A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-02-26 / 9. szám

Miért nem folyik kulturális tevékenység a Csemadok érsekújvári helyi csoportjában ... kérdezem Szenczy elvtárstól, az egyesület titkárától. A válasz így hang­zik: Tudjuk sokan csodálkoznak azon, hogy csoportunk jó ideje nem hallat ma­gáról, pedig valamikor a legjobbak közé tartoztunk. Nagyszerű színjátszóink van­nak. — Mi az oka, hogy megakadt a mun­ka? — Már három éve épül művelődési ott­honunk, és az minden időnket és erőnket felemészti, nem beszélve arról, hogy nincs helyiségünk a próbák megtartásá­ra. Érsekújvárott csak egy „kultúrház" van, az Elektrosvit tornaterme. — Mikor adják át az új művelődési otthont rendeltetésének? — Ha minden jól megy, egy hónap múlva avatjuk. — Bizonyára remek, korszerű épület lesz! — Ahogy vesszük. A tervrajz pompás volt, de sajnos, mire elkészült, sok lett a hiba, amelyen még most igyekszünk se­gíteni, úgy, ahogy lehet. — Milyen nehézségek vannak az egye­sület belső életében? — Sok a meg nem értés és a viszály­kodás a tagok között, azonkívül a ruhák­kal is sok bonyodalom van. tudniillik a régi nagy ruhatár készletéből alig egy­két darab van, az is lehetetlen állapot­ban. — Mi történt a ruhákkal ? — A folytonos kölcsönözgetések során tönkrementek; sőt, több esetben elkallód­tak. A jövőben ilyesmi nem fordulhat elő, mert a ruhák értékét letétbe kell he­lyeznie a kikölcsönzö egyesületnek. — A Kodály énekkar működik? — Dráfi elvtárs, a magyar iskola igaz­gatóhelyettese szervezte újjá és vette át a kar vezetését. — Reméljük, hogy nemsokára találko­zunk velük, ahol régi hírnevükhöz mél­tóan bebizonyítják életképességüket. — Visszatérve a színjátszó-csoportra, még azt akarom mondani, hogy ia sok nehézség ellenére is akartunk egy régi operettet játszani, de nem kaptunk rá engedélyt, azzal a megokolással, hogy játsszunk mai témájú operettet. Ilyen viszont nagyon kevés van. — Mik a terveik a jövőben? — Amint elkészül a művelődési otthon, azonnal hozzálátunk egy operett betanu­lásához, utána pedig prózai darabot adunk elő. Újjászervezzük a gyermek­színpadot, továbbá népi táncegyüttest lé­tesítünk, azonkívül a magyar iskola taná­rainak közreműködésével előadássoroza­tot indítunk. KOPASZ CSILLA Az Anna Frank naplója losonci előadása Az eredetileg „A hátsó traktus” cí­met viselő antifasiszta dráma mint posthumus munka, mint színpadi mú, s mint film is egyaránt sikeres utat Járt meg néhány év alatt a világ ki­sebb-nagyobb színpadain, filmszínhá­zaiban és kőnyvüzleteiben. Szinte egye­dülálló a modern drámák sorában ez a mű, hiszen a mártírhalált halt tizenöt éves lányka naplöjegyzetei készen adták történeti hűségét és művészi kereteit anélkül, hogy dokumentális jellegű kép­bemutatásokra lenne szükség hozzá. Ugyanakkor komoly követelményeket támasz a színpadi eszközök megválasz­tása és a színészi teljesítmények tekinte­tében egyaránt. Ez az, amiért losonci előadásáról is Írni kell, mert az úttö­rőmunkát végzett lévai színjátszók elő­adása után most Losoncon került be­mutatásra. Dicséretes vállalkozás volt a losonci színjátszóktól színre hozni ezt az igé­nyes drámát, ugyanakkor egy tanulsá­gát feltétlenül le kell vonni. Az