A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-29 / 5. szám
%t\[e[inI $Lép Soha sehol nem éreztem annyira az élet szépségét, a közösség hatalmát, mint Egerszegen, a „poraiból újra feltámadt” falusi énekkar próbáján. Lányok, férfiak, asszonyok, fiatalok, öregek; vannak vagy hetvenen s úgy dalolnak, olyan szívből jövően, olyan igazán, hogy ablakok, falak reszketnek belé. Nekünk meg, hallgatóknak, dagad a keblünk a me ghatódott Ságtól, az örömtől és a büszkeségtől csakúgy, mint ennek a hetven embernek, fiataloknak és öregeknek, de főleg öregeknek, vagy hogy tapintatosabban mondjuk: idősebbeknek, mert lányokból csak akad közöttük egy-egy fiatalabb, de fiút... azt még nagyítóval is alig találni. Mi az oka ennek? Az énnekkar immár tekintélyes múltra tekinthet vissza. Idén októberben lesz megalakulásának harminc éves jubileuma. Harminc esztendő hosszú idő, különösen egy énekkar életében, s százszorosán az egy olyan korban, mint ez az elmúlt harminc esztendő volt. Hiszen, hogy csak az egerszegieket említsük: harmincegyben még mint egyházi énekkar kezdték, aztán önállósultak. Negyvenhatban még csupa szlovák nóták szerepeltek a műsorukban, s ez így ment negyvennyolc februárjáig. De ez sem minden, mert aztán jött a szövetkezet, s az énekesek ismét szanaszét szaladtak a Világ négy tája felé, mondván, hogyha megalakul a szövetkezet, „úgysem lesz kedve senkinek a nótához Ma már ezen is túl vagyunk, Egerszegen működik a szövetkezet, működik az énekkar is, ugyanolyan derűs romban; A huszárok táborában; A huszárok táborában; A vargáék ablakja; János bácsi hegedűje, s végül az induló: Nálunk már a boldog ifjúság. Öregek és fiatalok, mondottuk az előbb, a legöregebb közülük Krizsán József bácsi, hatvanhat éves. Öt követi korban Ördög Vendel, Mlady József, Lénárt István, Varga Ödön, mind-mind alapító tagok. S a fiatalok: Bernáth Mária, Billik Anna, Szabó Teréz tanítónő, Jancsi József s a legesleglelkesebb Kosík Lajos. Róla még adoma is járja, hogy valamikor még a régi időkben hetekig aratott egyfolytában, s az aratás befejezésekor meghívták lakomára, ő azonban visszautasította a meghívót, merthogy neki Ojvárba kell menni énekelni. És így tovább... Sorolhatnám még a példákat, de minek soroljam. Az egerszegi énekesek egytöl-egyig lelkes tagjai az együttesnek, s a lelkesedés, a jó munka meghozta gyümölcsét: az érsekújvári dalos találkozón hírnevet szereztek, s elnyerték a Csemadok központi bizottságának 3000 koronás jutalmát. Kottákra, felszerelésre, de mindenekelőtt a népviselet beszerzésére. Mert gyönyörű a viseletűk az egerszegi lányoknak, asszonyoknak, csakhogy kölcsönkért holmi ma már, s mennyivel jobb lenne, ha saját tulajdon volna. Persze, meglesz ez is, s aztán reméljük, jönnek, az újabb dalok, újabb föllépések, újabb eredmények, amihez soksok sikert kívánunk, — il — A női kar Igen, a karmesterre figyelni kel! szívvel, vidám kedvvel énekelnek az emberek, mint azelőtt, mielőtt még szövetkezet nem volt, vagy talán még annál is nagyobb kedvvel. Egész családokat, egész nemzedékeket találhatunk ebben az együttesben. Hornyákéktöl például négyen járnak énekelni: az apa, Hornyák Dezső (egyébként Csemadok-elnök), két lánya és egy fia. Krizsánéktól ugyancsak ■ járnak jónéhányan, s hogy mégegyszer visszatérjünk az elmúlt három évtizedre — akármilyen