A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-10-09 / 41. szám

Амя üővetkeietrff rngy rossz szoveutezeiroi szói ez a rövid írás. Jobban mondva egy rossznak tartott szövetkezet erényeiről. Talán meghökkentő ez a szándék, de ragaszkodom hozzá - hiszen ahol árnyék van, ott feltétlenül fénynek ls kell lennie —, az árnyékot nem lehet megmagyarázni a fény nélkül. A párkányi EFSZ-ről van sző, amely az elmúlt esztendőkben nagyon aláihanyatlott, olyannyira, hogy nem tudta biztosítani a munkaegység értékének kifizetését. Megesett az is, hogy a tagok hőnapokon át semmit sem kaptak. E bajok gyökere talán a parasztok ingadozáséban rejlik. A tagság egy nésze válságos idében elhagyta a szövetkezetet. Nem hittek eléggé az új termelési módszerekben — «tapasztalatlanságuk, s a gazdálkodás eredménytelensége is elkeserítette őket. Mindezen már túl vannak. A szocializmus ügyének országos diadala őket is Munka után — gépjavítás közben ' végérvényesen a haladás útjára lökte. A szövetkezetibe bejöttek a gazdák — köztük a makacs ellenállók és ingadozók is - rájöttek, nincs visszafelé út: a haladásnak egyetlen egy iránya van, akár az idő megfordíthatatlan folyásának. Még százötven hektár föld van Párkányban a magángazdák kezén. lAm a jelek azt mutatjáfk, hogy ez a százötven (hektár is csakhamar közös tulajdon lesz — még ez év végéig — legkésőbb tavaszig. ir ösz lévén magától értetődő, hogy a traktoros brigádnál köt ki az ember. A brigádszállás az első pillantásra nem a legbiztatóbb látvány. Eléggé elhanyagolt udvar, kerekesküt, elburjánzó gyomok. A bogáncs levelein egy árva kecske rágódik. A traktorosok a mezei munka után ott ődöngenek gépeik körül. , Akad is javítani való, meg nem is. Mintha valami nyomasztó hangulat vett volna erőt. rajtuk. A látszat talán csal. Pontosan tudják tennivalóikat. Tudják, hogy rajtuk múlik az elkövetkező év-a harmadik ötéves terv első évének sikere. Elvetették már az őszi keverékeket, az őszi árpát s a repcét. Mire ez az Írás megjelenik, elvetik a búzát, a rozsot is és kiszántják a cukorrépát. Ez hát rendben volna — csakhogy... - Tudnak-e valamit az ekevasak új hektárra legalább három tojó jusson. Tejhozamuk napi átlaga egy tehénre hét liter. Ez még megjárná, de az abraktakarmánnyal valóban baj van. Most és jövőre is aira szorulnak, hogy herével edzési módjáról? — kérdem. — Mondjuk az anódkezelésról? Nem! Nem tudnak. Náluk becsületesen kovácsolják őket. S nincs a kovácsolással semmi bajuk. Fölszántották a határt Így ls, ahogy kellett, s nem késnek meg az őszi munkákkal. - Mit értenek komplex mechanízáció alatt? Kissé kétkedve néznek rám. Elvégzik ami traktorral, kévekötővel, ekével végezhető. A több? a mezei csoportok dolga. Igaz, most ősszel elkellene egy répakombájn meg transzportőr — akkor meg menne a dolog — nem is kellene kézzel nyúlni a répához. Csakhogy ehhez gépek kellenek, a gépek alá meg nagyobb répatáblák. - Mennyit keresnek? - Havonta ötszáz, hatszáz koronát. - Ez csak az elóleg, ugye? - Hát igen. KapUnk terményt is — s az évzáráskor pénz is járna. A feltételes módban ejtett szó bizalmatlanságot érül el. Párkányban ritkán esik meg, hogy részesedést is kapna a szövetkezeti tag. Tehát mégsem csal a szemem. Van mégis, ami elkedvetlenítse az embereket, de van, ami bizakodással is eltölti óket: a saját munkájuk és eredményeik. Hiszen a párkányi szövetkezet annakidején országos viszonylatban elsőként teljesítette beadási kötelezettségét, s ez a néhány ember: Dobrocska József, Farkas Miklós, Kómár László, Molnár Frigyes és Madarász Béla aratásban jóformán éjjel-nappal kint volt a határban. Ott a fülem hallatára visszautasítják a kételkedő hangot. Bíznak önmagukban és a szövetkezetben. Csak Madarász Béla hangulata nem változik. Valami nagy-nagy fájdalom markolássza a szivét, s szinte kóvé dqrmesztí arcét. Mi. baja? Mi bánthatja ezt a jóravaló ercíbert ? Ő maga adja" meg a feleletet: — Elgázoltam a saját fiamat. Elgázoltam — én, aki még ara is ügyeltem, nehógy lúd vagy kacsa kerüljön a traktor kereke alá. ú A szövetkezet irodájában összekerültem Tóth Imrével, az egyik növénytermelő csoport vezetőjével, iBenke Rezső zootechnikussal és Ivanics Gáborral, a könyvelővel. E gazdasági év utolsó teendői foglalkoztatták 'őket: el kell vetni a rozsot meg a búzát - neki kell fogni a cukorrépaszedésnek — előkészíteni az évzárást. Ebben a tekintetben bizakodnak. Jgaz, hogy a gabonafélék hozama alacsonyabb volt a tervezettnél. Am a cukorrépa és a kukorica behozza a veszteséget;! A munkaegység értéke biztosítva van. iE gondokon túl már az ötéves terv feladatait keli biztositan'iok. Takarmányról kell gondoskpdniok, főleg magtakarmányról, hogy emelhessék az állatállomány létszámát. A jövő év végén több lesz a tehenük és anyakocájuk. A teheneknek csaknem a fele TBC-vel van megfertőzve. Ezeket az ötéves terv folyamán kéli kiselejtezni. Az állatorvos öt esztendőt adott rá, meg akarják csinálni három év alatt. Neki kell látni a 'baromfiszaporításnak is — jövőre egy pótolják és silóval. A hízósertések fejadagját herével és hússal pótolják, mégpedig sikeresen, mert havonta hetvennégy dekagrammos súlygyarapodást értek el. A takarmányt előre pácolják. A kevés mag mellett a gazdag fehérjetartalmú here s a pácolással valő ízesítés megteszü a magáét. Hát ilyen gondokkal küszködnek, de a távolabbi jövő kilátásalt is latolgatják. Hatvankettőben előkészítik a nánai szövetkezettel való egyesülés előfeltételeit. Minden bizonnyal földrendezésre lesz szükség, mert a két szövetkezetet a közbeeső állami gazdaság területei választják el. E latolgató hangulat közepette kérdem, hogy esett a gyermekgázolás. Mindhárman megszomorodnak. -. Bizony, bizony, szerencsétlen apa!' Ügy történt, hogy terményosztáskor a gyerek fölkéredzkedett apja mellé a traktorra. Az úgynevezett Vitéz telken új utcasorok épültek, de új bekötőutak nem. A traktor egyik kereke kátyúba zökkent — akkor bukott le a gyerek egyenest a pőtkocs'i kereke alá. Azonnyomban meg is halt Igy szüli hát a fény az árnyékot. Üj gépek, új házsorok, újfajta foglalkozások, gondok és gondatlanságok jönnek létté - s újfajta boldogság és boldogtalanság támad az emberi szívben. BABI TIBOR Gyomokkal benőtt udvar Kerekeskút