A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-20 / 47. szám

Két kép a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 43. évfordulója alkalmából november 7-én a moszkvai Vörös téren rendezett Ünnepségről és az amerikai nép változásokba vétett nagy reményei feléétől, sőt számos fontos kérdésben egyetért az Eiscnhowerkormány állásfoglalásával, azonban nem kompromittálta magát az USA-t ért kudarcok sorozatával, s talán reálisabb képet tud alkotni magának a világban kialakult új erőviszonyokról, és az amerikai politikát is ehhez idomítja. Nem táplálunk illúziókat, tudjuk, hogy Kennedy milliomos család sarja és az őt jelölő iparmágnások, monopóliumok érdekeit fogja képviselni. Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy ma már a burzsoázia Kennedy, az Egyesült Államok most megválasztott új elnöke elégedetten mosolyog A milliókat felemésztő nagy választási propaganda után eldőlt, ki fogalja el a Fehér Házban megüresedő elnöki bársonyszéket. Ez a választás alapvetően különbözött az előzőektől. Az igaz, hogy most is csak a mindenható monopóliumok két jelöltje, a republikánus Nixon és a demokrata Kennedy versengett egymással, mint évtizedek öta mindig, de a jelenlegi győzelmet nem a jelöltek igéretel, nem is népszerűségük hozta meg, hanem elsősorban az amerikai választók mély meggyőződése, hogy az Egyesült Államok politikája alapos változásokra szorul, az a felismerés, hogy az Eisenhower-kormány taposta út a romlásba, sőt pusztulásba viheti a világháborúk szörnyűségeiből kilábolt amerikai népet. A republikánus párt azért bukott meg, mert az amerikaiak többsége elutasítja hidegháborús politikáját. Nixon alelnök, aki jelentős részt válltalt a jelenlegi amerikai politika kialakításában, aki továbbra is a háborús szakadék peremén akart táncolni, alulmaradt, vereséget szenvedett. Kennedy győzött, a demokrata párt jelöltje. Választási programja ugyan alig különbözik ellen-Adlai Stevenson, a demokrata párt reális politikát követeld szárnyának egyik képviselője. Arra számítanak, hogy helyet kap Kennedy kormányában. körében is sokan felismerik a szocialista országok által hirdetett békés egymás mellett élés szükségességét. Az amerikai közvélemény nyomása is egyre erősödik, ami befolyásolhatja majd az új elnököt. Kennedy választási beszédeiben nem egyszer F. D. Roosevelt elnök tanítványának nevezte magát. Az eikövetkezö hónapok majd megmutatják, hogy valóban a Roosevelt elnök által a második világháború éveiben megteremtett szovjet-amerikai barátság utján akar-e járni, vagy csupán a demokratikus közvélemény megtévesztésére emlegette a nagy amerikai elnök nevét. Pedig az USA előtt álló nagy és banyolult nemzetközi problémák megoldása új, pozitív politikát követel. A szovjet-amerikai viszony javulása feltétlent!! elősegítené a vitás kérdések megoldását. Az igaz, hogy az Eisenhower-kormány nem hagy maga után irigylésre méltó helyzetet. Nyolc évi kormányzása alatt a legfontosabb nemzetközi kérdésekből egyetlen egyet sem oldottak meg, provokációikkal zsákutcába juttattak minden megegyezési lehetőséget. Belpolitikai téren ls áldatlan állapotokat teremtett a köztársasági kormány, három és félmillió a munkanélküli, erős az inflációs veszély, semmit sem enyhült a faji megkülönböztetés stb. Az új elnökre tehát komoly feladatok várnak. Az amerikai nép és a világ közvéleménye érdeklődéssel figyeü az amerikai fejleményeket. Arra számítanak, bogy Kennedy szokás szerint több ezer vezető hivatalnokot levált és a legfontosabb posztokra saját embereit ülteti. Azonban nem valami biztató kezdet, hogy felkérte Hoowert, a titkos szolgálat vezetőjét és Állam Dullest, a kémszervezet hirhedt főnökét, maradjanak hivatalukban. Az új kormány névsorát Kennedy november végén, vagy december elején hozza nyilvánosságra. Miközben az amerikai sajtóban folynak a nagy találgatások Kenne-Nixon alelnököt kissé meglepte a vereség, pedig sokszor már oly magabiztosan beszélt, mintha az elnöki székben ülne. dy politikai irányvonaláról, az új kormányról, az új elnök vidéki üdülőjében piheni ki a választási küzdelem izgalmait, s a legifjabb Kennedy születését várja. Adenauer kancellár kijelenti, högy februárban Amerikába látogat, hogy elsőként tanácskozzék az új elnökkel. Egy percre sem kétséges, hogy a hidegháború agg lovagja Nyugat-Németország atomfelfegyverzésének szükségességéről és az NSZK nyugat-európai vezetőszerepérőí akarja meggyőzni Kenned,yt. Az angol lapok gúnyosan kérdezik a bonni kancellártól, nem lesz-e túl korai ez a látogatás, hiszen az elnök csupán január tizenötödikén taglalja el hivatalát a Fehér Házban. Ügy látszik Adenauer mindenkit meg akar előzni és arra különösen ügyel, nehogy MacmiUan mérsékelt álláspontja befolyásolja az új elnököt. Homályos választási beszédei alapján nehéz megjósolni Kennedy politikai irány vonatát. Az imperialista körök már hangot adtak azon kívánságuknak, amely szerint a csekély választási fölény arra kötelezi az új elnököt, hogy az eddigi hidegháborús irányvonalat kövesse. Az amerikai valasztók többsége azonban a változásokra szavazott. Rövidesen meglátjuk, a két lehetőség közül melyiket választja Kennedy. Eisenhower elnök keserűen mosolyog. Van miért. Eljátszotta az USA nemzetközi tekintélyét.