hosszú, akármilyen nehéz volt, mégis jócskán vannak ma is a tagok között az alapítókból, akik már ott voltak harmincegyben az énekkar megalakulásánál. Hatvan, hatvanöt éves bácsikák, akiknek életigenléséböl semmit, de semmit nem pusztított el ez a zivataros három évtized, legfeljebb, ha fejüket, halántékukat szórta be ezüst dérrel s vállukat rakta meg görnyesztő teherrel. Az énekkar vezetője Balkó István. Negyvenhat éves munkásember, Nyitrán dolgozik a villanyszerelőknél. Nem volt szerencsénk találkozni vele, csak müvével, az ilyen típusú falusi énekkaroknál szinte hihetetlenül összekovácsolódott együttessel. Munkájának eredményességét azonban épp eléggé bizonyította ez is. Jól van dolga a mostani huszárnak; Jaj de sokat áztam-fáztam regruta-ko-Billik Anna próbára készül Egy népkönyvtárosról Még a felszabadulás sem tudott már sokat javítani Hegedűs Ferencnek, az oroezkai cukorgyár munkásának sorsán. TUdöbajából kikezelik ugyan, de teste megrokkan, így aztán 1951-ben nyugdljbavonul. Nyugdíjba harmincöt éves korában? Ml lesz most vele? Hát bizony nem egyéb, minthogy ettől az időtől kezdődik tulajdonképpen Hegedűs Ferenc igazi, emberi éiete. Mert az új rend nem engedi elveszteni egyetlen hívét sem, mindenkinek lehetőséget ad arra, amiről azelőtt álmodni mert csupán. Népkönyvtáros lesz a könyvek után sóvárgó, tanulatlan munkás. Meg is mosolygta néhány rosszmájú ,,műveltebb" falusi. — Most lesz csak műveltség Oroszkán — csútolódtak a háta mögött —, bugris a könyvtáros! A „bugria”-nak azonban nagyobh problémái is yoltak, minthogy a gőgösök súgdo- Iódzásalra hallgatott volna. A könyvtár ugyanis nem működött, senki sem olvasott. A háború kritikus napjaiban úgy széthordták a falu ezerötszáz könyvét, hogy alig néhány darab porosodott csak a 3X1 méter nagyságú könyvtár-helyiségben. Mit tett Hegedűs, a falu „iskolázatlan” munkáskönyvtárosa? Először is könyvállományt „szerzett"! Heteken keresztül köszöntgette azoknak a polgártársaknak a „szívességét", akik annak Idején „védelmükbe vették" a könyvtár könyvelt, s szép csendesen visszaadták. , . Persze, a könyvhöz olvasó is kellett. Hogyan szerezte az olvasókat? Ojobb furfanggal! Eljárt a tollfosztóba és egyéb népes helyre, s érdekes könyveiből felolvasott. Hanem amikor a legizgalmasabb résznél tartott, összecsukta a könyvet s kimondta kereken, hogy aki kíváncsi, jöjjön el a könyvért. Kilencedik éve folytatja ily módon népnevelő munkáját Hegedűs Ferenc. És az eredményekre nemcsak a község, de az egész járás is büszke. Ma már 1250 kötetnyi könyvből áll az oroszkai könyvtár, két szép könyvtárhelyiséggé nőtt a valamikori tenyérnyi kis szoba, s száznál is több ember kölcsönzi könyveit S ami szintén nem utolsó dolog, Hegedűs Ferenc is ott állt a legjobb könyvtárosok között, akikkel két éve maga a miniszter szorított kezet! Negyvenöt éves az oroszkai népkönyvtáros, de még ma is éppen olyan lelkes, mint könyvtárosi pályájának első napjaiban. Most például könyvújságot szerkeszt, melyben tájékoztatja a falu lakosságát könyvújdonságairól. A falu pionírjai között pedig olvasószerző versenyt szervezett: ötven, harminc és húsz kiló hulladék papírt kapnak jutalmul majd a leglelkesebb Ifjak. így dolgozik Oroszkán az ország egyik lelkes kultúrmunkása, akinek nincsen ugyan felsőbb iskolája, de van szive és lelke. NEUMANN JÁNOS
