A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-02-12 / 7. szám

KERESZTREJTVÉNY Juhász Gyula egyik költeményének befejező sorait rejtettük el a vízszintes 1, a függőleges 20, 33 és 69. számú sorokban. Beküldési határidő február 19. A helyes megfejtők közt öt köyvet sorsolunk ki. VÍZSZINTES: 1. Az idézet 1. része (a nyíl irányában folytatva). 13. Kövér beceneve. 14. A Száva jobb­oldali mellékfolyója Szerbiában. 15. Vissza: háború idején a rend biz­tosításának kedvéért fogságban tartott személy. 16. Hiányos Istók. 18. Szárnyas. 20. Cseh férfinév. 21. Nándor Károly. 23. Mázolom. 25. A nemzetgazdaság legfonto­sabb ágazata. 27. Forma. 29. B. A. E. 31. Névelővel: női név. 35. Aranka becézve. 34. Mezőgazdasá­gi eszköz. 36. Labdajáték. 38. Azo­nos betűk. 39. Olasz női név. 41. Vörös-tengeri kikötő a Színai félszigeten. 43. Portugál ten­gerjáró, először hajózta körül a Jóreménység-fokát. 45. Női név. 47. Verne Gyula: A rejtelmes szi­get c. regényének hőse. 49. Szlo­vák személyes névmás. 50. Kínai hosszmérték. 52. Német személyes névmás. 53. Fegyver. 54. Hímállat. 56. A. T. I. 58. Nem a szűk. 60. Hegyi szellem. 62. Részvénytársa­ság német rövidítése. 66. Oldal. 67. Női név-. 68. Személyes névmás kettőzve. 69. Saru fele. 70. Kerti szerszám. 72. Katalin becézve. 74. Csüng. 75. Török férfinév. 76. I. A. I. 77. Öböl németül. 79. E. T. M. 81. Égitest. 83. Magyar határváros Helembával szemben. 85. Német elöljáró. 86. Gól ere­deti angol írásmóddal. 88. Hiá­nyos a!ák. 90. Szabvány. 92. Vízsz. 81. FÜGGŐLEGES: 1. Nagyon régen. 2. Növény. 3. Ágota becézve. 4. Tehénnév. 5. Függ. 1. 6. Károly Rezső. 7. Női név. 8. Klinika kö­zepe. 9. Gábor becézve. 10. Hiá­nyos ház. 11. A felek egymásközti fizetéseinek átírása a bankforga­lomban, 12, Z. U. V. 17. Kugligolyó. 19. Pata betűi. 22. Kis Károly. 24. Kutyák. 26. A régi Magyarország egyik vármegyéje. 28. Női név. 30. Az idézet 4. része. 32. János franciául (fonetikusan). 33. Az idé­zet második része (a nyíl irányá­ban folytatva). 35. Romlás szlová­kul. 37. É. Ä. M. 40. Sör angolul. 42. Az asszony. 44. Görög nép­törzs. 46. Közel-keleti ország. 48. Ablak szlovákul. 51. Olasz női név. 53. Nem tőlem. 55. Tóra betűi. 57. Após. 59. Nem komoly. 61. Névelővel: tőszámnév. 62. Aszta­losmunka. 63. Féldrágakő. 64. Bal­kon négy első betűje keverve. 65. Daliás. 71. Vágány. 73. Község Pest-megyében 75. Mutató névmás. 76. Vízsz. 25. 78. A. B. O. 80. Ka­pu németül. 82. Nem fölé. 84. Hiá­nyos szag. 85. Mutató névmás. 87. Vízssz. 50. 89. Károly Henrik. 91. Róna mássalhangzói. A 6. számú rejtvény megfejté­se: Megugrattak Hortobágyon, Pi­ros pünkösd napján, Akácos út, Megállók a keresztútnál, Csak egy kislány van a világon. Az 5. számú rejtvény megfej­tői közül egy-egy könyvet nyer­tek: Danczi József, Libetbánya, Gab­­csó Marianna, Késmárk, Kaján GyÖrgyné, Bratislava; Rigó Elemér, Banská Bystrica; Tési Mibálv, Sze­séd két arról, hogy rövidesen minden minisz­ter a lámpa vason fog lógni; néhányan meghallgatták, de nyilván senki sem hit­te, hogy valóban így lesz. Nemcsak hogy okmányaim nem voltak, de személyazonos­sági igazolványom sem. Mikor a bankban holmi okmányt kértek tőlem, elmentem a prefektúrára s ott azt mondták, hogy hozzak magammal tanúként két fran­ciát. Sürgősen pénzre volt szükségem, így aztán megkértem a péket, akinél a kenye­ret vásároltam meg egy festőt, akit lá­tásból ismertem, s aki már reggel óta az egyik rumot a másik után itta a kávé­házban. Magától értetődő, hogy semmit sem tudtak rólam, és mégis készek voltak tanúskodni. A hivatalnok kiadott egy igazolást, amelyben ünnepélyesen kinyi­latkoztatták, hogy ez meg ez, ezt meg ezt mondta. S ez elegendő volt nem csupán a banktisztviselő, hanem a rend­őrség számára is, amely időnként raz­ziákat tartott. A kabarékban kuplékat énekeltek: A