A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-28 / 35. szám

Feltűnik Bitov vára A bitovi vár nyugati bástyatornya Ezek maszek alapon táboroznak „Zöld a kukorica, Kati,.," Az Ismert nóta Idézett első sora 1960 au­gusztus 2-án a pozsonyptispök! szövetkezet határában — valóság. A meleg síksági szélben hajlongó kukoricaszárak valóban méregzöldek, s Kati is van bőven. Az első képUnkön látható két lány közül ugyan egyik sem az: de a nem látható negyven között — a jelenlévő huszonnyolc férfit leszámítva — akad nem ls egy. Túlsúlyban vannak ugyan a Ltdák, Szo­nyák, Tányák, Lukréciák, tehát a csallóközi síkságon csodabogár számba menő. Idegen tá­jak, városok illatától terhes nevek, de hát — forog, kavarog a világ. Tájak szaladnak egy­másba, emberek hagyják ott megszokott kör­nyezetüket, s kóstolnak bele más elembe, a lét, 8 munka más formáiba. Ezek a Lidák és Szonyák pl. külsőre, ruházatra semmiben sem különböznek a püspöki lányoktól, (mert hol van már a régi püspöki népviselet?!), pedig mindennapjaik egyáltalán nem a szabad ég alatt, a kukoricatáblák között zajlik. Bra­tislavalak valamennyien. Harminckilenc közülük (a férfiakat is beleszámítva) a Televíziónál, ti­zennyolc u Drevolmpregnátnál (fa-vizhatatla­nltó üzem), és tizenhárom a Kerületi Bírósá­gon dolgozik. Rendezd, totósok, btrök és iabo­rutorlsték. A Párt és Nemzeti Tanács fel­hívására egy napra életformát változtattak, hogy segítségére siessenek az elszabadult elemekkel gyürkőző falunak. A segítség ugyan szinte gyerekjáték, de épp elég ahhoz, hogy a szövetkezeti tagokat .felszabadítsa más. ko­molyabb gyakorlatot Igénylő munkára. A jó pár hektárnyi kukorica ugyanis • majdnem olyan sürüre sikerült, mintha csalamádénak szánták volna. Fattyazní kell hát, vagyis egy bokor­ban nem hagyni többet egy-két szárnál, hogy ti leendő csőnek minél több tápláló nedv jus­son. Mindezt egy erős vállú, derékig mesztelen fiatalembertől hallom, aki ugyan nem agronó­mus, még csak nem Is szövetkezeti paraszt, hanem — Ítélőbíró. Valamikor azonban ömaga ls falusi gyerek volt, a mezei munka „meg­ítélése" sem Idegen hát tőle. Mlg ml beszélgetünk, a brigád ebédel. Fotös kollégám egy csinos, nyúlánk lényt kerülget §épével. Napfény csillan a lencsén, s új idők okumentumaként filmre merevedik a püspöki kukoricásba), söröző Lukrécia. Oj idők doku­mentumaként! — A múltkoriban egy ideg nem volt a falumban csordás. Megkezdték hát a falu egyik végén, s sorba járt a pásztor ta­risznya. Illetve csak járt volna, ha meg nem akad a Nag gye rek-portár). De ott a legidősebb Naggyerek fatttyú az apja volt hatvan hektár­jára célozva kijelentette, hogy ő bizony nem a csordáaságra született. — Nézem ezeket a btrőkat, bemondókat, operatőröket, Többnek volt blztoaan gyerekszobája, mint amennyinek nem, melyiknek jutna eszébe kijelenteni, hogy ő bizony nem kukorlcBfattyazásra született! De hát - forog, kavarog a világ. Kemény, elő­ítéletek élét kiverő törvények jönnek, s ta­nulja-tanulgatja az eleddig csak pogány Sá­rókat, s Marisokat halló püspöki határ a Luk­récia-féle neveket 1». BARS! IMRE: Znojmo Ittképe a Dyje partjáról A parton (részlet)

Next

/
Thumbnails
Contents