A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-11 / 37. szám

3. A papírok és számok után szakadó esőben ezdem az ismerkedést a földdel, az emberekK tulajdonképpeni járással. A csizma alakúra siirtllt járás most tele van vízzel és sárral. zuhogó esőben suhanó autó mellett két oldalt «ázott búza és érpakeresztek maradoznak el. én András járási elnök aggodalmasan vizsgálltja a fölénk tornyosuló, gomolygó felhőket, magát vigasztalva jegyzi meg: — Már elmegy Nagymihály felé. Tolná kézzel-lébbal, minél messzebbre az egész lőt hordozó nagy eget. mert a nyáron annyi >sszúságot okozott neki. hogy a fele Is sok nne. Máskor ilyenkor már befejezték a gaboibegyűjtést. Most még szeptemberben ls járni ignak a cséplők, S mindez az eső miatt. De a felhőszakadás hirtelen indul, s hirtelen 1 el. Mire Helmecre érünk, süt a nap. Felárad a fűről, s a házak tetejéről az ezüst, — egy óra múlva újra kezdik Helmecen az >Ulő, modern jcórhéznél a munkát. Ha most valaki megbetegszik, Csernyöre kell ennie kórházba. 1963-ban már Itt is gyógyititja magát. Akkor lesz kész a 21 millió koroíba kerülő hatalmas helmeci kórház. Pikor NB-titkárt kérdezem, hogy befolyósolta-e az ittkezést a járás átszervezése, a leépítések. — Nemigen vettük észre. Ha csak azt nem ámítjuk, hogy újabban kevés vasat kapunk >zzá. Megnőtt a járás, többfelé kell a vas. — Milyen építkezéseket terveznek még a kö•1 jövőben? — 1961-ben kezdjük egy új 25 osztályos Iskola iltését. Reméljük, hamarosan rákerül a sor tervezett sportstadionra és strandfürdőre is. Dyelőre még csak latolgatjuk egy konzervgv» egy nőiruha varroda létesítésének a lehetőségét, en nagy jelentőségű lenne mind a kettő, de ilönösen a varroda, mert a n<H munkaőinket egyelőre végképp nem tudjuk itthon glalkoztatni. Beszéd közben teljesen kiderül. Rezeg a meleg házak között s szaladnak, vagy ballagnak az nberek, mintha mi sem történt volna. Mintha un is Helmecre zúdult volna egy órával ezelőtt felhőszakadás, s nem is Helmecet „váltották" >lna le egy pár hónapja a járási székhely isztségéről". Zavartalanul folyik az élet toibb. Hát a falvakban? Az útszélén tábla áll. rajta az útiterv: Irány Pólyánfalu, 4. Pólyánfaluról Csupik mérnök azt mondta, hogy mákjáról híres. S valóban: a tervezett három ézsa helyett egy hektárröl kilenc mázsát szedk az idén, s lett az összes harminc mázsa, ezzel a minőséget még meg se dicsértük. HI-s hát a pólyán! mék, de Kovács Antal bácsi érint legalább olyan hires a dinnye is. Antal bácsi hatvankét éves, mokány fekete nber. Papucsban sántikál a dinnyék között: m bírja a Iába a cipőt, fertőzést kapott a írmettől. Negyven injekcióval húzták vissza az etbe — ahogy ő mondja. A szövetkezet megakulásától zöldséges. Közben igaz, dolgozott a jszési állami birtokon is, de mikor 1953-ban nagygazdák kiálltak a szövetkezetből és szükg volt az emberre — hazajött. Mert ilyen idők ls voltak. Mikor a szövetkezet léte volt a probléma. Nem egyik napról a másikra született meg a három és fél milliós évi jövedelem, s a négyszáz mázsa terven felül beadott sörárpa sem. De ez már nem Antal bácsi sorsa, hanem a szövetkezeté, a falué. A falué, amely csak 760 lelket számlál, méqi'olyan hosszú és bejérhatatlan, mintha legalábbis mindenkinek három háza lenne benne. A közepe táján áll az új emeletes kultúrház. Kívülről még be sincs vakolva, de mér teljes benne a sürgésforgás. Az emelet egyik szobájában két féri: dolgozik elmerülve. Az egyik egy hatalmas, szemveszteség nélküli begyűjtésre serkentő plakáton dolgozik, a másik az írógépet veri. A község két tanítója: Molnár Károly és Ferké István. Tőlük tudom meg, hogy 500 ezer koronás kultúrházban beszélgetünk, hogy nemrég avatták, és hogy avatás éta még nem volt Ideje a pornak belepni a színpadot. Csaknem minden héten kerül rá műsor. Hol Kassáról, hol a szomszéd falvakból (a múltkor például a bolyiak voltak itt) jönnek műkedvelők, vagy a helyi fiatalság lép fel. Most aratási bálra, ünnepségre készülnek. Munkájukban leginkább a diákság segíti őket. Igy írom, hogy diákság, mert a faluban legalább 20—25 a városokba eljáró középiskolások száma. S magáért beszél egy másik számadat is. Pólyánfalu a felszabadulás óta kb. húsz tanítót adott az iskolaügynek. ) 760 lelkes kis falu. Ez már az új idők szele. Itt mér becsülete van a szellemnek, a tudásnak. De ez már a három és fél milliós évi jövedelemmel, a húsz koronás munkaegységgel, a csaknem minden udvarban zúgó motorbiciklivel, egyszóval az anyagi jóléttel jfir. Ez hét Pólyánfalu. Vázlatosan persze. Falu a terebesi járásban. Se nem a legjobb, se nem a legrosszabb, se nem az első, se nem az utolsó. Olyan mint a legtöbb község a járásban. 5, Tornyosulnak előttem az új járás területén csinált jegyzeteim. TízedrészUk sincs még benne a riportomban. Nincs benne még az épü vajéni villamosságfejlesztő üzem, a gálszécsi gépgyár, s a esernyői hatalmas átrakodóállomás, nincs benne a három leleszi kultúrház (Igy ahogy mondom: három kultúrház egy faluban), nincs benne a tárkányl gyümölcsös, s kimaradtak a kelecsényi hidegpásztorok is. De benne van — remélem, hogy benne van — az az építő lendület, az a problémákat teremtő és megoldó légkör, amely a sokáig Távolkeletnek becézett és lenézett vidékre, az új terebesl járás területére jellemző. TŐZSÉR ARPAD „Tavaly Ilyenkor annyi volt itt a dinnye, mint a rög," Fűzik Leleszen a Havannának meg Virginiának való dohányt. Csak a jég ne vert volna ronggyá vagy három hektárnyit! Az 500 000 koronás pólyánfalusi kultúrház Makacskodik a frissen feltört Latorca-mente. Húsz méterenként „megfeneklik" a zabtarlön a kombájn.