A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-31 / 31. szám

*°u nemzeti bizottságokról Miért? — kérdezik a komaróciak Persze ük ezt a kérdést a járási nemzeti bizottság vezetőihez címezték, mi azonban most a komaróci helyi nemzeti bizottsághoz intézzük: Miért hagyták abba Komarócon a kultúrház építését? Ebben a kis szövetkezeti faluban a lakosok hathatás segítségével megkezdték a szép új kultúrház építését. Minden rendben volt, anyag volt elegendő és a lakósok valamennyien megértették, hogy kötelességük társadalmi munkával hozzájárulni az építkezéshez. A terv szerint nap mint nap 10 Jelnőtt férji, asszony vagy tiatal vett részt a munkában. Nincs a községnek egyetlen olyan polgára sem, aki megtagadta volna a társadalmi munkát. És mégis minden abba maradt. Az építkezést még a múlt ívben kezdték, a falak teljesen fel lettek húzva és most várják, mikor kerül rájuk a tető. Az eső áztatja őket, a szél szárítja, egyszóval ki vannak téve a romlásnak. Es mindezt a komaróci helyi nemzeti bizottság, Abosi András titkárral dz élén nézi. látja, de idáig még senkinek nem jutott az eszébe, hogy tovább kellene folytatni a kultúrház építését. Pedig nagy szükség lenne rá. A kultúrforradaíom megvalósítása, annak kiszélesítése, korunk egyik fő ielailata, s ennek kell hogy Komaröcon is érvénye legyen! Hová fog ez a dolog így fejlődni? Gondolkoztak a komaróci vezetők azon, hogy hogyan magyarázzák majd meg a választóiknak ezt a sikertelenséget? Ha esetleg a falak összeomlanak vagy ledőlnek, ki lesz a felelős u nemzetgazdasági kárért ? Reméljük, Komarócon észbe kapnak, munkába fognak és még ebben az évben befejezik a . kullurház építését. IVÁN SÁNDOR Bíznak benne ... yit pedig rendbekoqzuk, mert itt lesz a fodrászat, meg a varrónők szövetkezete. - Nehéz volt megválnia a tanítástól? — KUenc éve tanítok, nagyon szeretem a gyerekeket, és a tanítói hivatást. Most, hogy új helyemet elfoglaltam, tovább aka»rok tanulni! A II. Országos Spartakiádára öttagú ifjúsági küldöttség érkezett Guineyáböl hazánkba. A Spartakiáda befejezése előtt azzal a kéréssel fordultak a CSISZ központjához; tegye lehetővé, hogy meglátogathassák Szlováklát ! Szeretnék közelebbről megismerni Szlovákia gazdasági fejlődését és a szlovákiai dolgozők életét. Július 5-én a korareggel! órákban Bratislavába érkeztek a küldöttség tagjai. Az állomáson kékinges CSISZ-tagok fogadták rózsacsokrokkal a kedves fiatal vendégeket. Ez talán nem is olyan nagy meglepetés, hiszen az érkező vendégeket úgyszólván a világ minden táján világgal fogadják. Az állomás előtti téren úgy történt, hogy egv nem tervezett fogadtatás is közbejött. Egy szentgyörgyi néni, névszerint Slezák Szeraflna, akiről mindenki láthatta, hogy piacra megy, mert kosarakat cipelt, rendezte a fogadtatást. A néni megállt — talán életében először látott feketebörú embereket, — hosszan elnézte a vendégeket, a csodálkozástól még a száját is nyitva felejtette. Egyszer csak leteszi a kosarat és kezdi kibontani. Közben mosolyogva mormol magában: „No majd én is fogadlak benneteket"' Mindenki néz, vajon ml lesz ebből! Az előbb a néni, most pedig a kékinges vendéglátók szája marad tátva. Slezák néni kinyitja a kosarat. Nagy plrosszemú eperrel volt tell a kosár. Körülnéz, mosolyog, majd kezébe veszi és viszi a vendégek elé: „Fogadjátok tőlem szívesen. A fiatalok virágot adtak, én meg epret adok! Nálunk ajándékkal fogadják a vendégeket!" Igazi meglepetés volt ez mind a vendégek, mind a vendéglátók és a körülálló bratlslavaiak számára. Gulneyal barátaink, kihasználva a kora reggeli alkalmat, szívesen fogtak az eperkóstoláshoz. De a néni is Ügyes kofa lehetett, mert az eset után néhányperccel Így árulta gyümölcsét a piacon: „Tőlem vegyenek, ebből már a fekete vendégek ls ettek, és nagyon Ízlett nekik!" Róka fogta, — fiú fogta! Persze a róka nem nagyon respektálja a közmondást, dühében a nyelvét is kilógatja. Többel azonban ebben az esetben igazán nem tehet! Színhely: Az udvardi EFSZ nagyterme. Szereplök: A falu vezetői, szövetkezeti tagok, a főszereplő a aobegön álló, megnyerő külsejü fiatalember. A szlovák és magyar iskola pion'.rjai kedves kis műsort állítottak össze erre az alkalomra, és vi'ággal köszöntötték volt tanítójukat. A dobogón álló fiatal -emoer rtz udvardi magyar tannyelvű Nyolcéves középiskola wi.t tanítóra, a mai naptól kezdve pedig az udvardi HNB elnöke: Takács elvtárs. Másnap felkerestem őt új hivatalában. A helyiség bizony nem valami barátságos. Sötét kis irodában találom az új elnököt. Nehéz lehet ilyen helyen dolgozni. - Azt a kis időt, amíg itt leszünk, kibírjuk. Szeptemberben ugyanis átköltözünk a HNB új, egyemeletes épületében. Ezf a ré- Milyen terveik varrnak a falu szépítésével kapcsolatban? - A HNB új épületéről már beszéltem. Szándékunkban van kibővíteni a kultúrházat. (Ahol olyan élénk kultúrélet folyik mint XJdvardon, erre szükség is van.) - A falu eléggé sáros. Járdákat nem építenek ? - Az is tervbe van véve. - Remélem meg is valósul. - Egész biztosan, — neveti el magát Takács elvtárs. — Annál is inkább, mert az egyes útszakaszokat már kövezik is. - Jelenleg mi a falu legégetőbb proolémája? - A kollektivizálás, de az aratás után minden valószínűség szerint ez is befejeződik. Milyen segítséget vár volt kollégáitól, a tanítóktól? - Sokkal •több kutíúrmunkát mint eddig! - Elnökké választása alkalmából mit ígér a falu lakosainak? - Igyekszem bebizonyítani, hogy a bizalmukat megérdemeltem: •• Ahogy ismerem Takács elvtársat. Udvard lakossága bízhat benne. KOPASZ CSILLA A jövö a félvezetőké! A roznov-i Tesla üzemben félautomatikus berendezést készítettek, amely a tranzisztorok osztályozását és mérését végzi.