A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-05 / 6. szám
A folyón túl — a fák között.. . Falu az őserdő első emeletén A tarn-tam most nem jelez vészt! Periyar menj Vénusz Áthatolhatatlan őserdők borítják a délnyugat-indiai Cardamon hegység lejtőit. Falvaktól és utóktól távoleső vidék ez, ahol jóformán még a madár sem jár. A Periyar folyó hosszú évszázadokon át az Arab-tengerbe vezette le a hegyekből az esős időszakok vizét, még aztán a múlt század nyolcvanas éveiben angol mérnökök hatalmas betonfallal állták útját a hegyi árnak és keletre vezették a vizet — a szárazságtól fuldokló Madrasz tartományba. Ám mindez semmit sem változtatott a gyér létszámú uráli törzs fiainak és lányainak életén, akik a párducok és a vad elefántcsordák tőszomszédságában élnek. A nemes és méginkább nagyhúsú vadra nem vadászhatnak, ez időtlen időkön keresztül a travancorei maharadzsák kiváltságos joga volt. Ma pedig az egész vidék rezerváció, ahol csupán fényképező és filmező géppel lehet vadászni, no meg titokban a bennszülöttek ijjával, amely hangtalanul röpíti ki a nyílvesszőt és teríti le a kisebb vadat. Mert az urálik, bár a statisztika szerint növényevők, nem vetik meg a friss vadhúst, A törzs szétszórtan él, és minden családnak két kunyhója van, egy lenn az őserdők árnyékában, a másik fenn az évszázados fák koronájában. Természetesen ez nem jelent luxust, hanem önvédelmet, menedéket a vad elefántok elöl. Mert jaj, ha dübörögni kezd az orrmányosok csordájának lábai alatt. Minden élőt, embert és állatot eltipornak, ha útjukba kerül. És ezért a törzs egyik idős férfitagja éj jel-nappal őrségen áll, és amikor a láthatáron feltűnnek a vágtató elefántok, vészes dobszó hangzik fel az ősercjó ölében. Riadó! Jön az ellenség, amely játszi kedvében töt, zúz és öl. Ilyenkor aztán férfiak, öregek és fiatalok, asszonyok és gyerekek, hihetetlen gyorsasággal másznak fel a fák koronái közé, ahol már várja őket a' jól berendezett és minden szükségessel ellátott menedékhely. Csupán a Periyar hullámain csónakázó idegenek vadásznak biztonságban lencséikkel az elefántokra. — si — fii a do i«tilsunkéi
