A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-25 / 52. szám

Valasek Margit tanítónő és az iskolások tánccsoportja Megvan-e még a híres, „végig pirosrőzsa'' gerencsért utca, ahogy a nóta mondja, vagy ez is csak olyan mesékben, nótákban élő világ, mittt a többi nótateremtette társa? Bizony,-mér csak itt-ott emlékezik egyegy ház elÓtt lapuló rózsakert a hajdani időkre, Dánóczi meg Finta tanító figyelmeztet is a rózsákra, hogy íme, innen való a nóta. Csakhogy nem ilyen volt ám annak idején ez az utca, hanem valóban telisteli rózsákkal, végig a házak előtt. De 1933-ban iszonyatos tüz pusztított Gerencséren, két ízben is ráadásul, s bizony a vészes vörös kakas nemcsak a zsuptetős házakat pusztította el, hanem a házak előtt bimbózó, viruló, játszadozó rózsalugasok nagy részét is. Azóta nincs Gerencséren rózsaerdő. Azért nóta, mese, tánc, hagyomány ma is van, s olyan ls akad bőven, amit a néprajzkutatók a mai napig sem Ismernek. Matyó Miklós bácsi példának okéért tucatjával emlegette a híres szokásokat, amik néhány évvel ezelőtt még divatban voltak Gerencséren. A villőzés például még ma is járja. S ebből indulunk kl mindjárt, ahogy a múltról áttérnénk a jelenre. Mert szép, szép a múlt, a hagyomány, de minket mégiscsak leginkább a jelen érdekelne, vagyis az. hogy hogyan folytatódik a múlt a Jelenben, hogyan használja fel a jelen ezt a kivételes értékű múltat. A gerencsér! kilencéves iskolában Valasek Margit tanítónő vezeti a tánccsoportot. Kérésünkre mindjárt beöltözik néhány tipikus zoboraljai szépség a gyönyörűséges gerencsért népviseletbe és eljárják a táncot, amit az itteni öregektöl tanultak. Vagy itt van a kolonl asszonyok híresneves tánccsoportja; ez is a helybeli hagyományokból merít. Sőt, hogy úgy mondjuk, egyszerűen folytatja a szokásokat, csakhogy nem az utcán, hanem a színpadon s ki állíthatja, hogy ez nem a népművészet továbbélését jelenti. Ez az egyik oldala a zoboraljai jelennek — a művészet. A másik oldala az emberek életmódja. Gerencsérről már a XII. században maradtak írásbeli adatok. Lakói szegény zselléremberek voltak, akiknek soha nem volt több földjük fél hektárnál s akik — ha otthon nem volt "munka, — munka után járták a világot. S ma is járják, Nyitráról Mostig az egész ország teli zoborvidékiekkel. Csakhogy ma már nem a nyomor taszítja világgá az itteni embert, hanem a nagyobb kereseti lehetőség. S ez meg is látszik a falu külső képén. Említettem a végig pirozsrózsa Utcát. Nos, ma már kevés Gerencsér! utca a rózsa a házak előtt, tavasszal, nyaranként nem illatozik a falu, de a piros szin azért nem veszett ki belőle, mert manapság a csuda-piros vadonatúj háztetők sora színesíti. S úgy gondoljuk, ezt a pirosságot egyetlen gerencséri sem cserélné el szívesen a rózsáskertek plrosságával. Mert a gerencséri ember ismerte a nyomort, tudja milyen az, amikor teli rózsával az utca, de üres a gyomor. S végezetül térjünk vissza a szokásokhoz és Matyó Miklós bácsihoz, akinél jobban aligha ismeri valaki ezt a kérdést Gerencséren. — Hogy is volt az a leánykérő, Miklós bácsi ? — Az úgy, hogy a lakodalom napján, vacsora előtt elmentek a vőlegény hozzátartozói kikérni a menyasszonyt. Nem könnyen kapták azonban meg, mert előbb felelniük kellett a menyasszony atyafiségának három kérdésére. S ha nem tudtak felelni, mehettek vissza. Nagy cirkusz volt ebből mindig, sokszor még össze is kaptak rajta, s ha máshogyan nem tudták megszerezni a meny-Gerencséri konyha asszonyt, összekötözték az egész családot, s úgy jutottak hozzá. Közben pedig énekeltek: „Jaj, de szegény ember vagy, hogy egy garast nem adhatsz; egyik garast szappanra, másikat pomádéra." Mire a lekötözöttek: „Menjetek, menjetek, Vigyen el az ördög, hordozzon békivel, rebegessen szive!" Ismét a válasz: „Ne ugass, ne ugass, irigyem kutyája, találok szeretőt magam falujában!" És Így tovább... hajnalig. Pattogott a nóta, lebbent a szoknya. Szép volt, vagy csak most tűnik már annak? Mert nóta ugyan volt, de szegénység is volt, most meg már kevesebb a nóta, de gazdagabb a lakodalmi vacsora. Dehát nem lehet-e ismét több nóta is, tánc is? Az előbb már utaltunk a felgyüjtött anyagot tovébbformáló falusi együttesekre. Ügy hisszük, igen nagy horderejű dolog ez, bizony nem ártana több gondot fordítani reá. Hogy ne csak a gyomor legyen teli, hanem a lélek Is; Igy lesz teljes a zoboraljai falvak új élete. _ nyi — Bachan felvételei Egy gerencséri kislány: Czakó Kamilla Tükröm, tükröm, mondd meg nékem