A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-03 / 27. szám

Szükséges-e, hogy az alkotóművész a problémák színhelyén, a nép között éljen? Sokat vitatott pontja ez az irodalmi és , képzőművészeti alkotómunka problematikájának. Rolf Kirfel szobrász polemizálás helyett tagja lett a Berlin melletti potsdami járás egyik szövetkezetének, ahol együtt dolgozik a tagsággal. E mellett természetesen művészi munkásságát sem hanyagolja el. A képen látható madárszobor brcnzmisa a falu parkját fogja díszíteni. Nyugtalanul Hgyel a vén ordas most mi lesz velünk ... Hol eszünk ? Hol ülünk le? Veled még kirándulni sem mehet el az ember! - Ott van ni egy park - mutattam birkatürelemmel baloldalt egy hívogató, hatalmas kertre, - oda viszlek kedves, hacsak nem dobnak ki! Dehogy dobtak, csupán egy-egy koronát inkasszáltak be tőlem, s én öt koronást hagytam ott meglepetésemben, mert akkor tudtam meg, hogy -a bratislavai állatkert ez kérem! •Nohát itt aztán még az asszony is úgy megvigasztalódott, hogy öröm volt nézni. — Látod, ez vagy te, amikor nem akarlak elengedni a kávéházba! - mutatott diadalmasan egy, ketrecében fel 4 alá futkosó, dühös, vén farkasra. Láttunk más állatféléket is, özeket, madarakat, sőt majmokat. Az utóbblak ketreceinél azonban már egyetlen megjegyzést sem tett az asszony, csupán félszemmel pislantgatott reám. Gyönyörű vasárnap délután volt, A füvön heverve, frissen csapott sört ittunk és a feleségem az állatkert prospektusát olvasta fennhangon. Innen tudtam meg, hogy ez a kedves kirándulóhely a bratislavai polgárok társadalmi munkájával készült, s néhány év alatt a • szlovák főváros legszebb szórakozóhelyévé akarják tenni. Száz hektárnyi erdő, domb, patak lesz itt rendezve, sokféle exotikus állatfajta talál majd benne otthont. Lugasok, allék, halastauak, gyönyörű pavilonok, zenekarok pihentetik és gyönyörködtetik a bratislavai polgárt, ha készen lesz. Olyan kitűnően éreztük magunkat, ezen a délutánon, hogy feleségem este még levelet is dobott be az állatkert postaládájába. Annyira felüdült ebben a bűbájos környezetben, hogy a kacagástól a könnye is kicsordult, mikor elárulta: A prospektus egyik oldalát dobta be a postaládába - egyhetes brigádmunkát vállalt rajta - a férje nevében. —ni— Mit tehet az ember olyan vasárnapon, amikor izzaszt ja a bratislavai nyár, s nem akarja, hogy a strand zsúfolt medencéjében kirúgják a fogát? Fogja a leányismerösét, komplikáltabb esetben felesége őnagyságát, felpakkolja a „cuccot" és kiautóbuszozik a kies Vaskutacskára. Magam is így tettem, hátamra vettem tömött hátizsákomat és a karomra akasztottam két esőkabátot meg az asszonyomat. Két órai elkeseredett közelharc után végre sikerült is feljutnunk a harmincas autóbuszra és féllábon megállnunk. Szerencsére minden rossznak vége szokott egyszer lenni. A kultúrparktól vagy két megállónyira bedöglött a busz. Ez azonban csak kis részben esett jót, mert kellemetlen oldala is volt, kedves feleségem elégedetlenkedni kezdett: na vidám illemtan A leánykérés Nemcsak üres tormásig. Valami vétójogféléjük a • ztllóknek is van, legalább az időpontra vonatkozólap. így pl: de azért maga leteszi előbb az államvizsgát Is, ugye? Vagy: a lányomnak előbb el kell végezni a technikumot, hogy szakma legyen a kezében. Ennél a leánykérés szerű beszélgetésnél szóba keriil a kelengye Is. Szerencsére ma már „hozomány", mint ilyen, nincsen. Nem mérgezi meg a flataltk érzéseit a szülők anyagi természetű alkudozása úgy, "hogy ez nemrég még szok&s volt. De sok anya azt hiszi, hogy köteles leánya jövendőbeli háztartásának minden darabját saját szájától megvonni. Rendjén talilja, hogy kisleánya szórakozásra költi önálló keresetét. S mindezt azzal a jelszóval: „Ráér még szegénykém mindenről lemondani, ha maid asszony lesz." Holott, aki leánykorában megtanul lemondani a pulóverpark télévenkénti teljes kicseréléséről egy esetleges saját könyvespolc kedvéért — annak asszonykcrában nem kell majd „az üres falat néznie" — mert a könyvespolc mindenesetre megvan már. Minden leány hoz magival valami kelengyét saját jól felfogott érdekében. Ha nem is kisleánykora ó... gyűjti neki anyja, nagyanyja a „staffirungot", ha nincs is tele egy fiókos szekrény levendulaillatú házi siettesse!, soha el nem pusztuló lenvászonnal, ágyneműv el, ami az élet minden eshetősége számára külön mi nt&val rendelkezik és már a szemfedő is közte van. .. A mai leány maga gyűjti a kelengyéjét, ba nem is a fenti mennyiségben; legyen legalább két váltás ágyneműje, illik, hogy legyen 8—10 törülközője ás ehhez néhány konyharuha, egy nylon, egy fehér és két színes abrosz, valami étkezést és konyhaedény. Ma már rendszerint a fiú Is hoz magával valamit. Többnyire van egy díványa, egy Íróasztala, néhány hamutartója, aztán még törülközője és ágyneműje ls. Nagyon helytelen, ha a menyasszony vagy annak hozzátartozói ezt a holmit lecsepüllk. Kegyelettel kell velük bánni, mint a férfi „szabad" legényéletének emlékeivel, melyekhez tí érthető módon ragaszkodik. Ha a férj vagy feleség kutyát vagy macskát hoz a házhoz, Illik kedvesen fogadni, ha csak egy mód van erre. Ha nincs, gondoskodni kell szegény állat elhelyezéséről: nagyon rossz ajánlólevél egy gyengédlelkü menyasszony számára, ha a térj öreg vizslájára azt mondja: Vidd el fiam kivégeztetni. Ugyanez vonatkozik a férfire ia. Ne rúgjon bele a menyasszony Idős macskájába, sót, gyermekkori hajasbabáját se dobja ki az ablakon.