egy színen játszódó, kevés cselekményei darab, amelyben a fasiszták elől egy padlásszobába zárkózott nyolc üldözött várja a felszabadítást, tulajdoképpen majdnem csak a lelki folyamatok ábrá­zolását követeli meg a színészektől. A darabban látszólag nem történik semmi, pontosabban majdnem hétköz­napi események zajlanak, s mégis min­den párbeszéd mögött túlfűtött drámai­­ság izzik. A színpadi cselekmények nem hűséges kifejezői a valódi történések­nek, mert azok inkább a színen nem látható külvilágban és a darab szerep­lőinek érzéseiben játszódnak le. Ez pe­dig próbára teszi a hivatásos színé­szek kiválóinak képességeit is. A lo­sonciak — műkedvelőkről lévén szó —, adottságaikat számításba véve sikere­sen oldották meg feladatukat, kikerül­ve a darab buktatóit, mindvégig meg tudták tartani a drámai feszültséget, s nem sikkadt el a lényeges mondani­való sem játékukban. Egy-két fáradt Jelenet ugyan zavarni látszott ezt a hatást, de egészében véve a nálunk megszokott műkedvelői játékntvót sok tekintetben meghaladta előadásuk. MIKUS SÁNDOR ffloatlnyói híradó Sok szó esik mostanában a Csema­­dok városi helyi szervezeteinek mun­kájáról. A megállapított eredmény: Komárom, Ipolyság, Dunaszerdahely, Érsekújvár — kisebb-nagyobb városkák, némelyik egész jelentős kulturális múlttal, sőt közelmúlttal rendelkezik, s a jelen meglehetősen gyenge. Ml az oka ennek? Alighanem a mind nagyobb tért hódító szocialista kultúra s az említett városokban meglehetősen mély gyökeret vert kispolgári Ízlésnek az összeütközéséről van Itt szó. No de nézzünk egy további várost, Rozsnyót. Rozsnyó tudvalévőén ugyan­csak az előbbiekhez hasonlatos kisvá­ros, ugyanolyan ízlésű kispolgári lakos­sággal, ám van itt egy réteg, ami fölébe emeli emezeknek: a bányászság. Ez ma már ugyancsak közismert tény. S ha most szétnézünk a portájukon és a Jelenlegi helyzetet vizsgáljuk, akkor ugyancsak azt kell megállapítanunk, hogy a rozsnyóiak ma nem hevernek babéraikon, hogy Rozsnyón virágzik a szocialista kultúra, hogy a Csemadok rozsnyói helyi szervezete teljesíti nagy feladatát. Nézzük a bizonyítékokat: Rozsnyón működik egy színjátszó­­csoport, egy esztrádcsoport, egy negy­venöt tagú énekkar, egy tánccsoport és egy zenekar. A csoportok valóban mű­ködnek, nemcsak papíron vannak meg, mint oly sok más helyen. S mind­ehhez vegyük még hozzá az irodalmi kört, amely — ezt minden csehszlová­kiai magyar lró bizonyítani tudja, aki Járt mér Rozsnyón irodalmi esten — minden esetben a legszínvonalasabb műsort nyújtja közönségének, s akkor a téléi bizonyítva van. Az ezévi tervek? Négy irodalmi est, egy szerzői est, négy színdarab, egy énekkari est, egy Kérdezz-felelek est, egy csomó alkalmi fellépés s végül a cigány származású színjátszók bemutatója: Mi is emberek vagyunk. A népnevelési területen, sajnos, mint­ha egy kissé alábbmaradna a lelkesedés, ám itt is terveznek egy tudományos és egy politikai előadást (nem kevés ez egy évre Rozsnyón?). Végül még említsük meg, hogy a rozs­nyói énekkar már múltjánál fogva is megérdemli a dicséretet, hiszen, tekin­tettel arra, hogy már 1865-ben megtar­tották első premierjüket, majd száz évre tekint vissza.-II-

Next

/
Thumbnails
Contents