A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-04 / 49. szám

Csak az lesz katona, aki az orvosi vizsgálaton túljutott Ismerkedés a felszereléssel Nem tűznek már úgy a novemberi napsugarak, mint ahogy nyáron megszokta az ember. A ka­szárnya udvar fáiról az őszi szél lefújta az utol­só leveleket ls. Néhány nappal ezelőtt november előestéjén szerte az országban hány és hány húszéves fiú kérte a kedvesétől — Évától, Má­riától, Ilonétól — a szerelem és a hűség Ígéretét. A meghitt beszélgetések mind e szavakkal vég­ződtek: Kedvesem, várlak. .. Utolsó csók az édes­anyának és szeretteinknek. Utolsó kézfogás a ba­rátokkal és a munkatársakkal. Utolsó este a hoz­zátartozók körében: holnap aztán „viszontlátásra szülőföld"! Szocialista hazánk minden tájéról ezer és ezer fiatal fiú indul, hogy teljesítse társadalom irán­ti kötelességét. Leszolgálja katonaidejét. Megta­nulja kezelni a fegyvert. Megvédje a nép és a hadsereg vagyonát. Megakadályozza, hogy hábo­rús erök törjenek a béke ellen. Nagy készülődés A kaszárnyában nagy a sürgés-forgás. Néhány napja mentek haza a volt másodévesek. A ka­szárnyában csak az új másodévesek maradtak, akik türelmetlenül várják pajtásaikat, az újon­cokat. Amerre a szemed néz, mindenütt meszel­nek, festenek, söpörnek, takarítanak. Tiszta és iBllemes környezetet készítenek. Az újoncok ágyán gondosan szétrakva a felszerelés. A sza­kácsok keze is teli van munkával, ízletes éte­leket főznek sok száz újoncnak, hogy ne érezzék idegennek a környezetet. Faliújságokat ragaszta­nak, új könyvekkel gyarapítják a könyvtárat, le­törülik a port a televíziós készülékről. Egyszó­val minden ünnepi külsőt kap. Először az űj otthon kapujában Magányosan és csoportosan, reggel óta érkez­nek a kaszárnya kapujába az újoncok. Mind­nyájuk fejében egy gondolat motoszkál; hogy lesz odabent? Hová osztanak be? Milyen paj­tások lesznek a szobán? Mit tanulunk maj? Egy kis csoporttal — amely a bratislavai gyorssal ér­kezett — jött Jaroslav Procházka. A kapuban Vrba tizedes, a kapuőrség ügyeletese fogadta őket. Elvtársak, érezzétek magatokat nálunk jól! A személyi adatok felvétele után az ügyeletes helyettese a felvételi központba vezette őket. Meg kell tanülni a kapca helyes felcsavarását Is! A kapuőrség ügyeletese az iratokat vizsgálja Jarda Procházka utoljára nézett ki a kapun, ahol az élet még a megszokott nyugodt, polgári mó­don folyt. Aztán beléptek az ajtón, amely fe­lett rövid felírat Hirdette: „Felvételi központ". A felvételi központban Jarda egészen elcsodálkozott, a nagy terem­ben hangos jókedv fogadta. Csoportosan jártak a katonák az egyes osztályokra, ahol az össze­írás és a szükséges formaságok elvégzése után az orvosnak, a borbélynak és a fürdőnek jutott a döntő szerep. Mikor mindezzel készen voltak, összekötő altisztek vezették őket alakulatukhoz. Jarda szintén egy nagyobb csoporthoz csatla­kozott, ahol a nevét hallotta elhangzani. Nem is gondolta, milyen meglepetés várja őt a szobán. Elvtársak, Jarda Procházka vagyok! Az újoncoknak, amikor meglátták az ágyukra készített felszerelést, ugyancsak' tágra nyílt a sze­mük. A vezetőjük, Dvofák őrvezető elmentében még visszaszólt: Elvtársak, a névjegyek szerint keressétek meg az ágyatokat és ismerkedjetek meg! Távozta után rövid csend következett. Mindkét csoport — a most érkezettek és azok, akik már a szobában voltak — figyelmesen né­zegette egymást. A csendet Járdánk hangja tör­te meg: „Elvtársak, én Jarda Procházka vagyok Bratlslavából"! Egy alacsony, szőke fiú, aki az első ágynál állt, vidáman felkiáltott „Szervus; Jarda! Én is Jarda vagyok sőt mi több, még Procházka is, de Brnóból! Az lesz majd a muris, ha parancs­nokunk engem büntet meg és te mégy ülni he­lyettem." Az alacsony Jarda szavait harsogó kacaj fogad­ta. De katonaságnak rend a lelke és a bratisla­vai Jarda jókedve rövidesen elmúlt, mert meg-Oj gazdáját várja az ágy és a felszerelés

Next

/
Thumbnails
Contents