A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-04 / 36. szám

Csehszlovákia 1960—23. Liboroci árumintavásár „Tetőtől talpig" Ilyen címmel filmvetítőssel kombinált, laterna magica szerű divatbemutatók folynak a 23. Libereci árumintavásáron. Az alábbi gondolatok két kiállítás megtekintése után születtek — az egyiket (Csehszlovákia 1960) Prágában, a máslkat (23. Arumlntavásár) Liberecben rendezték meg. A kérdés: hol áll iparunk 1960-ban, harmadik ötéves tervünk első évében, szocialista köztársasággá válásunk évében, az atomkorszak küszöbén?! Miért rendezUnk kiállításokat? Nagy általánosságban a kiállítások célja a reprezentáció és a meggyőzés. Szemléletesen bizonyítani valamilyen tényt, szinvonalat (fejlettségi vagy életszínvonalat) dokumentálni, agitálni. „Iparunk az elmúlt 15 év folyamán óriás) fejlődésen ment keresztül, hatalmas uat tett meg"" Ez a tény, melyet bizonyítani akarunk. Kiállítjuk hát az ipar termékelt, hogy színvonalukkal, minőségükkel korszerűségükkel meggyőzzék az embereket; állításunk igaz! Szocialista társadalmi rendben a kiállításokra más, nem kevésbé fontos szerep is hárul. A ml kiállításaink afféle közvélemény-kutatások! A vásárlók segítségükkel közvetve hat.ást gyakorolhatnak a gyártás fejlődésére, irányéra. Az embereknek a növekvő életszínvonal folytén Igényeik növekednek. Alaptermészetünkből folyik ez a jelenség, — miután az élethez szükséges dolgokkal el vagyunk látva, kezdünk több gondot fordítani a minőségre, a külalakra, a formára. Az iparnak —• ha hivatását teljesíteni akarja, — kl kell kutatnia, mit, milyen minőségben és kivitelben gyártson! Meg kell szerveznie a gyártás — eladás — vevő lánc minél tökéletesebb együttműködését. Ebben a láncban nem egészen egyszerű megteremteni az ideális összhangot, mert minden láncszemnek megvannak a maga érdekei. A vevőnek például egyéni Ízlése van. A vevő olyan érut akar kapni, amilyen tetszik neki. És ahány vevő, annyi ember, annyiféle Ízlés! A kapitalista rendszerű termelés és kereskedelem reklámjai segítségével Igyekszik ezt a kérdést megoldani úgy, hogy elhiteti a vevővel, az az áru a legszenzációsabb, a legcsinosabb és a legjobb minőségű, — csupa leg-, — amelyet éppen elébe tesznek. A reklámok természetesen legtöbbször olcsó vásári trükkökön, de a remélt haszon érdekében nagy anyagi befektetéseken alapulnak, a v?vőt elámítják, valósággal szuggerálják és beugratják a vásárbe. A végén egészen mást vásárol, mint amit eredetileg akart. Ml ezt nem Igy csináljuk. Mi kiállításokat rendezünk és megkérdezzük a látogatókat; tetszenek-e ezek a ruhák, ezek a bútorok, ezek a cipők? Ha nem, miért nem? Milyet gyártsunk? Ezért közvélemény-kutatások az ipari kiállításaink! És ezért tudja gyártani könnyűiparunk — persze a reális lehetőségek keretein belül - pontosan azt, amire szükségünk van. A 3. ötéves terv csillaga A prágai kiállítás fő pavilonjának első termében tör a magasba, az ég felé. Merészségében, nagyvonalúságában, a harmadik ötéves tfervet szimbolizálja. Kllenctonnás vaskonstrukclő, mely további tiz tonna terhet visel. Csodálkozásra késztet. Neon feliratai fel-felvlllannak, nyugtalanítóan vibrálnak, beléd égetik tartalmukat: „480 000 lakás" „1960 - 100 százalék, 1965 — 185 százalék". Bár nehéz lenne megmagyarázni, miért, de költészet van ebben a csillagban, megfogja a fantáziádat. Elnézed látszólagos szabálytalansága ellenére szembeötlő harmóniáját éa a termelés jut az eszedbe, melynek évezredes, spontán sodrásába gondolkodó akaratot vitt az ember és ezzel rendet teremtett áttekinthetetlen szövevényeiben. Egy gombnyomás . ., A „Technikai haladás" csarnoka képet ad nehéziparunk fejlődésének irányáról. Dolgozzanak a gépek! A Jövőben ennek