A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-26 / 30. szám

Mtumlis BflB000IÍ0flB0 Celakovsky és Kisfaludy AZ ARAB SZÖVEGEK nyomtatását eddig megnehezítette, hogy 400 betűt használtak. Az arab nyelv kairói akadémiája legutóbb reformot valósított meg, s ez lényegesen egyszerűbbé teszi a nyomtatott arab írást: 400-ról 170-re csökkentették a nyomtatásban használt betűk számát. FILMRE VISZIK Franciaországban Voltaire: Candideját és Hugo: Marion de Lorme című színművét. AZ AMATŐRFILMESEK Marianské Láznéban tartott fesztiválján a „Dal a szögesdrót mögött" cimű NDK amatörfilm nyert díjat, mint amely legjobban szolgálja a népek közötti barátságot. „AZ ALTONAl FOGLYOK" - Jean Paul Sartre legújabb színműve —, filmre kerül. A filmesítés jogát Carlo Ponti, Sophia Loren férje vásárolta meg. A főszerepeket Sophia Loren és Ingrid Bergmann fogják játszani. ANDREW THORNDIKE, a DEFA rendezője a napokban tért vissza Alma-Atából Moszkvába, ahol a Szovjet csoda c. dokumentumfilmhez szerzett anyagokat dolgozza fel. Thorndike már június eleje óta tartózkodott a kazah fővárosban, ahol a DEFA számára készített felvételeket a kazahsztáni új városok és ipari centrumok építéséről. CSAJKOVSZKIJ operájának a Pique Dame" -nak a forgatását megkezdték a Lenfilm stúdióban. A film R. Tyihomirov filmrendező alkotása, aki Csajkovszkij ,,Anyegin" című operáját is filmre vitte. Tolsztoj — amerikai filmen Mikor az egyik óvatos ismerősöm, aki — mielőtt sorba állna mozijegyért — alaposan informálódik, megkérdezte tőlem is, hogy mit szólok a Háború és békéhez, vállat vontam: — Semmit! Ezt a meggondolatlan vállrángatást azonban nyomban megbántam és fél óráig haragban voltam saját magammal. Mert nem rossz ez a film. Hát akkor? Eh, alszom rá egyet. Aludtam rá egyet és ... De kezdjem talán ott, kedves mozilátogató ismerősöm, hogy mit vártam, illetve mit nem vártam a Háború és béke amerikai-olasz filmváltozatától. Nem vártam a nagy eposz széles és mély hömpölygését, sem azt, hogy annak teljes cselekménye ott zsúfolódjék a filmben, mert tudom, hogy a regény az regény, a film pedig film. Tudtam azt is, hogy még a hosszú évtizedek tapasztalatával rendelkező King Vidor is igen nagy fába vágta a fejszéjét, amikor éppen ennek a remekműnek a megfilmesítésére vállalkozott, és hogy minden valószínűség szerint adósunk marad a hiteles orosz levegővel. De a szívem mélyén mégis abban reménykedtem, hogy a híres realista rendezőnek és a forgatókönyv szám szerint is tekintélyes íróközönségének mégis sikerülni fog úgy kiválogatni és összekovácsolni az eseményeket, hogy a kor hű képe és a hősök helyzetéből és jelleméből fakadó cselekedetek logikusan és főleg filmszerűen vetüljenek elénk. A film alkotói elsősorban a jellemzés terén bizonyultak szűkmarkúaknak. Elszigetelt, olykor érthetetlen alakok bukkannak fel és tűnnek el a filmben, zavart keltve a nézőben, aki nem tudja megállapítani, milyen kapcsolatban vannak ezek a főhősökkel. Azok, akik olvasták a könyvet, még csak kiokoskodnak valahogy, de mit csinálnak azok, akik történetesen még nem olvasták? Másrészt - és ugyancsak a filmszerűség rovására — egy-egy hosszúra nyúló jelenetben igen fontos párbeszédek válnak unalmassá. Igy aztán az alakok nagy része nem elég meggyőző. Nem azért nem meggyőzőek — félreértés ne essék! — mert ők knyázok és grófok, hiszen a regényben is azok. De míg a könyvben a tettek és gondolatok nagysága (és ennek ellenkezője szintúgy) a csatamezőtől a hercegi szalonokig mindenütt élesen bontakozik ki, addig a filmben ezt már nehezebben találjuk meg. A film másik hiányossága a kiegyensúlyozatlanságból fakad. Míg a szereplők közül Audrey Hepburn (Natasa) Henry Fonda (Pierre Bezuhov), Mell Ferrer (Andrej Bolkonszkij) és Oscar Homolka (Kutuzov) derekasan megbirkóznak nehéz feladatukkal, a többi szereplő messze mögöttük marad. King Vidor szakavatottságának szép bizonyítéka nemcsak az auster-Iitzi ütközet sikerült epizódja, s a borogyinói csata monumentalitása, hanem a bűbájos és természetes Natasa-jelenetek is. De ezekkel szemben