnek és egy jót kacagsz: a fán bimbót, rügyet fakassz! — Legyen a szűz hó tiszta tó: Halihó, tavasz, halihó! Fecskéknek fészkét nézem itt; hópelyhek egymást kergetik. Cinke kopog az ablakon: tavaszra kopog, gondolom. Tavaszra! Hipp, hopp, itt a hó: kenyérmorzsa a szoktató, ide szál, erre a madár ... Hol a tavasz még?! Messze jár. Daruk, daruk: erdők helyett ez a kép szúrja a szemet. Gémnyakú daruk erdeje: mi lettél csendes Vág Sellye! Házak, házak: lassan város leszel te, az egykor sáros, fuldokló, poros, nagy falu: erdők helyett daru, daru ... — Zúg az erdő; dinamó zúg, és búgnak a transzformátorok: drótvégre kötve száz motor ... morognak, mint a komondorok. Ez a nap ugyan mennyit ért! Mit fizetnének, mennyi bért, ha sorra vennék dolgaim, de hozzá tennék gondjaim! — Bár apró kis tégla gondok. melyből lassan lesz épület: ám mégis miattuk forgok álmatlanul és nélküled! Egy másik nap Sürgős munka, jó pihenés: ez a napom így lett egész. Te hogy osztod be napjaid, hogy ne kísértsen hajnalig a végezetlen számvetés! — Siess virradat, ébredés! Ez köszöntsön téged, engem, csókot győző szerelemben, munkát bíró szorgalomban: örömünkben, bánatunkban. Tavaszi szonáta Hallgatom, hallgatom: sír a szél — hallgatom. Mit sirat, mit sirat ez a szél, mit sirat? Fekete jegenyék zokognak: hallgatom — Cimbalom sirat így zokogó húrokon — Sír a tél, sír a szél: hallgatom — sír a szél. Könnye hull, földre hull: mit sirat ez a szél! Telefon, villanyos drótokon sír a szél: hallgatom, hallgatom: Sír a szél, hallgatom. — Ne sirasd a telet zokogás, ne sirasd: lobogás veri már, veri már a telet! Hiába siratod: én már azt hallgatom ... Arany szél muzsikál valahol, valahol. Hallgatom, hallgatom: arany szél muzsikál valahol, valahol. A tavasz nevet már: fák alól, fák alól, fekete rigó szól, fekete rigó szól, fekete fák alól... Hallgatom, hallgatom a tavasz énekét. Tűnődés Vágsellye
