A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-25 / 52. szám

iff. A. Bazovsky, a lírai festő Pásztor Irtványosok /A Szlovák Nemzeti Galéria példásan / f megrendezett kiállításán mutatta / "kJ öe a hatvanon túllépő MiloS A. / • Bazovskynak, a kiváló szlovák képzőművésznek életmüvét. Bazovsky valóban nagy művész, aki minden tehetségét és tudását az árvái, a liptói, no meg a turóci falu múltjának megörökítésére használta fel. Mint a vonalak és a tökéletes formák realista mestere kezdte el pályafutását. Ám rövidesen beleveti magát a modern irányzatok sodrába, és így aztán alkotásában fellelhetők fejlődésének egyes szakaszai: a kubizmus, az expresszionizmus, valamint a szíirrealizmus hatása is, majd megteremti sajátos, kissé dekoratív, de minden estetre minden irodalmárságtól mentes kifejezési módját. Témáit a hegyvidékek szlovák falvainak (ma már múltba vesző) életéből merítette. Bár nagyon gazdaságosan bánt a vonalakkal, színezésével tájak és nemzedékek atmoszféráját tudta vásznára varázsolni. Megfesti a szegény árvái asszonyokat egyetlen kecskéjükkel, a munkától, gondtól elaszott földmívest, a krumplikapáló családot, a majorosok dombtetőn álló kunyhóját, melynek négy sarkába ugyancsak belekapaszkodik a szél, és a néző lélegzetvisszafojtva várja, mikor hordják el a bősz szelek a kunyhó fedelét. A harmincas évek végéig képein állandó jelenség a folklórral díszített szociográfia, a masaryki és beneSi rezsimet - meglehet a festő akarata ellenére — vádoló szemrehányás. A Gohd, a Sírásók, a Szegények legelője, a Gazda, vagy akár az Irtványosok cimü festményei, hogy csupán néhányat említsek, egy rosz álomként létünk kornak a művészi tükörképei és egyben figyelmeztető, hogy ne felejtsünk! A negyvenes években Bazovsky megmarad ugyan falusi témáinál, képeiből azonban már eltűnik a társadalomkritika, a folklór csupán öncélú dekoráció. Ebben a korszakban változnak palettájának színei is. A komor, sötét színeket felváltja a fullai vörös-sárga, amely későbben a lírai meleg barnákba csap át. Képein feltűnik a misztikum (Tutajosok megáldása), alkotásaiban sok az öncélúság, és vagy nem látja, vagy pedig nem akarja meglátni a tisói és a hitleri fasizmus embertelenségét, a háború borzalmait, s nem veszi tudomásul népének szabadságharcát sem. Negyvennégyben festi meg a Béke cimü képét, egy temetőt, melynek a besorolását a jelenlegi tárlat anyagába, legalább is szerencsétlennek tartom. Nagy kár, hogy Bazovskjj, a festő még eddig nem vette észre a hegy ország falvainak és népének változását, felemelkedését. A mai napig nem tudta adekvát módon" ábrázolni az új falu új emberét, s nem ihlette meg öt Szlovákia óriási méretű iparosítása sem. r Es így aztán ez a nagy, ízig-vérig modern művész csupán a múlt konzervatív ábrázolója, az egzotikummal szemező^ dekoratív folklór íródeákja, egy nép történelmének iniciátéfestője, aki a szövegig még nem jutott el; és mindaddig, míg ebből a bűvös körből ki nem tör, müve, minden tehetsége és tudása ellenére, nem lehet más mint torzó. BARSI IMRE Vándorélet