köztársaság elnöke fel van szarvazva, az igazságügyminiszternek vaj van a fején, a kultuszminiszter süldő lányok után futkos, és helyesírási hi­bákkal teli leveleket irkái nekik. Gus­tav Hervé a „Szociális háború” c. újság­ban a burzsoázia letörésére hívja fel az olvasókat. Montehus énekes a XVII. ezred katonáit dicsőíti, akik nem vol­tak hajlandók a tüntetőkre lőni. Reggel öt órakor hordták ki az újságokat; Egy­­egy csomagot a járdára helyeztek, s a járókelők egy tányérkára vetették az új­ságért járó pénzt. Újság legalább húsz­féle volt — minden lehetséges irányzatú. Az újságírók egymást mocskolták. Aztán összeültek a Croisandt utcai kávéházban és jókedvűen itták együtt az aperitívo­­kat. ÍZ ávéházba azért jár az eifiber, hogy ta­­lálkozzon, szapulja a jelen nem lévő­ket. A különféle hivatáshoz tartozóknak. az ügyvédeknek, a vágómarha kereske­dőknek, művészeknek, zsokéknak, színé­szeknek, ékszerészeknek, cégvezetőknek, szenátoroknak, striciknek, íróknak, szű­csöknek — mindezeknek megvolt a ma­guk kávéháza. Abba a kávéházba, ahova Jaurés hívei járták, be nem lépett vol­na Guesde követője. Voltak kávéházaik, a sakkozóknak is, .amelyben történelmi játszmák folytak Lasker és Capablanca között. Magam a Clauserie des Lilas kávéház­ba jártam, ami magyarul orgona-udvart jelent; orgonabokor ugyan nem akadt ott egy sem, ellenben rendelhetett az ember papirt, és egy csésze kávé mellett akár hat óra hosszat is írhatott'. A pa­pírt egyébként ingyen adták. A Clauserie des Lilas-ban minden kedden összejöttek a francia írók, főkép a költők. Megtár­gyalták a René Ghill kiagyalta „tudomá­nyos költészet“ hasznosságát vagy ártal­­masságát, Saint Paul Roux fantáziáját dicsérték és átkozták a Mercure de Fran­ce kiadót, figy alkalommal választást tar­tottak; a költők fejedelmének trónjára Paul Fort, a fekete szépség került, aki néhány ezer egy kissé vidám, egy kissé szomorkás ballada szerzője volt. Az ember azt hihette volna, hogy Párizsban minden a feje tetején áll, holott ez volt az évszázadok óta gyökeret vert életstílus. Ha valaki lakást vett bérbe, a házmester megkérdez­te van-e a bérlő-jelöltnek tükrKssz°kré­­nye; az ágyat széket és asztalt ugyanis nem lehetett lefoglalni, igy aztán ha nem fizette meg idejében a lakbért, a tükrös­szekrényt foglalták le. Temetésen elől a férfiak mentek, csak utánuk a nők. A temetők város-maketthez hasonlítottak, mivel névvel ellátót* utcák szelték ke­resztül őket. A jómódú emberek sírján ott állt a felírat: „Örökös tulajdonban.1' S ez nem volt irónia, a szegények sírját DÉNES GYÖRGY: f Epi tőmunkás Ott áll a betonkeverő mögött, arca feszes, kemény, cigarettára gyújt, libeg ujja hegyén j fény. A füstött mélyre, mélyre szívja, lehajlik, veszi a lapátot, s a lapát vasán emeli feljebb a sziporkázó fehér napvilágot. A gép dörömböl, zizeg o jiomok, porfelhő száll az égre s az új falra, amely mintha egészen az égig érne. húsz év múltán újra fölhasználták. Te­metés után valamennyi jelenlévő bement a temető közelében álló kocsmába, saj­tot ettek és fehér bort ittak rá. Este nem ittak kávét, hanem különféle teákat — hársfa, kamilla, ménta-teát. A szerel­mesek élénk vitába keveredtek, hogy mi­lyen teát igyanak: A férfinak vizelethaj­­tóra, a nőnek pedig emésztést elősegítőre volt szüksége. A padokon papucsos anyó­kák üldögéltek és kötöttek. Este tíz óra­kor beszórták a ház kapuját; ha a bérlő csöngetett, az álomittas házmesternő meg­húzott egy madzagot; az ajtó kinyílt; épp csak hogy mindenkinek hangosan be kel­lett mondania a nevét, ne hogy idegen kerüljön a házba; ha valaki ki akart menni, „madzagot kérek“ kiáltással ébresztette a házmestert. A Szajna-part­­ján egymás mellett ültek a halászok és hiába várták, mikor kerül végre horogra egy hitvány fenékrágó küllő. (Folytatjuk) 15

Next

/
Thumbnails
Contents