A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-17 / 29. szám

Feleltetés előtt mindig nagy a csend. Csak a tanári notesz lapjai zizegnek. - Antal Gyula. Antal volt a névsorban az első. Magas, sötétbarna hajú, markáns arcú fiú áll fel a második padból és kimegy a táblához. Lengyel tanár elvtárs feleltet. — Adva van egy erőpoligon ... Akkor talán nehéznek hittük, de ma már tudjuk, hogy Lengyel tanár elvtársnál könnyű volt felelni. Könnyű, mert ha az ember tévedett, kijavította, ha nem tudott, korholta és helyre küldte, de javításra mindig volt lehetőség. Sokkal nehezebb lett később, amikor az élet feleltetett. Adva van egy munkakör ... Sokkal nehezebb lett bizony. Itt már nem javított ki senki. Ha tévedtél, saját károdon tanultad meg, hogy tévedni ugyan emberi dolog, de nem kívánatos. Adva van egy munkakör ... Lengyel tanár elvtárs mentő kérdéseket adott fel, ha látta, hogy döcögsz. Az élet nem ad fel mentőkérdéseket, az élet abszolút tudást követel. Azért nehezebb felelés ez a mai. Amikor az élet felelteti az iskolát. — Adva van negyvenkét ember... Na iskola, mit adtál nekik? Felelj! Persze ez képletesen van mondva, hiszen tulajdonképpen most is mi felelünk az iskola helyett. Az iskola csak áll, némán, régi emlékeket, hangulatokat, örömöket ébreszt és hallgat. Hallgatja, hogyan felelünk. Jobban-e, mint tlz évvel ezelőtt. - Antal Gyula! Igen, most is ő az első a névsorban. Barnahajú, energikus mozgású fiatal férfi áll fel a második padból. — Antal Gyula! Adva van egy élet... Hogyan oldjuk meg... mit tettél azóta? Felelj! A csend talán még nagyobb, mint akkor régen. Tíz éve nyílt meg a kassai magyar tannyelvű ipariskola első osztálya. Hat éve, hogy padjait elhagyták az első érettségizők. Most van az első találkozójuk. Az iskolaudvar első sarkában állnak és nézik a mostani diákokat. Arcukon néma meglepetés. Mis is ilyen gyerekek lettünk volna néhány évvel ezelőtt? Az ember nem érzékeli közvetlenül az idő múlását. Olyankor döbben rá csak, amikor találkozik a múltjával és az figyelmezteti: Vigyázz, öregem, okosan viselkedj, hiszen állandóan komolyodsz, férfiasodsz, öregedsz! Egymást is meghökkent szemmel méregetik, kutatva, a változások lényegére kíváncsian. — Ni, csak, ez lenne a Váraljai...? A hat év előtti Váraljai.. . Akivel azokat a mulatságos kalandokat átéltük? Aki olyan mozgékony volt, olyan temperamentumos, hogy alig győzted figyelemmel kísérni csapongását. Most valahogy másnak tűnik, higgadtabbnak, megfontoltabbnak. Érettebbnek. Vagy talán nem a hat év előtti érettségi volt az igazi, hanem az utána következő hat év? Kovács Miklós, az osztály legfiatalabbika sima arcú, alig pelyhedző állú fiú volt. Ma bajúsza van és beszédébe ilyen szavakat kever: Feleségem ... családom ... lakás... Bámulatos. Tudom... tudom, közben törvényszerű is és normális, de nekem mégis bámulatos. Fiúk, úgy szeretném ha megértenétek! Úgy szeretném ha megértenétek, hogy felnőttünk, most már igazán „érettek" vagyunk, és ez szép... gyönyörű dolog, de felelősségteljes. Felelősséggel tartozunk az életnek, felelősségei tartozunk a jövőnek, amelyet bármennyire is frázisként hat, mégis mi formálunk! Ián azt gondoltuk, hogy más az, amikor valaki tanár és más az, ha ember. Nem ismertük a szó igazi értelmét — ember! Még Igy is, hogy már halott. Ogy látszik a tisztánlátásához távlatok szükségesek, idő, melynek elmúltán viszszatekintünk valakire, aki fontos szerepet játszott az életünkben. Idő kell hozzá ... legkevesebb hat év. Lengyel tanár elvtárs ember volt! Olyan, aki most, hat év múltán könnyet tud csalni a szemünkbe ... A dolog nem egyszerű. • Mit tud adni egy magyar tannyelvű szakiskola egy csehszlovákiai, magyar nemzetiségű állampolgárnak? Hogyan 511-Aki mindig elsőnek felelt Lengyel tanár elvtárs, volt osztályfőnökünk már nem feleltet. A kriptá előtt állunk, amelyben nyugszik és azon gondolkozunk, vajon jól ismertüke öt ? Éreztük-e akkor, hogy szigora nagy-nagy szeretetet palástol? Talán nem. Igen, valószlnűlég nem! Megzavart minket, elhomályosította tisztánlátásunkat, hogy azt mondotta: — Adva van egy erőpoligon ... Meg aztán gyerekek voltunk. Ta-Ezúttal nem Prágában, hanem a brünni mintavásáron és civilben ják meg végzett diákjai helyüket az életben? A termelésben? Megtanltja-e velük az állam hivatalos nyelvét? Felelj iskola! Illetve feleljetek ti helyette, akik most, hat év múltán itt ültök <Vidám illemtan Ha a mama panaszkodik, hogy nem tud kijönni, mielőtt „beosztását" szidnánk, értve ezen mind gazdasági szakértelmét, mind háztartásvezetői tisztségét, nézzünk alaposan körül a családban és ha bizonyos jelek, amilyenek a mama félretaposott sarkú cipője, télire igazított tavaszi kabátja, a leszakadt rolló stb„ arra mutatnak, hogy a panasz nagyon is indokolt, meg kell komolyan és tárgyilagosan vizsgálni, milyen átszervezéssel lehetne a dolgon segíteni. Mindenképpen helyes volna az anyának legalább feleannyi mundadljat megszavazni, amennyit egy bejárónő kapna. És legalább ugyanannyi tiszteletteljes kíméletet is. Ne élj vissza azzal, hogy anyád nem mondhat fel és nem állhat el máshová anyának. Az anyós — kivéve, ha a vő nagyon komisz a leányához — hajlamos arra, hogy vejét elkényeztesse. Ha ez a hajlamossága nem fejlődött volna még ki, végtelen könnyű ezt előmozdítani. Dicsérni kell a főztjét. Itt kezdődik. Ha anya és leánya összevesznek, nem Illik élezni a helyzetet, hanem inkább okosan lehűteni. A vő soha, még a legártatlanabbul se csúfolódjék anyósával. Ünnepelje egy kissé, ha csak lehet, állítsa példaként leánya elé és ha gyerekei vannak, ne tűrje el a legkisebb szemtelenkedést sem a nagymamával szemben, kü-