A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-05 / 6. szám
KERESZTREJTVÉN ¥ Öt közismert magyar népdal címét rejtettük el a vízszintes 1., 53., 90., valamint a függőleges 1. és 20. számú sorokban. Beküldési határidő február 12. A helyes megfejtők közt öt könyvet sorsolunk ki. VÍZSZINTES: 1. Az első népdal címe (a nyíl irányában folytatva). 13. Betű kiejtve. 14. Állat németül. 15. Női név. 16. Ilyen vásár is van. 17. Ékezettel vízimadár. 19. Mine betűi. 21. Betegség. 22. Férfinév. 24. Vesz ikerszava. 26. Len szlovákul. 27. Mátyás Gábor. 28. Óv. 30. A vízszintes. 53. folytatása. 32. Román pénzegység, ékezethiba, i = j. 33. Énekhang. 35. Lakat. 37. Buta. 38. Folyó Közép— Olaszországban. 39. A Moszkva folyó baloldali mellékfolyója. 41. Név németül. 43. Osztó része. A második népdal címe (a nyíl 45. Könyörgő. 47. A liba teszi, irányában és a vízsz. 30. sz. sor- 49. Kettő latinul. 51. A függ. 20. folytatása. 52. Sajt slovákul. 53. ban folytatva). 55. Jár. 56. Folyó Észak-Olaszország ban. 57. Sült betűi. 58. ő németül. 60. Ékezettel igavonó. 61. Bam ikerszava. 63. Rezső Ferenc. 65. Tudomány. 66. Vörös. 68. Kis nyúl. 71. Névelő. 73. Azonos mássalhangzók. 74. Város Magyarországon, vörös boráról híres. 76. Tisztít. 79. Föléje. 80. Szintén szlovákul. 81. Béla Sándor. 81. Ize betűi. 84. Keret. 87. Szóvégződés. 89. Pont szlovákul. 90. A harmadik népdal címe. FÜGGŐLEGES: 1. A negyedik népdal címe (a nyíl irányában folytatva). 2. Származik. 3. Ékezettel közlekedési vonal. 4. Szeszes ital. 5. Vissza: a vízsz. 14. 6. Szegények németül. 7. Személyes névmás. 8. Állami illeték. 9. Kicsinyítő képző. 10. Az exigén elktromosság hatására keletkező módosulata (ékezethiba). 11. R. S. R. 12. Nem egész tíz. 18. Magyar Államvasutak. 20. Az ötödik nép* dal címe (a nyíl irányában és a vízsz. 51. sz. sorban folytatva). 21. Hímállat. 23. Méhtermék 25. Záp betűi. 26. B-vel a közepén főzőedény. 27. Csődör. 29. Európai nép. 31. Vissza, sivatag. Mongóliában (j = i). 32. L. R. R. 34. Vissza: régi űrmérték. 36. Szóvégződés. 40. Verssorvégzödés, névelővel. 42. Nem ugyanaz. 44. Bíz betűi. 46. Átkarol. 48. Arany franciául. 49/a. Pusztít. 50. Vissza: város Kelet-Szlovákiában. 53. Szegény paraszt. 54. Folyó Erdélyben. 59. Ősi föld. 61. Ékezettel bánat. 62. Mráz betűi. 64. Ékezettel erdei munkás. 67. Elföldel. 69. Y. R. 70. Vissza: b-vel az elején a juh szaparulata egyéves korig (i = Y). 72. Lárma. 75. Görög betű. 77. Sár betűi. 78. Betű kiejtve. 81. Pálca. 83. Kiút közepe. 85. Nem valódi. 86. Azonos magánhangzók. 88. Dac hiányosan. 89. Függ. ^1. Az 5. sz. rejtvény megfejtése; Ki mint veti álmát, úgy alussza álmát. Nem mind arany, ami fénylik. Ajándék lónak ne nézd a fogát. Az 4. sz. rejtvény megfejtői közül egy-egy könyvet nyertek: Csicsay Izabella, Rozsnyó: Gyén Gyula, Perbete; Krakovszky Lilla, Karlovy Vary; Laky János, Bystrice nad Perstynem; Mihalik Zoltán, Királyhelmec. un...........................................................minin.....innimninninnnmn....... kolja. Átadja neki a a lakás kulcsát, majd kézzel-lábbal mutogatva megkérdezi: — Most mit csinál, hová megy? — El... messzire... haza... — feleli Jolán, aztán bemegy a lakásba és csomagolni kezd. Csendben, halkan peregnek a percek és az órák... Valahol a távolban vonat fütyül. Az éjjeliőr farkaskutyája halk nyüszítéssel válaszol rá... A telepi üzemre békés, tavaszillatü éjszaka borul. Csak a kis szobában virraszt a fény meg egy asszony... * * * A szövetkezetben teljes erővel folynak a tavaszi munkák. Ilyenkor hajnaltól késő estig talpon kell lenni. Gaál János az esti harangszóval tér haza. Csodálkozik, hogy Janika csak most írja a leckéjét. Kissé dorgáló hangon rászól. — Nem ilyenkor kell a leckét írni. kisfiam! A gyerek elkomolyodva lehajtja a fejét. János a gyerek fölé áll, és beletekint az irkába: szivén üti a két-három leírt szó: „Levél”. „Kedves Édesanyám!” — Ez a házi feladat? — Igen. Gaál János nagyot sóhajt, és az asztalhoz ül, hogy megvacsorázzon. Nem ízlik neki az étel, félretolja. Áz öregek már lefeküdtek. A nyitott ajtón langyos, tavaszi levegő áramlik be. — Tedd el az irkát és feküdj le szépen! — Maga nem fekszik még le? — Gyűlésre kell mennem. — Milyenre? — Vezetőségire. Janika levetkőzik. Szépen elrakja a ruháját, cipőjét és bemégy az első szobába. Kis idő múlva még visszatér: — Édesapám! El is felejtettem mondani: Megérkeztek a fecskéink! Hallja, hogyan beszélgetnek a fészekben?!... — Hallom, kisfiam, csak feküdj már le! —Jó éjszakát! — köszön a gyerek csendesen, és bemegy lefeküdni. János rágyújt. Előveszi a noteszét, hogy néhány dolgot feljegyezzen, amiről a gyűlésen okvetlenül beszélni akar. A ceruza sután áll a kezében, nem akar neki engedelmeskedni. A feljegyeznivalók kihullanak a tudatából, és a vonalas irkába írt két szó világít előtte az ajtón túli éjszakában. .. A nyitott aitó tavaszt lehel, a táskában lapuló irka emléket idéz... Gaál Jánosnak alig rebben a szeme. Az ajtó négyszögét nézi, nézi és Jolánt látja ott: a tagzi utáni estén szégyenkező pírral az arcan állt a küszöbön, nem akart onnan elmozdulni. Felkapta az ölébe és beszaladt vele az első szobába. Az volt az első együtt töltött éjszakájuk... Nézi, nézi a nyitott ajtó rámáját, s majd eláll a szívverése: Jolán áll a küszöbön sápadtan, két nagy bőrönddel a kezében. — Jó estét — köszön remegő hangon. Gaál Jánosnak hevesen dobog a szíve. Nagy gyengeséget érez a térde kalácsában. Maga se tudja pontosan, hogy mi megy végbe a bensőjében, csak annyit érez határozottan, hogy a torkát szorongatja valami durva kezű óriás. Nehezen préseli ki magából a szavakat. — Takarodj innen! — János én__ nem megyek. .. Ha agyoncsapsz se bánom!... — Takarodj! — mondja mégegyszer János, de már valamivel engedékenyebben. Ebben a pillanatban Janika ver gyökeret az első szoba küszöbén, — Janikám!... Fiacskám!... — zokogja Jolán a gyerek felé. — Édesanyám! — sikolt fel a kis gyerekben az öröm, és az anyja széttárt karjaiba röppen. Talán ezret csókolnak egymáson. Gaál János szeme gyanúsan elhomályosodik. Ki akar menni a konyhából, de ekkor a betegségtől, hosszú utazástól pc a izoalmaktól elovengült asszony szervezete felmondja a szolgálatot: megroggyan a térde és elvágódik a padlón. — Meghalt!... Meghalt!__ — rémüldözik a gyerek, és tekintetét az apjára emeli. Ijedtség és könyörgés remeg benne. Közben a két öreg is felocsúdik, és kijön a hátulsó szobából. Mindkettőjüket megmerevíti a meglepetés. És Gaál János keménysége egyszeriben feloldódik. Egy szemvillanás alatt Jolán mellett terem: a karjaira veszi és a sezlonra fekteti. Aztán vízzel locsolgatja meg paskolgatja az arcát. — Mi van veled, Jolánka? — kérdezgeti az eszméletlen asszonytól, és odaül melléje. Kis idő múlva verejtékgyöngyök jelennek meg Jolán magas homlokán és halvány pírönti el az arcát. Kinyitja a szemét, lassan János felé fordítja a fejét és soká, hosszan nézi a férfi napbarnította arcát. Alig hallható a hangja: — Itt maradhatok. János? Sokára szól a férfi: — Jobban érzed magad? — felel kérdéssel, és kérges tenyerét az asszony homlokához emeli. '-'án me'v'ogja os ezét, az arcához szorítja, lehunyja a szemét: — Most már jobban, János. .. Odakint milliónyi csillag ragyog a derült tavaszi égbolton, és az eresz alatti fészekben halkan csiseregnek a fecskék. Vége 15
