A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-13 / 46. szám

Még itt vannak a jelenbén, de félig már a múltat jelentik a Sie­mens Martin kemencék A tokozott energiaösszpontosítás óriási anyagkoncentrálást követel. Ez a 120 tonnás ingot izzó állapotban utazott Pilzenből Kunélcér -, hogy a hidraulikus prés alatt nagy teljesítményű dinamó rotorjává alakuljon Atervezésben az ember legszebb tu­lajdonságai nyilvánulnak meg. Aka­rata, mellyel jobb, kedvezőbb élet­feltételeket alakít ki magának, józan gon­dolkodása, ahogy mérlegeli a lehetőségeket, és hite, mellyel bízik abban, hogy terveit valóra váltja. Egy nép közös terve még nagyszerűbb dolog, mert a méretek, a távlatok óriásira nőnek, ilyen átfogóan ható társadalmi aka­rás előtt kiszélesedik a horizont és az aka­dályok eltörpülnek. Ha pedig népek fognak össze egy cél érdekében és terveznek közös utat a jövő felé, ez legyőzhetetlen erót jelent. Korunk­ban a NATO, SEATO, Marshall-terv és egyéb nemzetközi csoportosulások ellenére, amelyek csak katonai jellegű, vagy mo­nopolista körök és nem népek érdekeit egybefogó kapcsolatok — egyetlen út van, amelyen valóban egy szellemben — a szo­cializmus szellemében mehetnek a külön­böző nyelven beszélő nemzetek — az öt­éves és hétéves tervek útja. Köztársaságunk harmadik ötéves terve egy része a közös útnak — számunkra a jövőt jelenti. Vannak emberek, akik hasonló mondat hallatára gúnyosan elfin­torítják az arcukat és legyintenek ... Mit ötéves terv, mondják, adjanak enni, fizes­sék meg a munkámat és törődök is én vele tovább, mit terveznek! Rövidlátó em­berek. Maguk sem veszik észre, hogy amit akarnak, annak a körvonalai ott vannak a tervben,- Nem látják meg, hogy a terv nemcsak papírt jelent — hacsak az lenne, fölösleges minden tervezés —, hanem ösz­szegezése és az emberi gondolatcsere tör­vényeinek megfelelően megszövegezése annak a munkának, amelyet el akarunk végezni. Amelyet el kell végeznünk. Egy­részt azért, hogy ne csalódjunk önmagunk­ban, egyrészt pedig, hogy úgy élhessünk, ahogy szeretnénk. Közös úton - köős erővel A nemzetközi gazdasági munkamegosztás lehetővé teszi az egyes országok számára az ipari termelés specializálását. Egy példa: A bajcsi állami birtokon lefolyt nemzetközi aratáson bebizonyosodott, hogy jelenleg a magyar kombájnok dolgoznak a legmegbízhatóbban és a leggazdaságosab­ban. Magyarországnak tehát minden elő­feltétele megvan ahhoz, — tapasztalatok, gépipari kapacitások —, hogy a szocialista országok számára tökéletes munkát végző Az elkövetkező években Podbrezovát is kor­szerűsítik kombájnokat gyártson. Ugyanezért gyár­tunk mi elektromos mozdonyokat, vegyi üzemi berendezéseket, a Német Demokrati­kus Köztársaság papírgépeket; minden or­szág azt, amiben hagyományos tapaszta­latokkal és jó hírnévvel rendelkezik. Erről van szó! A munkamegosztást ha­marább. olcsóbban, kevesebb erőfeszítéssel juthat el a kívánt eredményhez. A klasszikus nyersanyagok alkonya A fejlett ipari államoknak világviszony­latban problémája az a felismerés, hogy nyersanyagbázisaik fokozatosan kimerülnek. Anglia például azért szorgalmazza meg­lepő szívósággal atomerőművei építését, mert a szénkészlete a végét járja. Nem véletlen műve az atomenergia felfedezése és a gazdaságos kihasználásáért folyó szí­vós harc, megköveteli ezt az idők szava. Az ipar klasszikus alapanyagainak — a szénnek és a vasnak — kora lealkonyul. A műanyagokért folyó kutatómunka is en­nek a folyamatnak a törvényszerű követ­kezménye. A nyersanyagbázisok megváltozása terén köztársaságunk sem kivétel. Nálunk a jövő anyagai felkutatásának ilyen az útja: a fogyó barnaszenet meghagyjuk az energeti­kának (hőerőtelepek), ellenben hatalmas vegyi ipart építünk ki, amelynek nyers­anyaga a Szovjetunióbői importált nafta lesz. Persze — nem kell megijedni — a szénnel nem tragikus a dolog; de a geoló­giai kutatások óvatosságra, takarékosságra intenek. Átmeneti időszakban élünk mind társa­dalmi, mind gazdasági téren. