A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-18 / 51. szám

Faluról falura a Dobócai fiatalok Nem kényes félcipők számára való Dobőca utcája; gumicsizmák, viharvert ba kancsók kellenének mostan, azok birtokában tán meg tudnánk birkózni a vendégmarasztaló sárral. Mert sártenger az egész utca; traktorok, autók vágják fel egész az alapjáig. Ráadásul egy bővizű erecske is keresztül sompolyog rajta. A gyalohid mellett asszonyok sulykolják a fehérneműt. Nem mélázgatunk el a romantikus képen, inkább azon igyekezünk, hogy kijussunk a házak elé, a kerítések tövében kitaposott útra. Mert nem a sár siratása miatt jöttünk mi Dobőcára. Esős volt az ősz, más falut sem kímélt meg Jobban. A fiatalok, a Csemadok jó munkája volt az, ami ide hozott. Az iskolaudvaron egy csapat lányka eszterláncot játszik. Az igazgató beinvitál bennünket a meleg terembe. Ivrgalec Irénke Ciprus/ Kató Cj — A titkár evtársal beszéltek már? — kérdezi, mikor megtudja, hogy mi járatban vagyunk. — Voltunk az irodában, de ott azt mondták, Rimaszombatba ment gyűlésre. • — Kár, hogy nem találkoztak. Nemes Kálmán a HNB titkára, az énekkar vezetője és a színjátszó-csoport irányítója, ű többet tudna mondani. — Énekkar is van? — vágok a" szavába. — Nem kell valami nagy tömegre gondolni — mosolyodik el. — Most alakul. Eddig hat lány és nyolc fiú gyakorol. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján már három dalt adtak elo. Ezenkívül szavalatok és egyfelvonásos jelenetek kerültek bemutatásra. A fiatalsag mindig foglalkozik valamivel: az ünnepélyes alkalmakra színvonalas műsort készítenek, és minden évben több színdarabbal lépnek fel. ' Ma már nem a kocsma az egyedüli szórakozóhely. Szép tágas művelődési otthona, könyvtára van a községnek. Tavaly kaptunk filmvetltögépet is Ezelőtt csak vándormozi járt a faluba. — A fiatalok hol dolgoznak? — Akárcsak más faluban, az ifjúság nagy része tőlünk is útrakelt, de legtöbben nem távoztak túl messzire: a füleki zománcgyár, a feledi traktorállomás, a környékbeli állami gazdaságok elég munkalehetőséget nyújtanak számukra. A szövetkezetben, sajnos, kevesen maradtak Esténként azonban visszatérnek a faluba, mint a fecskék a fészükbe. Késő éjjelig tanulnak, vitatkoznak, beszélgetnek a művelődési otthonban. Az igazgató elvtárs végezetül egy pár nevet ls emitt, azt hisszük, érdemes feljegyezni. Ternócky Dezső, Tergalec Irénke, Styavina Imre, Ciprusz Anna, Ciprusz Kató, Horváth Rózsa, Murányi Boriska és a többiek is lelkes, odaadó munkát végeznek. Ciprusz Katóval a textilüzletben ismerkedünk meg. Éppen záróra van. Ebédidő Magas, kékszemű, szőke lány. Csupa mosolyt, derűt sugároz az arca. Alig hogy kilépünk az üzlet elé, egy feketehajú lány jön velünk szemben. Kezében újságpapírba kötött könyvet szorongat. — Várjuk meg Irénkét — mondja Kató — , éppen a szerepkönyvet hozza. — Legépelted már? — kérdezi Kató Tergalec Irénkét, mikor melléje érünk. — Még nem. Most akarok belefogni, délután. — Mit tanulnak? nemzedék — Barta Lajos Szerelem cimü színdarabját. — Nehéz lesz? — Megpróbáljuk. Kató elárulja, hogy Irénke nemcsak jó színjátszó, »hanem kitűnő szavaló is. A nyáron érettségizett Rimaszombatban, és most itthon él a faluban. Amint megtudom, a dobócai lányok sokkal összetartóbbak, mint a fiúk; igaz, kevesebben vannak, de rendszeresebben látogatják a művelődési otthont, Azért a legényekre sem lehet sok panasz, mert ha egyszer összejönnek, akkor kicsi nekik a klubhelyiség. Hat televíziós vevőkészülék van a községben, de a művelődési otthonba még nem jutott. Pedig megérdemelnék a fiatalok. — Mit vesznek a színdarab bevételéből? Televíziót? — kérdezem Irénkét. — Á, dehogy, arra még van idő! Először függönyt kell vennünk a színpadra. . . — . .. Meg új bútorokat a könyvtárba — szól közbe elkomolyodva Kató, mert a dobócai fiatalok nemcsak a szórakozásra gondolnak, hanem arra is, hogy a falu művelődését elősegítsék. Rimaszécs a legjobbak között A rimaszécsi szövetkezetnek nyolcéves múltja és ezerötszáz hektáros gazdasága van. Az esti órakban állunk meg a faluban, az agronómust keressük. Az utcán botlunk bele. a mezőről jön éppen, a traktorosnál volt kint. Nagyban folyik a mélyszántás. Nappal és éjszaka zúg a traktor, reggeltől másnap reggelig munkában a gép. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, régen be is fejezték az őszi mélyszántást... Az agronómust Sósik Kálmánnak hívják. Nagy, derék, tarna ember. Érdeklődünk, mi a helyzet a szövetkezetben. — Mi a helyzet? — mondja elgondolkozva. — Háromszázharminc mázsás hektárhozamot értünk el cukorrépából. Negyvenhét hektár területen. Azt hiszem, a rimaszombati járásban nagyon jó termés a miénk. A kúkurica hozamával szintén elégedettek vagyunk. Százöt hektár' területen termesztettünk kukoricát, s a lófogú és hibrid fajták nagyon szépen beváltak. Negyvenöt mázsás 'hozamot kaptunk. Persze, amiról idáig az agronőmus beszélt, az mind beletartozik a helyzetje- ' ientésbe, de mi ez egyszer másra gondoltunk. Történetesen arra, ami a jó hozamokból következhet — a szövetkezet anya-