A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-13 / 46. szám

A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó legújabb magyar nyelvű kiadványai A. Sz. Puskin: A kapitány lánya — A pikk dáma Puskin, a XIX. század Oroszországának nagy prózai költője e két mű­vében a korabeli oroez társadalom nagy problémájára, a nép ás nemesség kapcsolatára ad váiaszt. 232 oldal, OK, ára fűzve 3,— Kcs. Gavrilov: Jegorka a tengeren Szász Endre rajzaival tarkított számos érdekfeszítő elbeszélés gyer­mekeink számára. 168 oldal, ára félvászonkötésben, 9,80 Kcs. Fehér Klára: A tenger 1-11 A regény cselekménye történelmi eseményekben gazdag kortan, 1944 tavaszától 1948 májusáig játszódik le. Az írónő egy rokonszenves fiatal leány vívódásait, mélységes csalódását, majd az igazi szerelem megtalálását írja meg. 804 oldal, félvászonkőt és, ára 33,50 Kcs. Gábor Éva —Urban Eszter: Számország Egy nagyon szépen illusztrált színes leporelló legkisebbjeink számára. 12 oldalas leporelló, ára 8,— Kcs. Tündér Ilona (Népek meséi) Ennek a kötetnek a meséi Európának abból a sarkából valók, ahol a népköltésze és a népművészet még ma is teljes virágzásban van. Görögország, Albánia, Bulgária, Jugoszlávia és Románia legszebb me­séiből, legjellegzetesebb mesekincsét mutatjuk be ezzel a kötettel ifjúságunknak. 484 oldal, félvászon kötés, ára 30,50 Kcs. M. Solohov: A hazáért harcoltak A legnépszerűbb szovjet iró mesteri elbeszélése ez az új nagy regényből eddig elkészült rész, amely ebben a formájában is kerek egészet alkot. A címadó Íráson kívül az író négy elbeszélését mu­tatjuk be e kötetben, köztük az „Emberi sors" c. kisregényt, mely Solohov elbeszélő művészetének minden szépségét megcsillantja. 280 oldal, egészvászonkötés, ára 15,20 Kcs. MKBK tagoknak 12,— Kcs. MtuwAmOMM © Francois Mauriac, a kiváló fran­cia költő, regényíró és publicista 75 éves. Mauriac 1933 óta tagja a Francia Akadémiának, 1952-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, részt vett a náci megszállás 'elleni szellemi ellenállásban, ma pedig felemeli szavát a bűnös és értel­metlen algériai háború ellen. • N. Tolsztoj halálának 50. év­fordulója alkalmából az író több művét új kiadásban jelenteti tneg a Szovjet Szépirodalmi Könyvkiadó. A Háború és béke V. A. Szeröv gyönyörű illusztrációival jelenik meg. A Feltámadás-t 150 ezer pél­dányban adják ki. A különböző szovjet könyvkiadóknál ez évben megjelenő Tolsztoj-müvek és a nagy íróval kapcsolatos kiadványok példányszáma meghaladja a négy­milliót. | © M. Gorkij javaslatára több mint negyven évvel ezelőtt indult meg a Szovjetunióban a Roman Gazeta, a szépirodalmi müvek időszaki, nagy példányszámban való kiadása céljából. A Roman Gazeta évente 24-szer jelenik meg, s a szovjet és a külföldi írók új regényeit közli. A szovjet olvasók millióinak széfes tömege így ismerte meg többek között K. Fegyin, B. Polevoj és Solohov müveit. Most több nem­zetiségi jró müvét készítik sajtó alá, mint pl. A. Göncsár, Perekop, S. Rasidov Erösebb a viharnál és A. Abszaljamov tatár író Oltha­tatlan láng című könyvét. \ © Számos neves francia művész, köztük Picasso is -vállalta, hogy illusztrálja Pablo Neruda új poé­máját, amelyben a chilei föld­rengést ábrázolja. A költő és az illusztrátorok a kiadvány teljes jö­vedelmét a földrengés-sújtottá la­kosságnak ajánlották fel. © Adolf Eichmann pályafutásáról és elfngatásáról szól a Minister of Death c. könyv, amely szep­temberben jelent meg a New York-i Wiking kiadónál. Szerzője Quentin Reynolds és Aphraim Katz, két izraeli újsátiró, vala­mint Zwy Aldouby, az izraeli tit­kosszolgálat volt tagja. © Latin-Amerika függetlenségi harcának 150. évfordulója alkal­mából a moszkvai Ifjú Gárda Kiadó megjelentette Simon Boli­var, Dél-Amerika nagy hősének életrajzát Bolivar címmel. A könyv szerzője J. Lavreckij. © Fekete zászló címen megrázd írás jelent meg Lengyelországban Zofia Krzyzanoigska tollából. A ravensbrück táborról szól az em­lékirat, mely újabb dokumentuma a fasiszta gyilkosok tetteinek. © Yma Sumákot, a világhírű pe­rui énekesnőt november elejére várják a Szovjetunióba. A művész­nő s a vele együtt érkező művész­csoport hangversenydobogón mu­tatkozik be a moszkvai közönség­nek. © A prágai Artia könyvkiadó a külföld számára kiadja a modern cseh és szlovák irodalom antoló­giáját. A kötet magában foglalja a legjelentősebb szerzők portréit