A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1960-12-25 / 52. szám
A modem technika minden vívmányát felhasználják az erőmű építésénél. , .,.„ Az épülő bratszkí vízierőmű ezernyi „ . . t)J .. 41 1 . x x x . „ xv fé "ye csillog az Angara tükrében. Hatalmas talajgyaluk törnek utat a tajga erdőrengetegében hó elől. Idejük nem volt - csupán néhány óra. A termést azonban betakarították. Ez 1956-ban történt. Es 1957-ben a két településnek ugyanaz a 250 lakosa már 45 000 ha földet müveit, és a begyűjtést is teljesen maga végezte. Nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy a sikerek elérésében nem csupán a modern gazdasági gépeknek volt részük, hanem a távoli sztyeppekről ide települt fiatalok vas szorgalmának és önfeláldozásának is. Egyre több fiatal komszomol-tag jön ide a hatalmas ország minden részéből, hogy úttörő munkájával részt vegyen a szüzjöldek meghódításában. Mi, akik a mérsékelt égöv alatt lakunk, el sem tudjuk képzelni, mennyi nehézséget kell legyőzniök az ittenieknek, hogy az időjárás szeszélyeivel sikeresen szembeszállhassanak. Szibéria nem is olyan régen még a megrázó emberi tragédiák földje volt. £s nem más okozta ezt, mint az itt található nagy mennyiségű arany. Bár a bányák még egyre ontják kincseiket, az ellenségeskedések, viszályok ideje lejárt. Hatalmas építkezések folynak itt mindenfelé. Az Angarán épül a Szovjetunió egyik leghatalmasabb vülanytelepe, a bratszki vlzierőmü, mely évente több milliárd kilowatt áramot termel majd. Az építkezések a legkegyetlenebb fagyban és szélviharban sem szünetelnek. Az új ember, a szovjet ember vívja itt csatáját a mostoha természettel, s bátran elmondhatjuk'— nem eredménytelenül. Ott, ahol a közelmúltban egy alig 30 000 lelket számláló — nagyrészt faházakból álló — városka volt, ma már egy 314 000 lakosú egyetemi város büszkélkedik — lrkutszk. Ám ez még nem minden. Szibéria felmérhetetlen nyersanyag-forrásai egyre újabb lehetőségeket nyújtanak. Gombamódra szaporodnak a kisebb-nagyobb városok; új vas-, színfesfém-, arany- és szénbányákat tárnak fel, utakat építenek a valaha járhatatlannak vélt rengetegekben. Egyszóval: a szovjet ember meghódította a bevehetetlennek látszó, hatalmas Szibériát. Szibéria, a néhai számkivetettek és kalandorok földje, a dermesztő fagyok és jeges szelek hazája — új élere kelt! — n m — május. A cselekmény helye: A jakutszki szovjet autonóm terület; hőmérséklet plusz 20°. Az ember most el sem hinné, hogy a dermesztő fagyok hazájában jár. A tavasz oly meglepő gyorsasággal váltja fel itt a telet, hogy mindez szinte hihetetlen. Az évszakok közötti átmenetről valójában nem is beszélhetünk. A napnak itt négy rövid hónap alatt kell elvégeznie a rügyfakasztás és a termésérlelés munkáját, mert a tél, akárcsak a tavasz, egyik napról a másikra beáll, és akkor a be nem takarított termés menthetetlenül elpusztul a több méteres hóréteg alatt. Két ifjúsági település 250 lakosa 15 000 ha szűzföldön gabonát termesztett. A termést még nem takarították be, amikor az egyik napon hirtelen beborult az ég — a tél csalhatatlan előjele. A környező — nálunk azt mondanánk: távoli — falvak és városok lakossága tüstént a segítségükre sietett, hogy megmenthessék a termést a
