A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-06 / 45. szám

[ . $ (fyzíri i. Suchánsky elvtárssal, a ligetfalusi Matador gyár üzemi klubjának fiatal vezetőjével járjuk a hatalmas gumigyártó üzemet, egyik részlegből ki, .a másikba be. Itt egy csomó leány szorgoskodik a gumitermoszokkal, amott egy sereg legény autókerékbe való gumival, emitt cipősarokra valót gyártanak, amott bélyegzőre valót, megint tovább gumipárnát, szivacsot s a jó ég tudja mit még, s az ember csak elcsodálkozik: nem is hinné mi minden van körülötte gumiból, mi mindenhez szükséges a gumi. Dehát iff se csak oly egyszerűen terem, itt is csak feldolgozzák, azt a különleges, nyúlós-ragadós nyersanyagot, ami Brazília, Indonézia, Burma számunkra különleges, mert ismeretten fáiból csorog, mint nálunk a mézga, s onnan hozzák aztán, négerek, szingcAézek, indiánok nehéz munkája nyomán, hogy innen aztán feldolgozva megint tovább szállítsák, a világ négy tája felé, talán még vissza a szülőföldjükre is, Burmába, Braziliába, de már mint gumit, napjaink, modern világunk mind fontosabbá váló nyersanyagát. Járjuk hát az üzemet, bekívácsiskodurik ide is, óda is, ismerkedünk a gumigyártás titkaival még az emberekkei, akik ezt csinálják, akik a dél-amerikai, indonéziai nyersanyagból a gumit gyártják — j mindezt puszta kíváncsiságból egy dolog ürügyén. Az üzemi klubból jövünk ugyanis, arról szeretnénk beszámolni olvasóinknak, s ott annyi szépet, ennyi jót és annyi nagyszerűt láttunk, hogy meg nem álljuk, hogy szétnézzünk magában az üzemben is, megismerkedjünk a klub tagjaival, munka közben is. II. A klub, amely egyike Szlovákia legjobban működő üzemi klubjainak, — falai teleaggatva a különféle országos és egyéb kitüntetések garmadával. hogy alig győzzük végignézni mindet, de a tulajdonosai se tudják már lassan hová rakni őket — ez a klub a minap ünnepelte éppen fennállásának tiz éves jubileumát. — Szombaton volt az ünnepség, október 15-én. Már délután ötkor megkezdődött: ünnepi beszédekkel kezdtük, megemlékezéssel, dicséretekkel, kitüntetésekkel. esztrádmüsorrOl folytattuk — hírneves esztrádcsoportunk, a Zadunajec s patrpnátus iskolánk, a ligetfalusi tizenegyéves iskola szolgáltatta a műsort, s kivilágos kivirradtig tartó táncmulatsággal fejeztük be —, itt meg fúvószenekarunk tett ki magáért, hajnalig húzva a talpalá valót. Egyszóval szép vM, jó volt, nagyszerűen mulatott mindenki, ám jött a reggel, a másnap s kezdődött a munka megint elölről: kezdődött a második évtized. Suchánsky Ferenc, mint már említettük, fiatal ember, s hozzá kell tennünk, hogy lelkes fiatalember. ö maga is aktív szereplő, sőt, egyik oszlopos tagja az esztrádcsoportnak. ö tájékoztat mindarról, ami a klubban történik. III. A jubileum alkalmából nagyszabásá fényképkiállítást rendeztek, amely összefoglalást nyújt a tíz esztendő munkájáról, az egyes szakkörök tevékenységéről külön-külön, s ezentúl persze összefoglalóan is, az egész tevékenységről. Az első tabló — a társasélet szakköre. Mert ilyen is van, s ez nagyon jó, hogy van, nem ártana, hogy másutt is legyen. Ezek a képek az üzem különböző kirándulásairól, az ünnepi eseményekről, táncmulatságokról, városnézésről, s az üzem dolgozóinak neves vendégekkel (kiváló tudósokkal, államférfiakkal, művészekkel. Gyermekek a felnőttekről... ' Több száz 13—14 éves tanutó dolgozata van előttem. A dolgozatokat az érsekújvári, várgedei