a kilencvenes évektől egészen napjainkig. A könyv, angol, fran­cia és német nyelvű kiadásban je­lenik meg. Az antológia előkészí­tésén a Cseh Irodalmi Intézet, a Szlovák Irodalomtörténeti Intézet, a Csehszlovák Irök Szövetsége és a Színházi Irodalmi Egyesülés munkálkodik. í-yzombat délelőtt van. A Vnemzeti bizottság épülete ^előtt nyolc' autó várako­zik. Az esketési terem elő­szobájában sötét ruhába öltö­zött férfiak és asszonyok állnak. Csak Kovács Ilonka öltözött fehérbe, mert ö a menyasz­szony. Kovács Ilonka boldog, nagyon boldog, de ... Édesapja meghalt. Elvitték katonának, és helyette már csak egy értesítést kaptak, pecsétes levetet, amelyben kö­zölték velük, hogy Kovács lá­nos honvéd meghalt az iste­nért és a hazáért. Ilonka akkor még kicsi volt, és úgy képzel­te az istent, mint egy nagy fehérszakállú óriást, aki meg­öli az édesapákat. A hazát a csendörök képviselték előtte, akiktol mindenki félt a kis dunamenti faluban. Alig egy év múlva meghalt az anyja is, és az elárvult Kovács Ilonka az anyai nagyszülőkhöz került. Az apákat gyilkoló vihar el­múlt, a föld beszívta a vért, a nyomorszagü rend falaiba csákányok kapaszkodtak. Ko­vács Ilonka -ádiószeretö lett. A város, a gyári közösség át­formálta, az élet kitárult előt­te. Azután elérkezett a szere­tem. Most pedig itt áll a házas­ságkötő terem előszobájában. Tíz óra negyven percet mu­tat az óra. Tizenegykor kez­dődik az esküvője. A nagy­szülők nincsenek itt. Ez fáj. Amikor már elszánták magukat a közös sors vállalására, el­vitte vőlegényét bemutatni a nagyszülőknek. Ebéd közben megkérdezte a nagyanyó: — Aztán hol lesz az esküvő? A kkor megmagyarázták, hogy nem mennek templomba, mert nem hisznek a tömjénfüstben, az égő gyertyákban. Nem hi-PÉTERFFY GYULA Esküvő szik, hogy a titokzatos, ide­gen nyelvű igék biztosítják két ember boldogságát. A nagyanyó, az egyszerű, sokat szenvedett, sokat nyo­morgott nagyanyó, aki meg­roppant a munkában, aki kő­szentektől várta nagy éhezé­sek korában a darabka kenye­ret, aki a múltban korgó gyo­morral térdeli a templom kövén, akit élete hatvanöt esztendejéből ötven éven át fenyegettek a titokzatos, lát­hatatlan istemiel — ez a sze­gény, múltban-nőtt nagyanyó megrémült. Haraggal váltak el. Amikor kitűzték az sskiivő ncpiát, Ko­vács Ilonka levélben hívta az Öregeket, és a levél sugározta a hálát, a szeretetet. De nagy­anyó nem válaszolt. Most pedig itt áll, öt perc múlva tizenegy óra és az a két ember, akit ő olyan nagyon szeret, akik anyját és apját pótolták, óvták, simogatták, akihez hála és édesanyja vére köti - nincsenek itt Ez fáj. Nagyon fáj. Vőlegénye tudja, hogy mire gondol a lány, és szeretné vigasztalni, babusgató szavakkal, lágy öle­lésekkel, apró becéző csókokkal előzni ezt a fájó érzést, de nem teheti, mert itt vannak a barátok, a rokonok, az üzemi bizottság titkára a gyárból, em­berek, akik szeretik öket, akik tanúi akar nak lenni az élet­kezdés boldog perceinek. Három perc múlva tizenegy óra. Az ajtó kivágódik: hevesen, sietve, türelmetlenül. És Kovács Ilonka felsikolt: — Nagyanyó! A nagyanyó mellett ott áll nagyapó is. Ezüstös bajusza csillog, és úgy kihúzza magát, mintha nem hét évtized nyom­ná vállát, hanem surbankó le­gény lenne. Az esketési terem széles aj­tószárnyai kinyílnak. Kovács Ilonka a nagyapja karjába fűzi fehér taftba borított karját, és elindul a piros szőnyegen a ha­talmas, ünnepélyes íróasztal felé. Tizenegy óra van. Szombat délelőtt. Öten a hóban Folytatás a 9. oldalról És leül, hogy megpihenjen. Azok ketten tovább mennek, bal­jobb, bal-jobo, bal-jobb! A köd öket is bekapja, nincs már semmi a világon, csak a nagy köd, és a tempó: bal-jobb, bal-jobb, bal­jobb! Ez maga a világ vége! Mondja akkor a második: — Bolond vezér, hol most a cél ? — Tempó! Tempó! Csak rajta, az orrunk után a folyóig! A második önmagának: — Hogyha űgysem bírom addig, miért annyit gyalogolni? És csak leül, hogy meghaljon. Már csak az egy rakja, rakja, ra­kosgatja egymás elé a két lábát, mintha másért nem jött volna a vi­lágra: bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb! És hátra szól: — Hahó: Hahó! Merre vagytok? Ha az időt veszem számba, nem le­het a folyó messze. De csak hiszi, hogy hátra szólt, mert nincs neki már ereje se já­rásra, se beszédre; — Mi van velem? Fekete köd kö­rülöttem? És elesett a halálos néma ködben. 15

Next

/
Thumbnails
Contents