A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-26 / 30. szám

Irak, a „két folyó közti vidék" fővárosa felé tartva, az első megálló Athén. Csak a levegőből és a repülő­térről láthattam egy tört részét annak, ami csodá­latosan széppé varázsolja: a környezet üde zöldjét, a háttér vörhenyes, kopár hegyvonulatát, a város de­rékszögben egymást metsző, fehéren csillogó utca­soralt, a tenger csábító kékjét a mindent bearanyozó Nap tűző sugaraiban. Csak gondolataimra vetett árnyékot az, hogy a gyönyörű görög főváros repülő­terén sokkal több volt az amerikai katonai repülő­gép, mint a görög s ugyanaz vonatkozik a kikötőre, ahol a Földközi tengeri hírhedt 6. amerikai hajóraj egységei horgonyoztak. S ez már Bagdad, a héromnegyedmiilió lakost számláló város, az Iraki Köztársaság szíve. A Harun al Rasid kalifáról elnevezett főutcáján egy­más után siklanak a fecskefarkú amerikai személyautók, rohannak az autóbuszok és az omnibuszok. A 40-45 fokos hőségben a gyalogjárók­nak nem sok enyhet nyűjt a sudár pálmák csenevész árnyéka. Dúsgazdag magánosok építik az ilyen korszerű, különféle színekben pompázó lakóházakat, amelyek összkomfortosok, s ebbe Bagdadban beletartozik a levegő hűtését ellátó berendezés is. Természetesen Igen kevés bagdadi engedheti meg magának, hogy ilyen méregdrága helyen lakjon. A többség kiszo­rult a peremváros nyomorúságos agyagviskőiba, sőt. nem egy szegény ember még Ilyen szerénynek is alig mondható fedéllel sem rendelkezik, hanem bur­nuszába takarózva ott tölti el az éjszakát, ahol eléri. Hiába, a forradalom óta eltelt két esztendő alatt a Kászim-kormány sem művelhetett csodákat. Száz mecset és égnek feszülő karcsú, kecses minaret városa: ez is Bagdad. Ez a legnevezetesebbek egyike, 'a Sug-al-Ghazll minaret. Valahol a Ha-, run al Rasid-út végében bukkanok rá s körülötte az omladozó kis házikókra, amelyek sajnos nem tartoznak távol­ról sem a legrosszabb hajlékok közé. Az Iraki Múzeumban gyűjtötték össze azokat a mérhetetlen értékű műkin­cseket, amelyeket az alig hetven ki­lométernyire fekvő Babylon, az ókor egyik legnagyobb és legjelentősebb városa romjainak feltárása során ta­láltak. A múzeum főbejáratéval szemben az egyik ilyen évezredes ar­cheológiai lelet, s mögötte a falon az iraki nép ősrégi óhaját valóra váltó A. K. Kászim miniszterelnök fényképe. Az ismeretlen katona ezen monu­mentális emlékművét már az űj rend építette, amely leszámolt Fejszál király és Nuri Szaud mi­niszterelnök népellenes rémural­mával, letörte az angol és ame­rikai Imperializmus béklyóit. Az emlékmű tövében iraki ka­tona áll éjjel-nappal örséget, jelképezve azokat a népi erőket, amelyek bármikor készek a bel­földi reakcióval és az idegen hódítókkal szemben megvédeni az új élet útjára lépő ország vív­mányait.

Next

/
Thumbnails
Contents