és a tornaijai diákok írták. Cflne: Eszményképem. Kutatom az írásokat, hol lelek egy-egy gyermekmondta véleményre a felnőttekről. Nem ken sokat kutatnom, mert íme egy kislány így vall: „Eszményképem a magyar szakos tanárnőin, ö olyan müveit, mindent tud és Ízlésesen öltözködik, szép. Csak az nem tetszik benne, hogy akárhányszor köszöntöm, sosem fogadja." Egy másik kisfiú azt Írja, hogy az udvariasság olyasvalami, ami csak a gyermekekre érvényes. „Nincs eszményképem — írja —, mert kiábrándultam. Laci bácsi volt eddig az eszményképem. Kiváló autószerelő, Jö tornász, súlyemelő bajnok. Azonban amkor sorban álltunk a mozi pénztára előtt, szinte mindnyájunkat elsöpört, úgy törtetett, mindenkit megelőzve a pénztárhoz." Több dolgozatban találtain utalást, egy-egy elejtett szöt a felnöttsk őszinteségéről ls. „Ilonka néni gyakran jár hozzánk. Szüleim ss Az Ipolysági magyar tannyelvű tízenegyéves iskola Ms diákjai mindig nagyon kedvesek hozzá, pedig ha tudná, miket beszélnek róla." Intő figyelmeztetés e dolgozatok minden, szava. Mert ne feledjük: egy-egy Ilyen aprő jelenség is elegendő ahhoz, hogy a gyermekekben hosszú idő nevelési eredményeit leromboljuk. Hányszor hangzott már el, hogy a „mei fiatalt*" nem tudnak köszönni, udvariatlanok, neveletlenek. Nos, ha magunktól nem jöttünk volna rá! most a 13 éves Cs. I. joggal figyelmeztet mindnyájunkat, 'hogy a társadalomban a tisztelet és az udvariasság csak a kölcsönösségen nyugodhat. De „Lad bácsi" esete ls igen' tanulságos és veszélyes, mert a^ önérzetében megsértett gyermek azt a hamis tanulságot vonhatja le a fentiekből, hogy csakis erővel lehet a sorban, az életben előbbre Jutni. Sajnos, igen gyakori — és nagyon szomorú — az olyan „ilonkanénls" jelenség is. A szülő, tanító, a felnőttek tiszteletére neveli gyermekét, de az adott pillanatban egy megjegyzésével meghazudtolja elvét, és ezzel nevetségessé teszi saját magát. Ogy létszik, az sem ritka jelenség, hogy maguk a tanítók, „Jóbarátek, kollégák" is szívesen tesznek a gyermekek előtt egy-egy csípős megjegyzést egymásra. Pedig az előttem ilévő dolgozatok azt bizonyítják, hogy Ilyenkor mindkét fél veszít a tekintélyéből. Az ls, akiről szó esik, de az is, aki mondta. Hiszen ne higgyük, hogy a gyermekek nem veszik észre, milyen mézesmázosak vagyunk ahhoz a vendéghez ... „Ilonka nénihez", akiről — mihelyt kitette tőlünk a lábát — nem győzünk elég rosszat mesélni. A gyermektk ezt nemcsak, hogy észreveszik, de el is Ítélnek minket^ Megállapítják, hogy nem vagyunk őszinték. Pedig mi mennyire felháborodunk, ha a felnőtteknek ez a tulajdonsága bennük is követésre talál. Amint ezeket a hol derűs, hol keserű, de mindig őszinte gyermeki nyilatkozatokat böngészem, be kell valljam: a gyermekek többsége bennünk felnőttekben a Jót, a követni' valót ls látja. És ez a dolgozatok tartalmának szintén egyik fonáksága, mert a gyermekek nem csupán görbetüköiből Ismernek minket, felnőtteket. Hibáink mellett Ismerik követésre méltó erényeinket ls. Sajnos, igen sok felnőtt viszont Ifjúságunkat csupán a mindent csúffá tevő görbetükörből látja. Ezen változtatni elsőrendű feladatunk. Mert minden nevelői munka talpköve: a saját magunkkal szemben támasztott szigor és erkölcsi igényesség. Mert minden nevelői munka lényege: teljes bizalom a másik iránt. Már pedig e két szabály korra való tekintet és kivétel nélkül érvényes. MÖZSI FERENC