A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-10-09 / 41. szám

BARS) IMRE lusban épült új hivatalok és a szememnek, szivemnek oly kedves tipikus tengerparti épületek mind, mind beletartoznak Várna harmonikus panorámájába. A mólóhoz vezető út mentén ókori római fürdő maradványait ássák ki a föld alól. Hiába, gondolom magamban, itt valamikor tényleg Odesszusz városa terült el. Az utcákon nyüzsgő embertömeg, az utcasarkon pedig rég ismert látvány tárul elém: a cipőtisztltk siirgölódése, forgolódása, akik két leváért kifényesítik a jámbor turista Cipőjét. Erös a gyanúm, hogy a hazai gyökerektől ugyanezért ötven százalékkal kevesebbet kérnék! Ez egyszer ismét otthon érzem magam egy idegen városban. Feloldódom a hömpölygő tötnegben, eggyé válok vele, s amíg a helyiérdekű autóbuszjárat az Aranystrand leié visz, felötlik bennem az Illetlen, de jogos kérdés: vajon miért nem ilyen kedvesek és udvariasak az „öreg Tölgy" vagy még Inkább szállóm emberei? A szónoki kérdésre azonban már nem felelek. Jobbra a tengerből vérvörösen kúszik - megismételve tegnapi légtornészmutatványát - az éj kötélhágcsóján egyre feljebb és feljebb a telihold. (Folytatjuk) Hajók útrakészen cia és angol fürdővendégeket, akkor már körülbelül tisztában vagyunk azzal, hogy mit ls jelenthet a bolgár nemzetgazdaságnak egy tengerparti nyár. * * * Az Aranystrand és Várna között - pontosan a félúton — bújik meg a parkok és miniatűr rétek zöldjében Várnafürdő. A környezet itt kultúráltabb, bár kevesebb a modern szálló. Ám a tömérdek zöldben kanyargó sétányok, a sziklák szegélyezte apró öblökben kuporodó parányi homokos strandok közvetlen és meghitt'hangulatot keltenek bennem, és úgy látom, hogy a fürdőtelep többi vendégében is. Innen már a városi autóbusz szállít be Várnába, ebbe a régi, régi, fekete-tengeri kikötővárosba, amelyet a rómaiak Odeszszusznak neveztek el. Igaz, akkoriban még a Fekete-tengernek Pontus Euximus volt a neve. Várna elragadó, bájos városka. (Bér inkább város, mint városkp, hiszen több mint százezer lakosa vah.) Nem tudom miért, de Várna Ogyesszára emlékeztet. Utcái, terei, parkjai, tengerparti sétánya, s nem utolsósorban barátságos, előzékeny lakói pillanatok alatt helyet kapnak a külföldi turisták szivében. Es bizony nem hiába nevezik világba nyíló ablakoknak a tengeri kikötőket. Leningrádban és Gdanskban, Ogyesszában és Gdyniában, valamint Itt Várnában is tapasztaltam, hogy a világbanyllő ablakokon át valóban friss légáramlat hatol be, és ennek Jótékony hatását főleg a kikötővárosok lakosain lehet észrevenni: kedvesek, udvariasak, jól öltöznek, műveltek és igen kellemes társalgók. Kikötő és hajógyár, húsfeldolgozó üzem és régi székesegyházak, operaszínház, tengerészeti múzeum és akvárium, Ismert stlmint a más egyéb bódék alkalmazottai sem laknak itt. Várnából járnak ide tavasztól őszig minden reggel, hogy aztán este hazatérve megkezdjék a második műszakot. Mert ezeknek a szezonmunkásoknak túlnyomó része háztartásbeli — családanya. És bizony hiába keresem a tengerpart feletti dombokon, az egészen Várnáig húzódó, közel tizenhét kilométer távolságban elterülő szőlőültetvények megmüvelőit és szüretelőit. Nem kétséges, hogy e vidék legnagyobb megélhetési lehetőségeit az idegenforgalom nyújtja. Azt hiszem, mindennél többet mond egy egyszerű adat: az Aranystrandon minden turnusban négyezerötszáz csehszlovákiai turista nyaral, s ez pedig azt jelenti, hogy hazánkból egy fürdőidény tlz turnusában negyvenötezer nyaraló jöh Ide. Ha ezek után figyelembe vesszük a lengyel, német és szovjet turistacsoportokat, no meg az osztrák, fran-A várnai übói Ha jön a hullám OJ vendégek érkeznek az Aranystvandre