A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-27 / 48. szám

AMekong az Kambodzsának, ami a Nílus Egyiptomnak. Az ország egész területe — 181000 ma — a Mekong alföldjére esik. Hajdan tengeröböl volt, melyet a Mekong hordalékával feltöltött. Nyugaton hatalmas tó fekszik, a Toulé-Sap, az egykori tengeröböl egyik ága, amelyet a folyó dús hordalékéval elzárt a nyílt tengertől. A halban rendkívül gazdag tő vízállását a Mekong szabályozza: kis vízkor a tő vize folyik a Mekongba, de az októberben kulmináló áradás Idején a Mekong felduzzadó vizei öntik el, úgyhogy a tó kilép medréből s óriási területeket önt el. Aipadás után redkivül gazdag halászzsákmányt szolgáltat. Nem csoda hát, hogy valamikor az esős időszak beálltakor nagy ünnepségeket rendeztek. Maga a király is megjelent és 'a hagyományoknak megfelelően „megparancsolta" a vizeknek, hogy változtassák meg folyásuk irányát, mert hét egy régifajta monarchiában még a víznek sem lehetett megengedni, hogy arra folyjon, amerre akar. A törvényhozó hatálom ma a népi kongresszus kezében van, mely ottjártunkkor éppen a mesés szépségű királyi palota előtti térségen ülésezett. A delegátusok ülésezése éjfélkor fejeződött be. Maga a miniszterelnök tlz órán át válaszolt különböző kérdésekre. A nép képviselői nyíltan bíráltak egyes kormányfunkcionáriusokat, pontosan idézve a törvénycikkeket és paragrafusokat. Norodom Sihanouk herceg, Kambodzsa miniszterelnöke a közelmúlt feudális, gyarmati redszerből hatalmas ugrással akar valamiféle legújabb típusú demokráciába eljutni. Az ország még ma is érzi a százéves francia gyarmati uralom következményeit. A franciák megfosztották Kambodzsát minden gazdagságától, de helyében nem nyújtottak semmit. Ha a buddhista szerzetesek nem gondoskodtak volna a gyermekek oktatásáról, alig tudna ma valaki az öregek közül Írni-olvasni. Hallottuk, hogy a francia egyetemek nem voltak képesek több mint két orvost nevelni a három milliós Kambodzsának. Igy aztán a legutóbbi időkig kuruzslók garázdálkodtak, babonák és vallási előítéletek rabságában élt a nép. Ennek megfelelően alakultak az egészségügyi viszonyok, nagy volt a gyermekhalandóság. Adjuk ehhez hozzá a sok egyéb problémát, az ópiumszlvést, a helyi közigazgatási hivatalnokok korrupcióját, az aránytalanul magas hadügyi kiadásokat, a francia ültetvényeket, amelyek mint tüskék fúródnak be az ország szívébe — és fiUnvwifé ^tt^ts megértjük, milyen nehéz az újítók dolga. S azonkívül a reformok óvatossága egyáltalán nem jelenti azt, hogy könnyebben keresztülvihetők. A lakosság túlnyomórészt khmer nemzetiségű, de nagy számban élnek itt annamiták és kínaiak is. Az egyes nemzetiségeknek más a fajuk, vallásuk, Írásuk, viseletük, szokásaik, de a nemzetiségeken belül sincs egység. Voltam például egy kínai üzletben, ahol Mao Ce-tung képe függött, a közvetlenül mellette álló boltban pedig Csang Kai-seké. A bevándorolt kínaiak mindenütt nagy gazdasági erőt képviselnek Délkelet-Ázsiában. Szerények, dolgosak, találékonyak. Kapcsolatot tartanak fenn más államokban élő rokonaikkail, árucserét bonyolítanak le velük a nehéz vám-viszonyok ellenére is, s jól mozognak a vatutaügyűeték labirintusában. Éles ellentétben áll ezeknek az embereknek szerény életmódjával á temetéseken kifejtett halptti pompa. Alkalmam volt egymás után két kínai kereskedő temetését látni. Számtalan riksa nyitotta meg a menetet; mindegyik tricikli hosszú rúdon zászlót vitt, a zászlókon feliratok, mint nálunk a koszorúk szalagján szoktak lenni. Azután kulik következtek, akik rudakon egészben megsütött disznókat cipeltek — ajándékul a bonzoknak (buddhista papoknak) a hallott! torra. Utánuk lépdeltek a zenészek, fülsiketítő lármát csapva gondjaikkal, dobjaikkal és különféle húros hangszereikkel. Ezután hosszú oszlopokban fehérruhás fiatal fiúk következtek; ezek egyetlen kötélen két kocsit húztak. A második kocsin, amelyet elől sárkányfej, hátul pikkelyes sárkányfarok díszített, feküdt a koporsó. A koporsó után mentek éktelen sírással a halott, fehér kaftános, fehér csuklyás hozzátartozói. Egyébként a. kínaiak között a fehér a Angkor volt az ország korábbi tővárosa. Ennek a khmer istennőnek a szobrát onnan vir tek át Phnrm-Penhbe s a kambodzsai Nemzeti Múzeum előtt helyezték el. Közvetlenül az utcáról nyílik a kambodzsai „divatszalon". Az ősi szorong még nem tíint el ugyan, de egyre nagyobb teret hódit az európai divat. Phnompenhl utcarészlet