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a világtörténelem leg­gyökeresebb változásának korszakát éljük. Ma nem átalakulnak a dolgok, az anyagok, az intézmények, hanem alapjukban meg­változnak, mint a veoyi folyamatok sorén a molekulák átrendeződésével az anyagok. Nem véletlent, hogy a jövő ipara a vegyi ipar, korunkat ez jellemzi a legélesebben. Távlatok az energiagazdálkodás terén? Az emberiség ma iparilag magas színvo­nalat elért részénél a 2000. évben a terme­lés legjelentősebb energiaforrása — amely­re számíthat — az atomenergia lesz. Energiahalmozás A jövő a nagy erőegységeké, a nagy teljesítményeké, a hihetetlennek tűnő szá­moké. A technika olyan automataszerke­zethez hasonlítható, amely önmagét nö­veli. Minél fejlettebb, annál jobban tágít­ja maga körül a határokat, annál nagyobb erőket koncentrál. Nézzük például a re­pülést, hogyan érvényesül ott ez az elv. Csak össze kell hasonlítanunk, mondjuk, a Wright testvérek első kezdetleges re­pülőgépének teljesítményét — ötven éves távlat csupán — a TU 114 teljesítményé­vel, hogy lássuk a fejlődés méreteit. Han­gya és elefánt! Ugyanez az irányzat mu­tatkozik például a gőzturbinák gyártásá­nál is. A harmadik ötéves terv folyamán 25. 50, 100, és 200 megawattos egysége­ket gyártunk, a 400 megawattosak — a negyedik ötéves terv turbinái — egyelű­re csak tanulmány tárgyai. De öt év múl­va ezeket gyártjuk és talán az 1000 mega­wattos vagy még nagyobb egységeknek a gyátási lehetőségeit tanulmányozzuk majd. No és az atomenergia? Ott a lehetősé­gek korlátlanok térben és időben. Az el­érhető teljesítmények előtt ámulva áll meg az emberi ész, és tisztelettel adózik — önmagának. 22%-kai több nyersvas - 22 %-kal keve­sebb koksz Ez a perspektíva, a feladat, amely 1965-ig megvalósításra vár. A mai arányhoz vi­szonyítva 22 százalékkal kevesebb koksz elégetésével 22 százalékkal több nyersvasat nyerni. Hogyan? Egy mód van reá: az új technika bevezetése — a termelőfolyama­tok komplex korszerűsítése. Az új technika ügyes — majdnem azt mondtam, ravasz — fogásokkal dolgozik, így pl. emeli a nagyolvasztóba bevezetett levegő hőfokát, és ezzel kokszot takarit meg. A Siemens Martin kemencék fűtésére fűtőolajat használ, ez olcsóbb és több van belőle. Különben is a Siemens Martinok lassan elavulnak, helyüket oxigénkonven­torok és elektromos kemencék foglalják el, mert azok gazdaságosabbak. Egy dolog nyilvánvaló. Az új technika bevezetését a helyi erők és készletek moz­gósításával (tehát nem újabb beruházások árán) kell megvalósítani. Itt tehát az újí­tóké a szó! Persze, vannak problémák. A gyakorlat azt mutatja, hogy az új elgodolások, ötletek bevezetése nehézkes, mert azonnali realizá­lásukra a gépiparnak nincsenek szabad kapacitásai. Vagyis: adva van egy jól ötlet, egy kidolgozott terv, de nem lehet a proto­típust legyártani, mert nincs hol. A külön­munka nem fér bele az üzemek tervébe Ez komoly dolog, ezen gondolkodni kell! Kísérleti gyártással is számolnunk kell, és a tervezésünknek rugalmasabbnak kell len­nie, mert a rugalmatlanság merevséget eredményez. És a merevség konzerválja a dolgokat, megakadályozza az új, a szebb, a jobb kialakulását. A jövő anyagai Természetesen a műanyagok. Említettük mér. hogy a klasszikus anyagok kora leál­dozóban van, ezért az ember új, mester­séges úton előállított anyagok után kutat. Hogy hol alkalmazhatók sikeresen a mű­anyagok? Mindenütt. Az építészetben (la­mimátok, habüveg), a gépészetben (szilon­csapágyak), a textiliparban (szilon, nylon). Vagyis rövidesen az ember műanyag ház­ban lakik, ugyanilyen anyagha öltözik és munkaeszközei nagy részét — melyekkel termel — is műanyagokból készíti. Bizony így! Csak az ember marad meg húsvér, érző embernek. DUBA GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents