A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-26 / 9. szám
Miért nem folyik kulturális tevékenység a Csemadok érsekújvári helyi csoportjában ... kérdezem Szenczy elvtárstól, az egyesület titkárától. A válasz így hangzik: Tudjuk sokan csodálkoznak azon, hogy csoportunk jó ideje nem hallat magáról, pedig valamikor a legjobbak közé tartoztunk. Nagyszerű színjátszóink vannak. — Mi az oka, hogy megakadt a munka? — Már három éve épül művelődési otthonunk, és az minden időnket és erőnket felemészti, nem beszélve arról, hogy nincs helyiségünk a próbák megtartására. Érsekújvárott csak egy „kultúrház" van, az Elektrosvit tornaterme. — Mikor adják át az új művelődési otthont rendeltetésének? — Ha minden jól megy, egy hónap múlva avatjuk. — Bizonyára remek, korszerű épület lesz! — Ahogy vesszük. A tervrajz pompás volt, de sajnos, mire elkészült, sok lett a hiba, amelyen még most igyekszünk segíteni, úgy, ahogy lehet. — Milyen nehézségek vannak az egyesület belső életében? — Sok a meg nem értés és a viszálykodás a tagok között, azonkívül a ruhákkal is sok bonyodalom van. tudniillik a régi nagy ruhatár készletéből alig egykét darab van, az is lehetetlen állapotban. — Mi történt a ruhákkal ? — A folytonos kölcsönözgetések során tönkrementek; sőt, több esetben elkallódtak. A jövőben ilyesmi nem fordulhat elő, mert a ruhák értékét letétbe kell helyeznie a kikölcsönzö egyesületnek. — A Kodály énekkar működik? — Dráfi elvtárs, a magyar iskola igazgatóhelyettese szervezte újjá és vette át a kar vezetését. — Reméljük, hogy nemsokára találkozunk velük, ahol régi hírnevükhöz méltóan bebizonyítják életképességüket. — Visszatérve a színjátszó-csoportra, még azt akarom mondani, hogy ia sok nehézség ellenére is akartunk egy régi operettet játszani, de nem kaptunk rá engedélyt, azzal a megokolással, hogy játsszunk mai témájú operettet. Ilyen viszont nagyon kevés van. — Mik a terveik a jövőben? — Amint elkészül a művelődési otthon, azonnal hozzálátunk egy operett betanulásához, utána pedig prózai darabot adunk elő. Újjászervezzük a gyermekszínpadot, továbbá népi táncegyüttest létesítünk, azonkívül a magyar iskola tanárainak közreműködésével előadássorozatot indítunk. KOPASZ CSILLA Az Anna Frank naplója losonci előadása Az eredetileg „A hátsó traktus” címet viselő antifasiszta dráma mint posthumus munka, mint színpadi mú, s mint film is egyaránt sikeres utat Járt meg néhány év alatt a világ kisebb-nagyobb színpadain, filmszínházaiban és kőnyvüzleteiben. Szinte egyedülálló a modern drámák sorában ez a mű, hiszen a mártírhalált halt tizenöt éves lányka naplöjegyzetei készen adták történeti hűségét és művészi kereteit anélkül, hogy dokumentális jellegű képbemutatásokra lenne szükség hozzá. Ugyanakkor komoly követelményeket támasz a színpadi eszközök megválasztása és a színészi teljesítmények tekintetében egyaránt. Ez az, amiért losonci előadásáról is Írni kell, mert az úttörőmunkát végzett lévai színjátszók előadása után most Losoncon került bemutatásra. Dicséretes vállalkozás volt a losonci színjátszóktól színre hozni ezt az igényes drámát, ugyanakkor egy tanulságát feltétlenül le kell vonni. Az egy színen játszódó, kevés cselekményei darab, amelyben a fasiszták elől egy padlásszobába zárkózott nyolc üldözött várja a felszabadítást, tulajdoképpen majdnem csak a lelki folyamatok ábrázolását követeli meg a színészektől. A darabban látszólag nem történik semmi, pontosabban majdnem hétköznapi események zajlanak, s mégis minden párbeszéd mögött túlfűtött drámaiság izzik. A színpadi cselekmények nem hűséges kifejezői a valódi történéseknek, mert azok inkább a színen nem látható külvilágban és a darab szereplőinek érzéseiben játszódnak le. Ez pedig próbára teszi a hivatásos színészek kiválóinak képességeit is. A losonciak — műkedvelőkről lévén szó —, adottságaikat számításba véve sikeresen oldották meg feladatukat, kikerülve a darab buktatóit, mindvégig meg tudták tartani a drámai feszültséget, s nem sikkadt el a lényeges mondanivaló sem játékukban. Egy-két fáradt Jelenet ugyan zavarni látszott ezt a hatást, de egészében véve a nálunk megszokott műkedvelői játékntvót sok tekintetben meghaladta előadásuk. MIKUS SÁNDOR ffloatlnyói híradó Sok szó esik mostanában a Csemadok városi helyi szervezeteinek munkájáról. A megállapított eredmény: Komárom, Ipolyság, Dunaszerdahely, Érsekújvár — kisebb-nagyobb városkák, némelyik egész jelentős kulturális múlttal, sőt közelmúlttal rendelkezik, s a jelen meglehetősen gyenge. Ml az oka ennek? Alighanem a mind nagyobb tért hódító szocialista kultúra s az említett városokban meglehetősen mély gyökeret vert kispolgári Ízlésnek az összeütközéséről van Itt szó. No de nézzünk egy további várost, Rozsnyót. Rozsnyó tudvalévőén ugyancsak az előbbiekhez hasonlatos kisváros, ugyanolyan ízlésű kispolgári lakossággal, ám van itt egy réteg, ami fölébe emeli emezeknek: a bányászság. Ez ma már ugyancsak közismert tény. S ha most szétnézünk a portájukon és a Jelenlegi helyzetet vizsgáljuk, akkor ugyancsak azt kell megállapítanunk, hogy a rozsnyóiak ma nem hevernek babéraikon, hogy Rozsnyón virágzik a szocialista kultúra, hogy a Csemadok rozsnyói helyi szervezete teljesíti nagy feladatát. Nézzük a bizonyítékokat: Rozsnyón működik egy színjátszócsoport, egy esztrádcsoport, egy negyvenöt tagú énekkar, egy tánccsoport és egy zenekar. A csoportok valóban működnek, nemcsak papíron vannak meg, mint oly sok más helyen. S mindehhez vegyük még hozzá az irodalmi kört, amely — ezt minden csehszlovákiai magyar lró bizonyítani tudja, aki Járt mér Rozsnyón irodalmi esten — minden esetben a legszínvonalasabb műsort nyújtja közönségének, s akkor a téléi bizonyítva van. Az ezévi tervek? Négy irodalmi est, egy szerzői est, négy színdarab, egy énekkari est, egy Kérdezz-felelek est, egy csomó alkalmi fellépés s végül a cigány származású színjátszók bemutatója: Mi is emberek vagyunk. A népnevelési területen, sajnos, mintha egy kissé alábbmaradna a lelkesedés, ám itt is terveznek egy tudományos és egy politikai előadást (nem kevés ez egy évre Rozsnyón?). Végül még említsük meg, hogy a rozsnyói énekkar már múltjánál fogva is megérdemli a dicséretet, hiszen, tekintettel arra, hogy már 1865-ben megtartották első premierjüket, majd száz évre tekint vissza.-II-
