A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-10-16 / 42. szám

A technika fejlődése egyre nagyobb kényelmet biztosított az embernek, általa mlndkevesebb fizikai munkát kellett kifejtenie. Rendszeresen táplálkozott, tehát elhízott, elnehezedett, valamikor acélos izmai lagymataggá lágyultak. A modern ember hamar rádöbbent; hogy nem lesz ez így j61! Vissza kell nyernie — legalábbis részben — régi fizikai jétulajdonságait, persze az emberi szellem fejlettségének megfelelő színvonalon. Az ősember fizikumának ösztönösséget felváltják a tudatosan kifejlesztett, tehát befolyásolható fizikai tulajdonságok. A tömegsportok nagy elterjedése is Ily irányú igyekezetek eredménye. Mert az élet különleges feladatokkal jött, amelyek elvégzése különleges képességeket igényel. Megszületett például a repülőgép. Pilótára volt szükség. Emberre, aki a külső behatásokra gyorsan reagál (vagyis rendben vannak a reflexei), testhelyzetének bárminemű változásét elviseli, Jók az idegei és a tájékozódó képessége. Kiderült, hogy nem minden ember alkalmas pilótának: sőt aránylag kevés a megfelelő. Kiderült, hogy pilótát' nevelni kell. Az űrutazás még igényesebb feladat elé állította az embert, még kiválóbb fizikai tulajdonságokat követelt. Itt van mindjárt az idegek problémája! Infarktal terhes és stront cfum 90-el meg atomháború lehetőségével átitatott világunkban ez bizony komoly probléma. Egy példa: Az űrhajóban annyira abszolút csend lesz, hogy az űrutas semmi egyebet nem hall majd, mint saját szíve dobogását és az ereiben áramló vér monoton lüktetését. Az orvosok megállapították, hogy adott környezetben ezek a zajok valóságos dübörgéssé fajulhatnak — illetve dübörgés benyomását kelthetik — és az idegrendszert egészen az összeroppanásig feszíthetik. Az űrutasnak minden pillanatban tökéletes önuralomra lesz szüksége, amely főleg az akarat kérdése. Az akarat nem ösztönös valami, észtermék, illetve az agy tudatos irányba való működtetésének eredménye. Leginkább a programvezérlésű automatagépekhez hasonlítanám — az ember is meghatároz a maga számára egy programot, egy elvet, egy magatartást és ehhez ragaszkodik. Ez az akarat. Részben atavisztikusan örökölt, részben nevelés által nyert tulajdonság. A Szovjetunió hírül adta, hogy szakemberei behatóan tanulmányozzák az első kozmikus utasjelölt fizikai és pszichológiai tulajdonságalt. A követelmények: kifogástalan idegrendszer, tökéletes izomzat, gyors reflexek, erös akarat, sokoldalú teherbiróképesség, gyora határozó és tájékozódó képesség. Nyugodtan elfogadhatjuk modern férfiideálnak, aki ezeknek a követelményeknek megfelel. Nézzük csak! Nem is olyan könnyű mesterség az űrutazás. Az űrutazó-jelölt csillagászatot, növénytant, orvostudományt, elektrotechnikát, geológiát és rádiótechnikát tanul. Bonyolult műszerek kezelésével ismerkedik meg. Naponta több órán keresztül különleges kamrában „tréningezik", ahol testének —100° fagyban és 50 kilométeres magasságnak megfelelő állapotok közt tanúsított reakcióit figyelik. A kísérletek természetesen speciális kozmikus öltönyben (szkafanderben) folynak. Sportol is a jelölt, naponta több órát — súlyt emel, kézilabdázik, teniszezik, úszik és tornázik. így lesz jó ürutazó, így lesz talpig ember, aki méltán képviseli a Földet elhagyó, messzi álmok után törő emberleéget. —du— A CSAVZ Libechov u Melníky-i laboratóriumaiban egyhónapos nemzetközi tanfolyamot rendeztek, amelyen a szocialista országok biológusai a szarvasmarhák vércsoportjait tanulmányozzák. A tanfolyoman bolgár, kínai, keletnémet, lengyel, szovjet és magyar