A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-06 / 45. szám

Példái vehetnek tőlük! Hol van az emberi teljesítő ké­pesség határa ? Erről az utöbbi Időben sokat vitáznak a szakem­berek. Most Piotr Bolotnylkov, szovjet olimpiai bajnok, a 10 000 méteres futásban 28:18,6 másod­perces fantasztikus világcsúcsával további vitákra adott okot. KI tud­ja, nem Ö lesz-e az első atléta, aki 28 percen belül futja majd ezt a távot. John Henriks, Melbourne leggyorsabb torpedó­legénye aranyérem helyett, aranygyűrűt — s Bonni Wilkie személyében csinos feleséget — kapott Rőmában. Bajnokságát és legényéletét egyaránt az örökvárosben hagyta. Ismét megnyitották a műjégpályák kapuit. A jégkorongozók után műkorcsolyázóink Is jégre léptek. A prágai és bratislavai bemutatókon leg­jobbjaink — különösen Kramperová (képünkön), Mrázkövá és Groiajová — nagy sikert arattak. Refer Johnson, a tízpróba olimpiai bajnoka (képünkön) Kaufmann, Hary és Bragg után szintén ked­vet kapott a filmezéshez. Hazaté­rése után szerződést Irt alá több film eljátszására Első filmjében egy szIneSbőrü brit katona szél-e­pét játssza. Az érsekújvári sportolók nemcsak járási, hanem országos viszonylatban Is jó hírnév­nek örvendenek. Számos sportágban a különböző nehézségek ellenére ls figyelemre méltó ered­ményeket értek el. A hagyományoknak megfelelően Érsekújvá­ron a sporttorna és szertorna is nagy közked­veltségnek örvend. Szládek János és Puskás Géza (képünkön Hrúzová felemáskorlát gyakor­latát figyeli) néhány fiatal oktató segítségével 40 tagú tornászgárdát nevelt, melynek tagjai már számos esetben, igy az idei Spartakiád bemutat«« során, valamint különféle akadémiá­kon sok sikert arattak, különösen akrobatikus bemutatóikkal. Az érsekújvári Slovanban működő tornászok most lelkiismeretesen készülnek Szlovákia Ifjú­sági és felnőtt tornászversenyeire, melyeken két tíztagú csapattal vesznek részt, s termé­szetesen szeretnének sikeresen szerepelni. Mint Szládek János elmondotta, főleg az ifjú­ság nevelése terén értek el figyelemre méltő eredményt. Az idei ifjúsági országos szertorna­bajnokságon összesen 13-an vettek részt, ami már magában is nagy siker. A téli évadban Surányban, Párkányban és Ersekújvárott akadémiákat rendeznek majd, melyeken a tornászok szereplése Jé népszerű­sítés lesz e sportág számára. Az operáció után AJekszander Trofimov meghalt. Teljes tisztes­séggel eltemették, elkísérte az egész üzem. Ismerősei emleget­ték, milyen jó és munkaszere tő ember volt Trofimov. Mária sir.. Szorongó szívvel tanulta meg a szokatlan szót, hogy „volt". Mikor hazatért a temetésről, az öregasszonyok a? udvarban saj­nálkoztak és sóhajtoztak: — Szegény asszonyka, ennyi gyerekkel itt maradt egyedül. Ml lesz most vele? Hát igen, mi lesz vele? — gyötörte agyát az elkerülhetetlen gondolat. Hiszen ha gyermekeit az óvodában gondozták, s ha minden nyáron pionírtáborban üdülhettek, csak azért volt Igy, mert-AJek­szander Trofimov gyermekei vol-M árija fvanovna Trofimov a lak. ő kapta az űj lakást is. Ő kapta a rekreációs utalványo­kat, a prémiumokat, a jő kerese­tet — mindezt Alekszander kapta; hiszen ő nem is dolgozott, s az üzemben is csak annyit tudtak róla, hogy Trofimov felesége. Műitek a napok, az élet köve­telte a magáét. Reggel korán kellett kelnie, 'hogy a kisebbe­ket az óvodába vigye, a nagyob­bacskákat az iskolába; aztán be­vásárolt, utána pedig főzött s el­készítette az ebédet... Azelőtt esténként apjuk vitte sétálni a gyerekeket, szombatonként édes­ségeket hozott nekik és ajándé­kekat.. . Vasárnap pedig cir­kuszba vagy moziba ment velük. Máriának meg kellett szoknia, hogy férje helyett most ő telje­sítse az apai kötelességeket ls. Véget kellett vetnie a tűnődés­nek, hiszen a gyermeksegély nccn volt elég a családnak. Mária nem vért vendéget; ám az eljött hívatlanul is és beleje­lentés nélkül. Egyben-rnásban Alekszanderre emlékeztette az asszonyt. Beszélgetés közben megértette, hogy az üzemből jött. — Miért nem jön eil hozzánk? Várjuk magát — kérdezte a mű­szakvezető. Mária nem felelt Szégyellte bevallani, hogy nehezére esett segítséget kérni. — Most már mindegy — sza­kította meg hallgatását a ven­dég —, azért jöttem, hogy kö­zénk hívjam magát, ugyanabban a szakban dolgozna, mint egykor férje. Lassan megtanulja a mun­kát. hiszen nem valami nehéz dolog. Ügyes diszpécserhez oszt­juk be magát — s attól ellesi a dolgát. S aztán egy nap maga is diszpecser lesz, mint Alekszan­der volt. Az üzemben kiadták munka­lapját és megmutatták munka­helyét ... A munkások közt el­terjedt a hír, hogy Trofimov fe­lesége közéjük jött dolgozni. Látták, hogy az asszony igyek­szik, s a sose látott emberek sorban odajöttek hozzá s barát­ságosan üdvözölték. — Jő munkát, Másenka! Ezzel lényegében befejeződik ez a megszokott történet. -Mária Troflmova mai nap is a moszk­vai Lihacsev üzemben dogo­zik. A mechanikai osztályon a legjobb dolgozók közé számítják. Idősebb fia Ipariskolát végzett, kitűnő szakmunkás és mostaná­ban főiskolára készül. Lánya, Ta­mara ls gyárban dolgozik. Tolja és Lenocska iskolába járnak. Fájdalmas veszteség érte a csa­ládot. Am az üzem visszaadta bé­kességét és a jövőben való bi­zodalmát. Az özvegy és családja

Next

/
Thumbnails
Contents