A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-05 / 6. szám
Debnár és Fólián c ok mindent lehetne elmondani e két emberről Egy faluban laknak, e lévai járás Szódó községében, két különböző soron, mégis szomszédságban, Debnár rengeteget talpalt munka után, még Németországban is megfordult, Foltán pedig Franciaországig menekült a szlovákiai munkanélküliség elől.,. Egyik ötvenegy, másik negyvenegy éves. Mindkét házban. mindkét családban három-három fiúgyermek. Szódó szövetkezeti falu. Hatszázharminc hektáron száztizenhét szövetkezeti paraszt gazdálkodik. Köztük Debnár és Foltán is. Mint sertésgondozók ... Egy munkaterület, azonos feladatkör. Jóbarátok, igazi munkatársak. Atellenben laknak, gyakran felkeresik egymást asszonyostól, családostól... Hajnalban pedig mindig találkoznak. Egy időben kelnek, egyszerre lépnek ki a kapun, együtt mennek beszélgetve, vagy hosszúkat hallgatva az istállóba. Tavaly áprilistól együtt gondozzák az anyakocákat. Míg nem dolgoztak az istállóban, a szövetkezet leggyengébb pontja a sertéstenyésztés volt. Ugyanis az elődök soha nem érték el az anyasertésekre tervezett elválasztott malacok átlagát: a tizenkettőt. Milyen baj származott ebből? Utánpótlás nem volt, így a beadást sem tudták teljesíteni. Az utódok — Debnár és Foltén — gyorsan változtattak a helyzeten. Egykettőre bebizonyították, hogy tizenkét malac elválasztása egy-egy anyától nem ördögi mesterség. Derekasan hozzáláttak a munkához, és az emberek azt mondták: nem lesz gondunk többé a beadás, a tagságot is elláthatjuk elválasztott malacokkal. Jól csinálják! ... Debnár és Foltán. Egy munkakör, két megértő jóbarát. Semmi különös nincs abban, amit tesznek és ahogyan teszik. Kötelességüket teljesítik. Tőlük telhetőén kifogástalanul ... Hanem ami több ennél, az a felajánlásuk. — Az EFSZ-ek V. kongresszusa tiszteletére ebben az esztendőben tizenhárom malacot választunk el egy anyától — jelentette be a taggyűlésen Debnár. — Ez járási vagy országos méretben nem a legjobb eredmény, de itt helyben, a mi szódói szövetkezetünkben további lépés előre— magyarázta Foltán. Mindenki elhitte, senki sem vitatkozott. Másnap ismét egy időben léptek ki a kapun ... Fegyverneki múlt, jelen és jövendő Fegyvernek, szövetkezeti iroda. Hat-nyolc ember üli körül az asztalt, a falu — HNB, szövetkezet, stb. — elöljárósága. Min törik a fejüket? Persze, sejthettük volna, ők is a szövetkezeti kongresszusra gondolnak, s arra, vajon Fegyvernek milyen felajánlásokkal járulhatna hozzá szövetkezeti mozgalmunk e jelentős eseményéhez. Trnavszky László, Kovács József, Csömör Sándor, Kiss Gyula, Tőke Csilla, Bartos Lajos, Szunyogh Imre, Szabó Gizella. Elnökök, agronómusok, zootechnikusok, könyvelők. Kinn vendégmarasztaló sár, nem is január ez most, inkább valami elátkozott november, ők meg itt, a jó meleg irodában körülülik az asztalt, s a nyárról tanakodnak. — Mi volna a legfontosabb tennivaló? — Az alagcsövezés. Igen, nekik is a vizek okozzák a legtöbb gondot. Fegyverneken ugyan nem folyik át egyetlen folyó sem, még a haragos Garam is kilométerekre elkerüli a falut, de annál gazdagabbak patakokban. Perec, Szikince, a kanális s a patakok mentén vagy száz hektár kitűnő altalaj, az idők kezdetétől terméketlenül, kihasználatlanul. — Így született a döntés az alagcsövezésről — mondja az elnök. — De nemcsak olyan akármilyen alagcsövezés lesz ám ez — toldja meg az agronómus — hanem szocialista alagcsövezés. Tudniillik, társadalmi munkában, saját munkaerőkkel'szándékozunk megcsinálni, ami azt jelenti, hogy egy jelentős öszszeget tudunk megtakarítani a szövetkezet részére. — Mindezt minél előbb szeretnénk nyélbe ütni, s a munkálatokba bekapcsolni az összes társadalmi szervezeteket. Többek között a Csemadokot is. Szúnyogh Imre, a Csemadok titkára ugyancsak itt ül, kérdezzük hát őt a falu kulturális mozgalmáról. — A Csemadok elég jól működik, ha ezalatt a megállapítás alatt egy-egy színdarab, esztrád-műsor összehozását értjük. Legutóbbi ilyen esemény a „Viruló asszonyok” előadása volt. A darab egyik szereplője, Szabó Gizella szintén itt van a gyűlésen. Fegyvernek állítólag onnan származtatja, a nevét, hogy valaha itt volt a király fegyver-raktára. Ez hát a múltja a falunak, dehát a múlt csak múlt marad, ami pedig most az embereket elsősorban érdekli, az csupán ez az oka, van itt még valami a háttérben. I — Ami igaz, igaz, szívesen maradtunk volna rfii annak idején a varrógépnél, kaptafánál, csakhogy nem volt elég munka, így aztán kénytelenek voltunk mi is foglalkozást cserélni. — Most persze, már örülünk a cserének, hiszen hol van az a bolond, aki egymagában küszködne szabóműhelyben, suszterájban a szegényes megélhetésért, amikor itt a közösben kétszer-háromszor annyit kereshet. Nézzük a számokat: Verecske Mihály 51 éves. A múlt évben kilencszáz munkaegysége volt, nyolc korona osztalékot kap egységenként, ez kereken 7.200 korona. Chlapács Mihály szintúgy, Hantos János s mind a többiek, akik itt dolgoznak. A nagysallói szövetkezet jól működő közös gazdaságaink közé tartozik. Pakusza Lajos, az elnök, s Kunta Pál mérnök a tervekről beszélnek, arról, hogy hogyan készülnek ők a szövetkezetek kongresszusára, s arról, hogy hogyan szándékoznak négy év alatt teljesíteni az ötéves tervet, A nagysallóiak elsősorban a vetőmagtermelésre specializálják magukat. Szerződé-Négy falua jelen, meg a jövő. Dehát ezért keményen meg kell dolgozni. cs. I. öf egyenlő néggyel Nagysalló, szövetkezeti telep. A magtisztítóban két megtermett ember emelgeti a zsákokat: Verecske Mihály, Chlapács Pál. Egyik idősebb, másik fiatalabb. Egyik szabó volt hajdan, másik cipész. Miért hagyták abba eredeti foglalkozásukat? Azt mondják, azért, mert itt jobban lehet keresni. Ez igaz is, de úgy érzem, nem Debnár és Foltin elvtársak otthon.
