A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-18 / 51. szám

Szép volt, nagyon szép — szorítottam meg kezüket, amikor búcsúztam tőlük. ' Pionírok kívántak sok-sok baldogságot az Ifjú pörnak. Szavalatok, énekszámok és számtalan jókívánság hangzott el a gelei HNB dísztermében, ahol Szűcs Tibor. és Szabó Magdolna házasságot kötöttek. Mi van ezen érdekes — kérdezhetné az olvasó —, hiszen nap mint nap több százan kötnek házasságot, és nyugodtan állíthatom, hogy a jövön való aggódás és félelem nélkül — mégsem Írunk róluk, természetesnek veszszük. Még a falu se olyan nagy, mármint Csefa, ahonnan a jegyespár származik, hogy sok érdekes dolog történhetne benne. Amivel dicsekedhetnek a cséfaiak, az az egyre erösödö szövetkezetünk, és becsületükre váljék, úgy élnek a szövetkezetben, mint egy nagy család. Ott voltak most is az esküvő után az iskolában, mert Szűcs Tibor lakodalmát magukénak tartották. Így ls van ez rendjén — mondogatták és magyarázgatták este, amikor az Ifjú pár egészségére emeltük poharunkat. Fiatalok, összekerültek, Eddig is a szövetkezetben dolgoztak, tovább ls itt maradnak. A vendégekről, szórakozásról a szövetkezet gondoskodott. Cséfaivay Ferenc, a szövetkezet elnöke igazán büszke lehet, mert jó hazigazdéhoz Illően olyan vendégséget csapott, hogy még sokáig hire a járja a Csallóközben. Mészáros József, a gelei EFSZ elnöke is eljött köszönteni a fiatalokat, és természetesen nem üres kézzel. Boros József pedig a budafai szövetkezetesek üdvözletek hozta el az ajándékkal együtt. Nem tudom, ml volt a csomagban, ez nem is érdekelt. Minden ajándéknál nagyobb érték az, hogy három falu, három szövetkezet örült két fiatal boldogságának. Lehet, hogy lassan ők ls összeházasodnak, már mint a szövetkezetek, vagy már azóta össze is házasodtak, hogy még nagyobbá, még erösebbé nőjenek, —esiflÁlkiSlfiti'C JféfaH Pénteki nap, barna délután, öt ora közül. Feleden vagyunk, közel a kisállomáshoz, nézzük a község esti forgalmát. Villanyégók égnek a sarkon, a boltokban s az asszonyok egymásnak adják a kilincset, olyan nagy a vásárlási kedv. A Miklós-nap közelsége érződik a népek hullámzásán. A templomnál az egyik kis játékboltban fiatalasszonynak árulkodik az üzletvezető, hogy a komaasszonya a szép nagy babát elvitte már a kislányának. Hát akkor ő mit vegyen? Megkezdődik a találgatás, és tart hosszú percekig, míg aztán előkerül a kívánt játék. . Feleden vagyunk, nyirkos, ködös őszvégi napon, s nem azért, hogy a vásárlási kedvről írjunk. Hét órakor a művelődési házban olyan dolog veszi itt kezdetét, amely eddig még nem volt. A Csemadok helyi szervezete, és a népművelési intézet irodalmi estét hirdetett erre a napra két szlovákiai magyar író részvételével. Ozsvald Árpád költő verseivel ismerkedhetnek meg az emberek, finom lírájával meg Szabó Bélával, a prózairóval. Vajon sikerül-e az est, eléri-e célját, lesz-e érdeklődés? Ez izgatja azokat, akik az est előkészítésén sokat fáradoztak; a Csemadok helyi vezetőit, Varga elvtársat és az ügybuzgó Danis házaspárt, valamint a népművelési intézet vezetőjét. És a zsúfolt terem mindenre feleletet ad. Érdemes volt dolgozni, szervezni, emberekkel beszélgetni, nincs ebben a házban üres hely, üres szék. Az első sorokat gyerekek foglalják el s azután következnek a felnőttek, asszonyok, férfiak, öregmamák, nagylányok mintegy kétszázan. Irodalmi estről van szó, ismert költö és ismert prózaíró részvételével, nagy az érdeklődés... Meg a figyelem is nagy, mert lelkes vezetők kezenyoma látszik a műsoros esten, a helybeli nyolcéves iskola tanulóinak a táncán, a szavalatokon, a beköszöntön. Koncsol Lászlóné tanítónő mond bevezetőt. Szép bevezető, ritkán van alkalmunk ilyet hallani vidéken; teljes képet ad a költő eddigi munkásságáról, verseiről, versei értelméről. Irányt szab a vitáhak, a hozzászólóknak, szívonalasan, és mindenki számára érthetően elemzi Ozsvald Árpád• költészetét. Azt mondják, ha jó az előadás, színvonalas és .lendületes a bevezető, akkor vitára nemigen kelt nógatni az embereket Ez igy is van. Feleden legalább tíz-tizenöt felnőtt kapcsolódott bele a beszélgetésbe. Kérdést kérdés után tettek fel n költőnek: mikor kezdett verset írni,é

melyik _ a legkedvesebb költeménye, s ha 'elárul- ' ta, szavalja el! Milyenek a tervei az elkövetkező esztendőkben ? Szándékában áll-e prózát írni? Az elbeszélésekről, novellákról, regényekről szólva megkérdezték, milyenek az elbeszélés műfaji törvényei s mik az előfeltételei a jó regény megírásának? Szabó Béla igen leleményesen válaszolt. Nagyon tetszett a közönségnek, hogy az írók nem általánosságokat mondtak, hanem mindig valamilyen egyéni élmény volt mondanivalójuk alapja. Persze, a jelerilevő írók munkásságán túl, sok szó esett a csehszlovákiai magyar irodalom szerepém A Csemadok albumából: Ismerkedés a népművészeti együttesek érsekújvári találkozóján ről is. A vendégek kimerítően feleltek a kérdésekre ... Túlzás nélkül megállapítható, hogy az irodalmi est nagyszerűen sikerült. A közönség elégedetten távozott, a költö pedig örült. Mert hiszen mindenre gondolt, csak arra nem, hogy Feleden ilyen felkészülten várják. Zsúfolt házzal, okosan megfontolt kérdésekkel, s ami talán a legfontosabb, nagy-nagy szeretettel. Százhúsz percig tartott az ismerkedés, barátkozás, s ennyi idő talán elég ahhoz, hogy a közönség soraiból egyre többen nyissanak be majd könyvesboltjainkba, könyvtárainkba, minden irodalmi est végső céljáért: ismerős írók könyveiért. — mács —