A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-10-30 / 44. szám

M. GALANDA emlékének Amikor először jöttem jel garamvölgyi pátriámból a dunamenti nagyvárosba, az itteni művészkörökben akkortájt két név dominált: L. Fulla és M. Galanda. Fulla, a szemkápráztató színek, modernizált folklór és az ikonszerü falusi madonnák mestere, ma is köztünk jár és festi az új idők új embereit, festi a május elsejének, a szocialista ember legnagyobb ünnepének magávalragadó pillanatait. M. Galanda azonban már régen nincsen közöttünk, és művészete is csupán az utóbbi évek során tűnt jel a mesterséges ködből, mely hosszú éveken át eltakarta szemünk elől a modern szlovák festészet e kiváló mesterének életmüvét. Egy ismerős és művének kiváló ismerője ezeket mondotta róla: „Alázatos szívű, lágy tekintetű (orradalmára volt a formának. A hazai naturalizmusba hajló, leíró realizmus korlátait feszítette szét, s felfigyelt az új művészet valahol Európában visszhangzó harci jelszavára". Ám nem csupán felfigyelt, hanem meg is értette Picasso, Derain, Braque, Leger művészetét. Rajzolt és festett. A testes, izmos, csupatej, csupavér asszonyok után álomtestü, leheletlányok jöttek, majd kéjelgő nők, szende hajadonok, abszintzöld párákba burkolódzó kocsmázók, harmonikás koldusok, szegénylegények, francia halászok és szlovák hegyi pásztorok következtek. M Galanda, a ceruza virtuóza, játékos kedvében modern tündérmeséket tudott varázsolni vázlatkönyvébe. Lírai képzőművészeti megnyilvánulása a népből eredt, és a kulturáltság igen magas fokát érte el. A színek és vonalak könny edkezű mestere volt mindvégig, és lírikus, ám ugyanakkor nagy kísérletező is. Mint ilyen, számos hibát követett el, sokszor tévedett. Így aztán felmerül a jogos kérdés: el kell-e hibáiért Galandát marasztalni, vagy pedig védeni őt? Én azt hiszem, alég lesz F. X. Saida szavait idéznem: „Az experimentum (kísérlet) a csészék és korsók összezúzását jelenti, a kísérletezés az élet vize, a kísérletezés nem más, mint az újjászületett élet..." £s tévedésein, hibáin túl kell megtalálnunk M. Galanda müvének azokat az értékeit, amelyek szocialista kultúránknak szerves részei és megtermékenyítői lehetnek. — si — NIKOLA JONKOV VAPCÄROV búcsú Majd álmaidban meg-meglátogatlak, mint messzi vendég, kit senkise várt. Ne hadd, hogy kinn az úton ácsorogja-Az ajtót be ne zárd! Belépek hozzád, csöndben letelepszem, s csak nézlek, nézlek a homályon át. És mikor édes arcoddal beteltem, megcsókollak és úgy megyek tovább. Kardos Lészlö fordítása