A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-06 / 45. szám

Kazá nok éx en nbei'ek Az első szocialista munkabrigid: Kokles brigádvezető rajzolócso­portja. Barack.v mérnök automatikus hegesztöberendezése jelentős megta­karításokat tesz lehetővé. Tévúton végezték el a töiskolát: Benőat, Paái és Drozda mérnö­kök A röntgenkészülék sugara a leg­apróbb repedést Is felfedezi. Tar­tószerkezete Chmelo mérnök újí­tása. jék a három órát, hogy hazame­hessenek!" Tipikus jellemvonása ez ezek­nek az embereknek. Sietnek haza a mezőn dolgozni, vagy egyéb hasznothajtö foglalkozásokat űzni — a gyári munka számukra mint­egy mellékkereset. Persze, hogy nem érdekük aztán a termelékeny­ség emelése, a selejt csökken­tése és hasonló problémák! Nehéz kérdés ez, sok ne'velőmunkát kell még kifejtenünk, hogy a paraszt­munkásból Igazi gyári dolgozó le­gyen. Szocialista emberek Az elmondottak ellenére nagyon sok van belőlük az üzemben. Kok­les mester és nyolc munkatársa már régebben elnyerték a szocia­lista munkabrigád elmet. KlvülUk még tizenhét kollektíva versenyez ezért a névért. Sokan járnak esti iskolákba, vagy távúton tanulnak a bratlslaval főiskolákon. Kellenek ezek az emberek, na­gyon kellenek. Segítenek átformál­ni az Indulásra várakozó, az ide­oda hányódó, a kétségek között vergődő parasztmunkásokat. Segí­tenek meggyőzni őket, hogy a kétfelé kapkodás hasonló a két széken Üléshez, könnyen közéesik az ember, meg aztán csak olyan munka lehet Igazán eredményes, amelyet szívvel-lélekkel végeztünk. DUBA GYULA # • Szép környezetben fekszik a tol­mácsl Kirov Üzem. Mögötte erdő­borltotta dombok, balra a Ga­ram fUzesel, előtte pedig síkság egészen Léváig. Bejárata előtt áll­va az a benyomásod, hogy nem ls széles acéllemezekkel és rozs­dás öntvényekkel dolgozó gyár előtt állsz, hanem valami • üdülő vagy legalábbis kutatóintézet kapui néz­nek veled farkasszemet. Gyönyö­rűen gondozott park, virágok, mé­la szomorúfüzek, alattuk színe® pa­dok, sima betonkifutók és a kék felirat — Závody S. M. Kiróva, n. p. Vajon bent is Ilyen csinos min­den, ilyen kifogástalan a rend? 100 százalékos varratok A Kirov Müvek speciális gyárt­mányai a magasnyomású kazánok. Hét centiméter falvastagságú, más­fél méter átmérőjű, öt-hat méter hosszú hegesztett acélhengerek, amelyeket üzem közben 110 at­moszféra nyomás feszit. Ha egy ilyen kazán hibás anyag vagy se­lejtes hegesztés miatt felrobbanna, bombaként dobná szét az épületet. Az ipari röntgenkészülék vigyáz, hogy ez ne történhessen meg. Minden varratot gondosan ellen­őrizni kell. Az eredmény? A kazánoknál nem Ismerem pontosan az ellenőrzés követelményeit, de a mütrágyafú­rógépek nyomás alatt lévő tartá­lyainál sok a selejtes varrat. Az ilyen varratot aztán légkalapáccsal le kell vágni, egyenesre köszörül­ni és újra hegeszteni. Dupla és felesleges munka — ráfizetés. Miért? A felelet? A tartályokra, tech­nikai okokból először kézzel kell egy vékony varratot felvinni, csak azután lehet az automata hegesz­tőgéppel meghegeszteni. A két varrat között oxidréteg maradhat — az eredmény, selejt. Miért nem dolgoznak ki jobb hegesztési eljárást úgy, hogy egyetlen varrattal meg lehessen hegeszteni a tartályt? Vállukat 1 vonogatják. — Nem lehet! Azért megérné gondolkozni raj­ta, hátha lehet! Modern automatagép, amely «11 Zoller Jozef munkaérdemrenddel, és BIellk Jozef, a gépipar legjobb dolgozöja címmel kitüntetett ma­rósok kötelezettséget vállaltak,, hogy a műhelyükbe beszerelt új automatikus marógépet szocialista Zoller Jozef, munkaérdemrenddel kitűntetett újító gondozás alá veszik, és ezután két gépen dolgoznak egyszerre. Ottjártunkkor az automata ma­rógép állt, Zoller Jozef a másik gépen dolgozott. Gép, amely számára nincs mun­ka. S még hozzá a legmodernebb, egész munkafolyamat elvégzésére alkalmas automatagép! Gazdasági életünkben ma min­den erőnket megfeszítve verse­nyezünk az Idővel azért, hogy céljainkat minél hamarább elér­hessük. Nagy veszteség egy gép, amely áll, mert amíg dolgozhatna és termelhetne, haszon nélkül elfut felette az Idő. Csak azért, mert az üzemnek nincs szüksége annyi fogaskerékre, amennyit ki tudna marni. Mintha üzemek közötti koo­peráció nem ls lenne a világon. Pedig a haszontalanul lepergett Időt nem lehet visszaforg&tni. Kétéltűek — mint a leveli béka Az üzem környéke régi idők óta mezőgazdasági terület volt. Jó földje, kedvező éghajlati viszo­nyai eleve a gabonatermelésre „predesztinálták". Am a predesz­tinációt Itt is — akárcsak az élet egyéb területein — megdöntötte a gyakorist, A gabonatermő rónán, jelentős, több ezer munkásnak ke­resetet biztosító tftem nőtt, és a környező falvakban új ember­típus született — a parasztmun­kás. Reggel hétkor bejön a gyárba, háromig dolgozik, akkor hazamegy és otthon tovább dolgozik a föl­decskéjén. Mert földje van — magángazda. Kozmálovcén, Tolmá­cson még ma sincs szövetkezet, ez a határ köztársaságunk azon területei közé tartozik, ahol még mindig látni keskeny táblácskákat, nadrágszíj-parcellákat. Parasztmunkás. Azért mondom Igy, mert ezeknek az embereknek úgy tűnik — még mindig a földecskéjük a fontos, nem a gyár. Egy példa: a Kotlár nevű üzemi újságban egy képet látunk, ame­lyen hosszú embersor áll. Alatta a felirat: „Találjátok kl, hol van ez? Mire vár ez az embersor? Mintha csak a büfé előtt állná­nak. Ezek az emberek — az üzem dolgozói — a kapunál állanak, dél­után háromnegyed háromkor. Vér-

Next

/
Thumbnails
Contents