Andrej halála már melodrámává apad és — ami a legjobban fájt nekem — Pierre megrázó háborús élményei egy villámgyorsan előrángatott happy-endbe torkollnak. De álmomban se jutna eszembe, hogy lebeszéljelek, kedves barátom! Nézd meg okvetlenül a filmet és örülj annak, ami igazán jó benne. Aztán aludj rá egyet. S ha másnap kézbe veszed Tolsztojt, az eredetit, a nagyot, magad is csodálkozni fogsz, milyen kevés nyomot hagyott benned az amerikai-olasz filmváltozat. K. M. A cseh nemzeti megújhodás kimagasló egyénisége, Celakovsky a szláv népek közeledésén, testvérbarátságán fáradozott. Emellett elődeinél sokkal határozottabban és eredményesebben került közei a cseh népi tömegekhez, minden nemzeti megnyilvánulást demokratikussá igyekezvén tenni. Szegény ácsmester fiaként Sztrakonyieén született, így harcos demokrata felfogása a feudális és klerikális elnyomás gyűlölete, s általában haladó szellemű világszemlélete már gyermekkorában kezdett kialakulni. T egszebb költői alkotása az „Ohlas písní ruskych" (Orosz népdalok visszhangja). Ebben a könyvében mesteri módon fejezte ki rendíthetetlen odaadását és végtelen szeretetét az orosz nép iránt, nagy művészettel ismertetvén meg a cseh közönséggel az orosz népdal jellegzetességeit, s az orosz nép életmódját. Ez a kötet 26 éneket tartalmaz, melyek közül legerőteljesebb és legművészibb az Hja Volzsanyin című költői elbeszélés. X yfásik híressé vált műve az „Ohlasy písní ceskych" (Cseh népdalok visszhangja). Ez a 67 hoszabb-rövidebb éneket tartalmazó gyűjtemény alapja lett a későbbi cseh költészetnek. A Celakovsky utáni költői nemzedékek egész sora, élükön Erbennel, Havlícekkel és B. Némcovával, az ő példáját követve jutott el a néphez. A kötet legszebb alkotása a „Toman a lesná panna" (Toman és az erdei tündér) című ballada, mely a cseh irodalom egyik gyöngyszeme TJ armadik, egykor igen kedvelt költői műve, a később ugyan feledésbe merült „Ruza stolistá" (Százlevelű rózsa), mely két részből áll: első 50 tizenkétsoros versikéje szerelmi líra, a másik részben természeti képek, a munka ünneplése, a szülőföld és az anyanyelv dicsőítése váltakoznak egymással. A „Ruza stolistá" alapját az 1839-ben megjelent: „Otavai emlékek" képezték, ez a 13 dalt tartalmazó füzet, melynek előszavát Celakovsky ezekkel a szavakkal zárja: „ ... ami pedig ezen verseim alakját illeti, melyet én Kisfaludy Sándor, magyar költőtől (A Himfy szerelmei alkotójától) ismertem meg és vettem át, azt, a szonettnél nem kevésbé alkalmasnak tartom az én dalaimhoz hasonlatos játszi, szerelmes énekek és egyéb apróságok számára". Celakovsky küzdelmes, nélkülözéssel telt és politikai üldöztetéssel gyötört élete csak 1842-ben vesz fordulatot, amikor a boroszlói egyetemre meghívták a szláv irodalmak előadójának. Százlevelü rózsa (Részletek) 4. Hír, dicsőség hiú vágyként nem csalogat engemet, boldog szívem visszhangjaként öntőm dalba lelkemet. Elismerés helyett akár gáncs érheti énekem, csillantsa meg csak egy szempár dicséretét énnekem! Kútja édes bajaimnak: te légy tárgya dalaimnak, te légy tündér Máriám: lelkesítőm, gráciám! 5. Illat, illat, fogyhatatlan ' rózsaillat árad el, édes hazám: sík, völgy, katlan tenger virágot terem. Hegyeidben, koronádon gyémánt, drágaköves ék! Földön-égen, szép ruhádon igazgyöngyök tüze ég! Édes hazám, töméntelen bőségedből juttasd nekem megálmodott kincsemet: egy rózsát, egy gyöngyszemet! 12. Forró szívem vezérének csillagai: szép szemek, 6, ti tündökletes fények, szetélybeli mécsesek, mondjátok, vajon az éden volt-e régi hazátok, s ott mosolyban és napfényben éltetek mint virágok, vagy pedig az égi íven ragyogtatok egykor híven, a nagy csillagcsaládban, növéritek karában? 90. Mily igézet segít téged nehéz, rögös utadon, hogy oly vidám a kedélyed s ború soha sincs azon ? Józanság az elvem, testvér, otthont védő oltalom, derűm titka kincset megér: munka, munka, szorgalom. Védve ilyképp fittyet hányok rátok gazdag kiskirályok, megvetem a fényetek, pillanatnyi kéjetek! A verset fordította SIPOSS GYŐZŐ 15 V Celakovsky és Kisfa'udy