a jelszónak a jegyében fejlesztjük Iparunkat. Célunk — a lehető legteljesebb automatizálás! A jövő üzeme? Zúgó gyár, jóformán munkások nélkül, A vezérlő teremben hatalmas kapcaolótéblák, — mutatók, fogantyúk, karok, gombok — előtte néhány mérnők és szakmunkás. Gombnyomásokkal és automatikus vezérléssel, elektronikus vezérlögépek programja alapján folyik a termelés. — És mit fognak csinálni az emberek? — kérdezhetnénk, — Mindenki nem nyomogathatja a gombokat! Természetesen minden termelő folyamatot nem lehet automatizálni — legalábbis a technika mai fejlettségi fokán nem tudjuk elképzelni — de megpróbáljuk legalább a legnehezebbeket, A felszabaduló munkások végzik majd az automata gépek karbantartását, ami lényegesen könnyebb munka. A munkaidő csökkentését is az automatizálás következtében beálló termelékenység emelkedés teszi majd lehetővé. Mert, tévedés ne essék, az automatagépek nem arra valők, hogy az embernek ne kelljen dolgoznia, de arra, hogy minél kevesebb időt kényszerüljön fizikai munkával eltölteni és minél több jusson a szellemi munkára, és a pihenésre. Bizony, a monoton egykedvűséggel forgó, mindig ugyanazt a mozgást végző, léleknélküli géoek az ember szellemi felemelkedését segítik elő, mintegy visszaadva így Munkában a miikezek A bratislavai Hegesztő Kutató Intézet automatikus gépe Ilyen vastag acéllemezeket hegeszt. Amikor a beteg sziv megszűnik dobogni, a képen látható speciális pumpa (úgynevezett műsziv) helyettesit! azt: a szellemi energiát, amelyet alkotóik beléjük öltek. Ebben a pavilonban láthatjuk az atomkorszak elsó, nyilvánosan ls megjelenő előhírnökeit, a mükezeket 1«. A rádioaktiv anyagok ugyanis veszélyesek az emberre nézve. A velük való kísérletek vastagfalú, elzárt ólomcellákban folynak, a tudósok apró ablakokon keresztül, kívülről figyelik a folyamatokat. Az ólomcellákban mükezek dolgoznak, pontosan elvégezve a kutatók utasításait, lzomtalan, száraz kezek — fényes vascsövek, — ujjatlan kézfejük acélfogókban végződik. Az ember, aki készítette őket, nem törődött az esztétikával. A célnak megfeleljenek — ezt tartotta széni előtt. És a célnak megfelelnek! Felveszik a gyufásdobozt az asztalról, kinyitják, kivesznek egy szél gyufát, bezárják a dobozt és meggyújtják a gyufát: Tessék rágyújtani! Azért a gépeknek ls van esztétikájuk, csak ennek az esztétikának nem a szépség a fő kritériuma, hanem a pontos, kifogástalan, harmonikus mozgás. Minél simábban és egyenletesebben jár egy gép, minél megbízhatóbban működik egy szerkezet, annál szebbl A habüveg és egyebek . . . Az építőipar előtt óriási feladatok állnak. Lakás kell . . . lakás ... lakás .. . lakás ... 480 000 lakás. A lakáskérdést 1965-lg meg kell oldani. Az építőipar törekvéseit új utak keresése jellemzi. Oj építőanyagokat találnak, új, gazdaságosabb eljárásokat fedeznek fel. A konvencionális téglaépítkezés nehézkesnek; bizonyul, az óriási feladatok rugalmasabb módszereket követelnek, öt év múlva házaink 65 százaléka má még kísérleti stádiumban lévő, de széles perspektívákkal kecsegtető új' építő anyagokból épül majd. Bemutatunk egyet a jövő építőanyagai közül: Külsőre fehér spongyának néz ki, de ha megfogod, érzed, hogy gyéméntkemény. Habüveg. Tökéletes hő-és hangszigetelő. Jó tulajdonságai: szilárd, könnyű, könnyen feldolgozható és tűzálló. Hátrányos tulajdonsága — nincs! Mi ls hát a habüveg? Millió apró gázbuborék üvegbe zárva. Tudjuk azt, hogy a nyugalomban lévő gázoknak van a legtökéleteseb szigetelő képességük, amelyek szűk térbe vannak elzárva, Igy a molekuláik nem mozoghatnak, és nem közvetíthetik a hőingadozásokat. A habüveg kiválóságát bizonyítva csupán annyit, hogy az 1958-as brüsszeli világkiállításon nagydíjat nyert.