biológusok vesznek részt, akik a szaporodás biológiájának kérdéseit kutatják. Hogy miért éppen nálunk rendezték meg ezt a tanfolyamot? A mi libechovi laboratóriumaink érték el ugyanis a legjelentősebb eredményeket, a vércsoportok megállapításának és praktikus felhasználásának kérdéseiben. A vércsoportoknak nagy jelentőségük van: segítségükkel ellenőrizni lehet a fajállatok származását, az üszők tenyésztési értékét, felhasználhatók a törzs tanulmányozására és genetikus karakterű kutatásokra. Képünkön dr. Való Dikov Bulgáriából és dr. Csen Yú-csun a Kínai Népköztársaságból munka közben. Az acélidegek problémája így kezdődött. A Szaratov-terUleten, Llszije Gori falu közelében a geológusok arra számítottak, hogy gazdag gázréteget sikerült feltárniuk. Lyukakat fúrtak és az egyiknél megtörtént a bal: fellázadtak az elemek. Mennydörgő morajiäs reszkettette meg a sztyeppét, majd a másfel kilométeres mélységből keserűsót tartalmazó hatalmas vízoszlop tört fel. Rázuhogott az emberek fejére, elvakította, megsüketítette óket és kiverte kezükből a szerszámokat. Néhány órával később a homoktól kimart csöveken keresztül gáz tört elő süvítve: a „grifon", az olajfúrók szörnyű ellensége. Л fúrótorony féloldalra dőlt, bármely pillanatban összeomolhatott. Fúrómunkások, építők, odarohanó kolhozparasztok együttes erővel vetették magukat a küzdelembe, hogy megmentsék a felszerelést. Biztonságos helyre vonszolták a dieselmotorokat, lázas sietséggel szétszedték a fúrótornyot. Már csak a csörlő eltávolítása volt hátra. De ebben a pillanatban erős földlökés támadt és a súlyos gépezet belezuhant a lyukba, ki tudji milyen mélyre. Ugyanakkor klóros sókkal és kénhidrogénnel telített piszkos-zöldes színű áradat tört elő, és a vízmosás mentén a Medvegyica folyó felé hömölygött; ha eléri, teljesen megmérgezi a vizet. Minden technikai apparátust mozgósítottak, és az önkéntes segítők százai láttak neki, hogy sebtében gátat emeljenek az ár elé. Pár öra leforgása alatt nyolc nagy töltést emeltek. A folyót sikerült megmenteni. A baj ritkán jár egyedül. A fúrólyuk fölött haragos lángnyelvek tűntek fel. Néhány nappal később a fúrótorony helyén már valóságos vulkán égett. Ekkor a mérnökök merész ötlettel álltak elő, melynek megvalósit&sa azonban még nagyobb feladat elé állította a fúrómunkásokat. Elhatározták, hogy öt ferde lyukat fúrnak, mégpedig hajszálpontosan kiszámítva irányukat, mert csak akkor várhattak teljes sikert, ha „telibe találják" a szerencsétlenül járt aknát. Arról volt szó, hogy mástél kilométeres mélységben el kellett érni a mindössze 30 centiméter átmérőjű célt! A kráter közelében felállították a fúrótornyokat. Éjjel-nappal, egymást felváltva dolgoztak az emberek. A bátor munkásakra mesterséges eső zuhogott szüntelen, egyetlen percre sem gyengülve: a tűzoltók fecskendőikkel állandóan locsolták őket. A forró láva időnként azzal fenyegetett, hogy átzúdul a töltéseken. Olyankor a talajgépkezelök bemerészkedtek a tüzes pokolba és magasabbra emelték a veszélyeztetett sáncszakaszt. A mellvédre nem egyszer kapaszkodtak fel a lőmesterek biztonsági robbanószerekkel megtöltött zsákjaikkal, hogy robbantásokkal tereljék veszélytelen zónába a lávafolyam útját. Mind az öt fúróakna pontosan célba talált. A hatalmas szivattyúk vizet pumpáltak a föld gyomrába, és a lángokat egyre gyakrabban takarták el a párafelhők. A tüz egyre gyengült, halványodott, végül kialudt. A győztesek megpihentek. A különböző távolságokról lr/dltott, ferde irányú furatok különböző mélységben pontosan elérték a vulkánná változott aknát.