A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-20 / 47. szám

A békét akarók Amerikája: „Adják át üdvözletemet Hruscsov miniszterelnöknek. Amikor Amerikában járt, nagyon megtetszett nekünk. Nyílt ember, így kell velünk beszélni" - mondja a Niagará létesülő vízierőmű egyik építője. Megszokott kép: élő reklám. Munkanélküli-sors. fceinrcM A merifca A New York-i felhőkarcolók építői. Mit tud nyújtani nekik szabadidejükben a másik Amerika, a gazdagok Amerikája? „Nevelő olvasmányok", Gestapo, Tanulj meg tankot vezetni! Hitlerista titkosszolgálat, 1960 ho- szólítja jel a járókelőket a plakát, roszkópja. Amerika számkivetettjei: haarlemi néger gyermekek. Két Amerika van: a milliomosok és muitimilliraosok, a Rockefellerek, Dupontok, Morganok Amerikája, mely háborút akar; háborút, mely számukra hasznot, nyerészkedést jelent, melyben az elpusztult életek alapozzák meg a kiváltságosok jólétét. S velük szemben áll a másik Amerika, az egyszerű dolgozó emberek Amerikája, mely a háború és béke kérdésében egyet ért velünk és a világ minden jószándékú emberével. Háború csak a Dupontoknak, Douglasoknak, annak a maroknyi csoportnak kell, amelynek évi jövedelme meghaladja a 10 milliárd dollárt, ugyanakkor 40 millió amerikai a legnagyobb nyomorban tengődik, mert a létminimumot sem tudja előteremteni. Az USA-ban jelenleg hét és fél mülió ember kegyelemkenyéren tengődik. De meddig? Az állami segélyt ugyanis máról holnapra megvonhatják a szerencsétlen munkanélküliektől, s akkor valóban az éhhalál fenyegeti őket. Ez nem „kommunista propaganda", hanem a Labors Economic Revue clmü lap beismerése. Ehhez a második Amerikához, a szegények és elnyomottak Amerikájához tartoznak az öregek is. A monopoltöke állama azt tartja, gondoskodjék róluk az, aki a „mezők liliomát ruházza". Pedig ez nagyon fájó kérdés, hisz az USA-ban 16 millió 65 évnél idősebb ember él, akik a lakosság 9 százalékát képezik. Ezeknek zöme nélkülözi a legelemibb orvosi kezelést, már pedig az ő korukban ez elkerülhetetlen. Akkor sem rózsás az életük, ha véletlenül Idős korukban jó egészségnek, örvendenek, mert három ötöd részük évi jövedelme nem éri el az ezer dollárt pedig a havi létminimum 205 dollár. De még ezt sem kapják meg sokan, mint például egy bizonyos bronxi öregasszony, aki havi 72 dollár nyugdíjból 37 dollárt csak lakbérfizetésre költ. Hol van a többi! Hisz egy egyszerű orvosi műtétért 1800 dollárt Is elkérnek. Ezért igen gyakori eset, hogy a magukra maradt öreg házaspárok megnyitják a gázcsapot, mert nem birják elviselni az életet. Persze, nemcsak az öregeknek, hanem a jövő reményének, az ifjúságnak ts nehéz az élete. A fiatalok nem menekülnek öngyilkosságba: a ponyvairodalom, a hírhedt TV-számok, a Comics regényfüzetek eltompítják agyukat, felkeltik bűnözési hajlamukat. Ml út vár egy állástalan fiatalra, mi más kecsegteti, ha nem a bűnözés, amikor a fokozódó háborús propaganda dicsőségnek nevezi a gyilkosságot. Persze ez azután sok gondot okoz a rendőrségnek. A szürke számok rémítő valóságról lebbentik fel a fátylat. Például arról, hogy az Egyesült Államokban tawaly az autólopások 66 százalékát 18 évnél fiatalabb egyének követték el. Ők dominálnak a betöréses lopások eseteiben is, mert 54 százalékukat követték el. Az irodalmon, mozikon, televízión kivül más eszközök Is ködösítik és rombolják a fiatalok lelkét: megállapították, hogy a amerikai morfinisták 60 százaléka 20 évnél fiatalabb egyén. A szegények nyomora, az Ifjúság züllöttsége nem fáj a másik Amerikának. Fontos, hogy teljék a fegyvergyártó monopóliumok kasszája. Erre jó csupán a háborús propaganda. Pittsburgban 30 ember, New Yorkban 200 ember vonult le nemrégen a légoltalmi óvóhelyekre és hetekig ki sem mozdult onnan, várva a háborús propaganda által elterjesztett „szovjet rakétatámadást". Pedig az amerikai nép nem akar háborút — ezt bizonyítják a közvéleménykutatás eredményei. Háborút csak azok akarnak, akiknek hasznuk van belőle, például a hadiszállító monopóliumok. Hogyisne, amikor a boltokban 25 centért árusított villanykörtéért a hadsereg 21,10 dollárt fizet a szállítónak. Egy yard villanykábel 3,00 dollárba kerül az üzletekben, de a katonaság 50 dollárt fizet a villanykábel yardjáért. Íme: a monopoltőke és a hadierő frigye. Mint minden nép előtt, az amerikai nép előtt is felmerül a kérdés: hogyan tovább? Ez különösen időszerű most, elnökválasztás Idején. De hát az amerikai nép sokat tapasztalt, sok kormányt élt meg, s ezért bizonyos fásultsággal nézi a jövőt. Egy közvéleménykutató ankét keretében a megkérdezettek 40 százaléka egy jövőbeni demokrata párti kormány, 25 százaléka köztarsaság párti kormány mellett foglalt állást, de a legokosabban a hátralévő 35 százalék válaszolt: egyik kutya, másik eb. Bármelyik párt győzzön, egyiktől sem remél semmi változást. —L. L — Luisa Sweet chicagói egyetemi hallgató, a bécsi nemzetközi diák'alálkozó részvevője. Nem ismer nagyobb boldogságot az ifjúság barátságánál és a békénél, ö az új, a jövő Amerika képviselője.