A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-04 / 36. szám

Békeünnep Ipolyvidéken átköznapok, ünnepnapok Megmondtam mindet. Azt kérdezi akkor az őrmester: — Mondja, hány iskolája van magának? — öt elemim. De tudja Antal bácsi a történelmet is, az irodalmat is, több évtizede, hogy írja féltve őrzött krónikáját, feldolgozva benne faluja múltját, jelenét, szokásait, nótáit, összetételét. Jelenleg épp a géológiánál tart, hogy hogyan alakult Ipolyszakállas évmilliárdokkal ezelőtt, fogalmam sincs, honnan szedi egy hatvanéve», öt elemit végzett, egyszerű, mai napig kétkezi munkás parasztember mindezeket a dolgokat. A kővetkező fejezet meg egy útleírás lesz. Tavaly voltak kirándulni a szövetkezetesekkel Krasznahorkán, Domicán, Betléren, Dobsinán, nohát most ezt szeretné megírni valamikori, ki-tudjalesz-e olvasóinak. Csudálatos fejű ember! Próbálok beléje látni, meglesni a lelkét, kitudni a titkát, megforgatni a gondolatait, dehát nem lehet. Mert nincs is tán titka! Jófejű ember, kicsit hiú is, s elraktároz mindent, amit valaha látott, olvasott. Pontosan, egy pötty hiba nélkül. S még csak azt sem mondhatom rá, hogy oly sokat olvasott volna, s olyan ki tudja miféle nagy dolgokat. Iskoláskönyveket, Magyarország vármegyéit, falusi újságot, ezt, azt. De mindent elraktározott, pontosan, s ha szükség van valami adatra, abból a kabátujjából húzza ki, amelyikből akarja. S hogy tanítónő lányát, most nyáron a terebesi járásba helyezték, hát a térképen centiméteressel kiszámította, hány kilométer Terebes Ipolyszakóllastól. Négyszéztizenöt. IV. Szövetkezeti nap Ipolyságon. A sági EFSZ 1952-bin alakult, ez tehát a nyolcadik évadja. „Korszerű gazdaság Augusztus 7-re befejezték a nyári munkákat, s azt tervezik, hogy 28 korona munkaegységet fizetnek majd a tagoknak. Ehhez a természetbeni járadékot s 10 korona jutalékot. Az ünnepi asztalnál nagy a hangulat. Kérdezem, hogy vannak megelégedve az "ejrnúlt esztendővel, hogy megy a szövetkezet. — J61. Most már nagyon jól. — Ha így megy, lassan lepipáljuk Visket is. — Mit lassan lepipáljuk? Már rég el ls hagytuk őket! Vita kerekedik, Szikszay Vilmos, Szógel István, Horniak János, Lővy Gyula saccolgatják, nogy hát vajon melyik a jobb szövetkezet. A sági-e, vagy az ipolyviski? Nagy szó ez pedig, pár évvel ezelőtt még a nyomukba se mertek gondolni szomszédjaiknak, mert hisz messze földön hire van a viskí szövetkezetnek, egyike az ország legjobb közös gazdaságainak. A sági meg hol volt mégcsak két-három évvel ezelőtt is! —' Hát ami igaz, igaz. Nem mindenben értük még utől őket, de az állattenyésztésben például feltétlenül jobbak vagyunk. Jót tesz az ünnepi hangulat a bizakodásnak, at perspektívának, jót tesz a társaság, a muzsika, a bor. Az ipolymenti dombok Ízletes leve. Pattog a nóta, lebben a szoknya, forog a tánc, nincs itt semmi hiba, 28 korona munkaegység, 10 korona jutalék, mi kell még ide? Hétfőn aztán a szövetkezeti Irodán szövögetjük tovább a gondolatokat múltról, jelenről, jövendőről, szövetkezetről, erről-arról. Azt tudakolom például, vajon milyen megélhetési lehetősége van egy szövetkezeti családnak, ha 28 koronát keres minden egyes tagja munkaegységenként: Lővy Gyula mondja, a könyvelő: — Hát ez nagyon különböző, kéremszépen. Nem csupán a mi szövetkezetünkről beszélek, s főleg nem a mostani szövetkezetről, mert 28 korona az már mégis csak szép pénz, abból így is, úgy is, mindenképpen ki lehet jönni. De láttam én már szűkebb napokat is, s voltam máshol ls, így