A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-11 / 50. szám

vty/'fS Szúrni, A város csak most van szüle­tőben, de a „keresztelő" megtör­tént és neve — Zseleznogorszk — máris nagyon népszerű az egész országban. Sok száz ember jön ide vasúton, autón és repülégépen az ország minden részéből. Az ideérkezők többsége termé­szetesen építő. De itt nemcsak a foglalkozás, sőt nem is elsősorban ez a fontos, hanem az. hogy a szibériai építkezéshez bátor és kltartő emberekre van szükség, olyanokra, kik nem ijednek meg a nehéz tajgai életkörülmények­től. Ez az oka, hogy a városban a lelkes rajongók vannak többség­ben, — olyan emberek, akiket a szocialista alkotómunka korszaka nevelt, s akik érthetetlen rejté­lyek a burzsoá ideológusok előtt. Nagyon sokan akarnak szibériai építkezésen dolgozni. A munka­eröszükséglet is igen nagy. Itt, Zseleznogorszkban azonban ma már meghatározott szakmunkások­ra van szükség, és aki anélkül jön Zseleznogorszkba, hogy a személy­zeti osztállyal előzetesen megálla­podott volna, kiteszi magát annak, hogy nem alkalmazzák. Utóvégre új kincseket feltárni: megtisztel­tetés, és ez, mint minden megtisz­teltetés a legjobbaknak jár. Valami ellenállhatatlanul vonzza ide az embereket. Alekszandr Sztyepanov mérnöknek igazán nem ment rosszul a dolga, mégis ide­jött egy nagyvárosból, otthagyta nyugodt munkakörét, lakását Ugyanezt mondhatjuk a minszki Gennyagyfj Jemeljancsikról, a tambovi Vlagyimir Kazankovról. vagy Pjotr Vandakurovról, aki egy szüzföldi szovhozban volt gépko­csivezető. — Harmadéves hallgató voltam az Irkutszki Egyetemen — mondja Larlsza Do.ncova — számtantanár­nak készültem.. . Természetesen az is leszek, de majd csak később. Hiszen mlllyen tanár lehetne be­lőlem, ha valójában nem is isme­rem az életet! Minden élettapasz­talatomat csak az iskolában, s az egyetemi évek alatt szereztem. Ezért határoztom el, hogy idejö­vök, és levelező hallgatóként tanu­lok tovább, hadd csiszolódjam előbb a munkában, aztán majd a gyermekneveléssel foglalkozha­tom. . . Fiatalok az építők, fiatal maga a város is. Annyira fiatal, hogy a hároméves Vitya, Borisz Pagugyin gépkocsivezető fia, „öregnek" bs A város epftói, a leendő kombinát gépei és berendezései az ój vasút­vonalon érkeznek Zseleznogorszkba mondhatja magát, hiszen ponto­san kétszer olyan idős, mint Zse­leznogorszk. — Igen, másfél évvel ezelőtt készültek el az első házak — mon­dotta nekünk Viktor Babackij vá­rostervező fömémök. — És meny­nyit építettünk azóta. De ezek még csak az első tömbök, a vá­ros peremén. A város központja távolabb lesz, amott, a domb északi lejtőjén. Most az a legelső feladatunk, hogy lakást biztosít­sunk azoknak, akik a házakat fog­ják építeni. Egyidejűleg fafeldol­gozó kombinátot, továbbá vasbe­tonelemeket és fal-blokkokat ké­szítő gyárakat építünk. Egyelőre csak faházakat emelünk, de hama­rosan megkezdjük a kőházak épí­tését is. A város központjában vfztárolő lesz, mellette park és a tízezer férőhelyes stadion. A vá­ros utcáin autóbuszok és trolibu­szok fognak közlekedni, megnyílik a Művelőlési Palota. Minden ház­ban lesz gőzfűtés, melegvíz, fürdő­szoba. . . Egyszóval ügy. mint mindenütt — teszi hozzá a mér­nök. — Nem könnyű lakatlan terüle-Érkeznek a berendezések a hőerőmű és a lakóházak részére. Fel­épült a szülőotthon. . . A Nyevszkaja utcán nappal. . . ten otthont teremteni — mondja Szergej Szirotov építésvezető — de nem akarunk eltérni attól az elvtől, hogy „minden családnak külön lakást". Igaz, hogy az újon­nan érkezettek nem kapják meg a lakáskulcsot megérkezésük nap­ján, de mindenki biztosan tudja, hogy két-három hónapon belül jól megépített, kényelmes otthonba költözhet családjával együtt, és ezt előre biztosltjuk. Egyébként szép számmal akadnak olyanok is, akik nem akarnak a belvárosban lakni. Már eddig ls közel kétszáz család kapott a város szélén tel­ket, hozzá kölcsönt és építőanya­got, amelyből családi házat épít­tethet magának. Ezek a telkek patkóalakban veszik körül a vá­rost, és kiterjedt „zöld övezetet", „kertvárost" alkotnak. A hétéves terv végére a Szov­jetuniónak meg kell kétszereznie vasérctermelését, és ebben az el­ső helyet kell elfoglalnia a vilá­gon. E terv megvalósítását előse­gítő üzemek közé tartozik a kor­sunovi ércdúsító kombinát is, amely mellett Zseleznogorszk épül. — Az Angara és az Ilim me­dencéjében rejlő óriási lelőhelye­ken kiváló minőségű érc találha­tó, amely egy-egy szakaszon 62 százalék vasat is tartalmaz — mondja Pavel Slrjajev kutató, fö­geológus, — Emellett az Itteni ércben nincs ártalmas kísérőére: arzén, cink vagy ólom. Egyedül a korsunovi ércből évente több mil­.. „és este lió tonna nyersvasat fognak ol­vasztani, s az Angara és az Ilim medencéjében már eddig huszon­két vasérclelőhelyet találtak. Slrjajev most egy erdőborította dombra mutatott: — íme, ez a kis hegy ls ércet rejt magában, mely hatalmas szü­külő tölcsérként nyomul a hegy mélyébe. Ezt az érctelepet hatszáz méter méiy, óriási lépcsözetté ala­kltjuk. Minden lépcsőfokról végte­len sorban gördülnek majd az érc­cel megrakott csillék. Hatvanhá­rom év alatt termelik ki a felszl­nep található ércet, aztán pedig megkezdődik a földalatti munka. Addigra a vidék más lelőhelyein is megindul az ércbányászat, fgy többek között a Tatjána-hegyen is. Ennek a hegynek jnegvan a ma­ga története. Néhány évvel eze­lőtt, a lelőhely felfedezése Idején, éppen kétesztendős lett Tatjana Kravcsuk, az egyik' geológus kis­lánya. Hogyan ünnepeljék meg a születésnapot? Ajándékot nem le­het venni a tajgában. . . Így hát a geológusok elhatározták, hogy ajándékképen — egy hegyet na­veztek al a kislányról. Ma már minden földtani térképen olvasha­tó: „Tatjana-érclelőhely"'. Maga a vashegy „gazdája" Zselezno­gorszkban lakik, második osztály­ba jár és szintén geologus akar lenni, ha megnő. I. NYEHAMKIN. J. Csernisev felvétele:

Next

/
Thumbnails
Contents