A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-04 / 49. szám

Nem probléma: a gáztűzhelyen pi'lanatok alatt kész az Illatos kávé Állíthatom, hogy a csend világába kerül­tem családommal. Kifogástalanul szige­telnek a falak, az ajtók, a szomszédokat hallani sem lehet. Mintha egyedül laknék az épületben. Pedig, hát laknak még itt éppenséggel elegen... Nyolcvanhárom család! — Mik az előnyei a lakásnak? — Tágasak, kényelmesek és világosak a szobák. Minden helyiségünk bőségesen kap fényt. Tavaly nyáron, de az idén is rengeteget napfürdőztem a balkonon — mondja a férj. — Ami szintén fontos, jól fűthető a la­kás. És a konyha korszerűen felszerelt. Beépített szekrény, éléskamra és gáz­tűzhely. Meg minden nap melegvíz... — mondja a feleség. Szépséghibaként említettük, hogy csu­pán az ebédlőn keresztül érhetjük el a többi helyiségeket. És az egények? Tyű, azokról nehéz be­szélni. Igény lenne, pl. egy jő üzlet a kö­zelben. Hogy esőben-sárban, fagyban is megközelíthesse az ember. Dehát, ez már megvan. Pontosan az épület végéhez ragasztva éppen a napokban nyílik meg az önkiszolgálóbolt. Igény lenne a leve­gős park is, a nagylombú fák,, a zöld gyep, a virágágyások, a szökőkutak... Ügy mondtam, igény lenne a levegős park? Menjen gyorsan az ablakhoz, és nézzen ki az udvarra. Észreveszi, milyen jóleső összhang van az ember vágya és a környezet változása között? Elsimul a föld arca, kőhalmazzá válik a vasbeton­kerítés, parkká formálódik a terep. Amire az egyén gondol, arra mások is gondol­nak: mérnökök, tervezők, ilyen meg amo­lyan bizottságot, s egyszer csak testet ölt a vágyun'k... Hát nem kitűnő dolog ez? Hogy szaporodnak a házak Bratisla­vában! Ahol tegnap még üres tel­kek szomorkodtak, ott most hatal­mas épületek állnak kecsesen. Modern házakkal, lakónegyedekkel, sugárutakkal növekedik a város. Nagy-nagy kotlós­ként teríti szét a szárnyait... Szárnyai alá emberek, családok bújnak egyre töb­ben. Hihetetlen magas nálunk az építési láz. Ha illetékest faggatnánk, szemreb­benés nélkül felelné: — Ma öt év alatt építünk annyit, mint régebben tizenöt esztendő alatt. Na tessék! Mi diktál ekkora iramot? Egyrészt a szocializmus teremtette emberi szükséglet, másrészt a technika fejlődése, amely az előregyártott elemek­ből épült panel- és öntöttbeton házakat mind népszerűbbé avatja.. . Kormányunk 1970-ig meg akarja oldani a lakáskér­dést, Ez eltökélt szándék. És a valóság? Vessünk egy pillantást városunk fejlesz­tési térképére. Merre terjeszkedünk? Trnavka és Prievoz felé, Lamacs, Károly­falu és Dúbravka irányába. Negyvenezer lakás szerepel a költségvetésben. Ebből tizenhétezer a harmadik ötéves tervben készül el„ A többi tlz éven belül! A panel- és öntöttbetonból készült há­zakat már említettük előbb. Öriási előnyük, hogy aránylag olcsók és gyorsan tető alá hozhatók. Tekintsünk meg egy ilyen épül­letet. A legmodernebbek a Februári Győ­zelem útján sorakoznak. Kopogtassunk be egy családhoz. A tizenegyemeletes épü­let első ameletén B. R. fogad bennün­ket. B. A. harmincegy éves, nős, négy gyer­mek apja. Adjuk át neki mindjárt a szót: — Azt mondják, hogy cipésznek jó ci­pő, asztalosnak szép bútor, kőművesnek kényelmes ház nemigen kerül. Én ezt azonnal megcáfolom. Nekem ugyanis kő­művesmesterség a szakmám, és lám, nagyszerű háröm szoba-konyhás la­kásban lakom. Tizenegy esztendeje dol­goztam építkezéseken, s ez idő alatt min­dig téglából húztam fel a falakat. Talán azért is kerültem a végén öntöttbeton épületbe. De hadd meséljem, hogyan is jutottam ide. Csoportom jó néhányszor kiérdemel­te a Vörös Zászlót. Egy alkalommal meg­ígérte a vezetőnk a lakást. Azt mondta: — Kapsz az öntöttbetonbői! Miért tagad­jam, nem örültem az ajánlatnak. Kell a fenének a jégverem. Méghozzá temető végében. Húzogattam a számat. Én oda nem megyek. Persze, a fogadkozás csak addig tartott, amíg nem mehettem. Ami­kor elkészült a ház, máris költöztem. El­ső fecskeként repültem be az új fészek­be. Kati, Éva, Rudi, Laci, anyuka és a meséskönyv. Az épület előtt csupasz gesztenyefák bólintgatnak, mintha hallanák, értenék, felfognák B. R. szavait. A bejárathoz kö­zel nagy, széles táblát ráz a szél. A táb­lán a környék rajza látható: hosszú pa­dok, keskeny sétányok és a sarkon több­emeletes színház... íme, Így fest majd a házak környéke holnap! Távozunk B. R.-ék lakásából. Egy . hely­re kopogtattunk be, de száz és száz családnál ilyen válaszokat kaptunk volna. Negyvenezer lakás épül a következő év­tizedben. Üj, fényes, kényelmes házak nőnek gombamódra. Havonta, s negyed­évenként kerekednek fel, s költöznek más utcába a családok. Vajon ráisme­rünk-e majd a későbbi Bratislavára? -mj-KivéteJ erősíti a szabályt; a kőművesnek Is lehet szép lakása. Korszerű, kényelmes lakóházak tucatjai sora­koznak a Februári Győzelem útján.

Next

/
Thumbnails
Contents