hát általánosítva mondom tapasztalataimat. Azt tudniillik, hogy figyeljük csak meg, mennyi a keresete egy személynek, aki egyesegyedül jár a családból dolgozni, s mennyi, ha az egész család EFSZ-ben van. A. különbség tetemesen nagy. Érdekes gondolat! S mindjárt példát is említ, a Dudás-családot, az állatgondozókat, a szövetkezet talán leglobb dolgozóit, akik hárman szorgoskodnak a közösben s nézzék meg, menynyi a jövedelmük. — Az általános gyakorlat sajnos az, hogy a szövetkezetbe csak egy személy jár a családból. rendszerint asszony, vagy idősebb férfi, a fiatalok meg, a jó munkaerők mennek máshová. Hát Így aztán nem lehet jól keresni! V. Ság persze nemcsak a szövetkezetből áll, hiszen „város", az egykori Hont vármegye „fővárosa". 5800 lakos, s egész a közelmúltig járási székhely. Tipikusan vidéki település, „vegyes" falu vagy város (kinek hogy tetszik), ugyanúgy találsí Itt munkást, mint parasztot, de leginkább értelmiségit, hivatalnolrt>t, kispolgárt. A parasztok a szövetkezetben dolgoznak, az értelmiség leginkább hivatalban, üzletben, de a munkások. . i Nincs a városnak, de az egész vidéknek egy gyára, egy ipartelepe, ahová el lehetne helyez nl legalább párszáz embert, Így aztán megy mindenki ahová lát. Osztravára, Kassára, Csehországba. Pénteken, szombaton, hétfőn zsúfolásig rakottak a vonatok, autóbuszok, ahogy özönlik a nép Ipolyságról vagy Ipolyságra. — Nagy gondunk ez bizony, elsősorban nekünk — mondják a városi nemzeti bizottságon Horniak glvtárs, Tassy elvtárs, Szógel elvtárs, — hogy megszüntették a járást. Mert rengeteg munkaerő felszabadult, elsősorban a hivatalnokok, de hát mit csináljunk mi velük, hová rakjuk őket? — Hatszáz dolgozó nőnek kellene állást szereznünk. mihez kezdjünk velük? A mezőgazdaságba nein akar menni egy sem, üzemünk nincs, hivatalokban nincs hely. — Nagy gond, nagy gond, bizony! S Ipolyság különben is valahogy mindig el volt hanyagolva, kiesünk a forgalomból, mondok most egy érdekeset. Alig van már falu szerte az országban, akár az a legkisebb is, amelynek ne lenne kultúrháza (ha jobb nincs, egy régi, de a legtöbbnek vadonatúj, korszerű) nekünk még nincs! Itt, a városháza nagytermében szoktunk előadásokat rendezni. Pedig az élet robog itt is előre, fúrnakfaragnak városszerte, itt a tornaterem épül, ott az iskolákat renoválják, amott a város központját alakítják át. S a fiatalok! Sehol annyi főiskolás fiatal egy rakáson, mint ebben a kisvárosban. Kassától Prágáig ellepik az összes egyetemeket, de itt nem marad egy sem, mert minek! — Pedig Itt volna a helyük, ha elvégzik az iskolát, ide kellene, hogy visszatérjenek, hogy hoznák ide is a fényt, a kultúrát, a világosságot. Mert kapunk már ugyan abböl is valamit, de csak lassan szivárgó sávon, mint a napsütéses oldaltól félreeső ablak. Ezt kellene egy kicsit meggyorsítani, ablakot vágni a napsütéses oldal felé! * VI. Ipolymente, 1960. augusztus. Tények és., emberek, hétköznapok és vasárnapok, problémák és feladatok. Van belőlük elég, a jőbó! Is, a kevésbé jóból Is, soha ennyi érdekes, Trójára. várő dolgot, mint Itt és most, ebben a mi forrongó korunkban, csak lenne az embernek Ideje mindent megírni! A fenti jegyzetek nyilván csak morzsák voltak a nagy egészből, pillanatfelvételek, talán akad idom folytatni még miskor, s egyszer talán végigjárni, áttanulmányozni az egészet, s megírni, dokumentumul, tanulságul az utódainknak, hogy éltünk, mikkel viaskodtunk mi, a kommunista társadalom építésének első esztendeiben. Hétköznapok