A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-28 / 35. szám

nek, — őket ugyan tanltő elv­társnőknek szólítják majd, — megértenék, hogy mi lesz a munkájuk igazi lényege. Tudom, tudom ... előadnak, feleltetnek, hetente 20-22 órát tanítanak. Csakhogy ez nem minden ám! A feladatuk másik része — majdnem azt mondanám, a je­lentősebb része — egészen más természetű. A nyolc-tízéves gyerek, ami­lyeneket majd tanítani fog­nak, egy kis primitív erríberke, szellemi színvonala hasonló a vademberekéhez. Valamennyire tisztában van az élet alapelemei­vel, (persze a csak felnőtt kor­ban megnyilvánuló életérzések kivételével) ismeri közvetlen környezetét és kezd rendszere­sen gondolkodni. Csírázó fantá­ziája megpattantja a talajt, amely eddig takarta, és kidugja a fejét. Gyengécske még, csene­vész, és erőtlen, ápolni, öntöz­ni kell. Ez a ti dolgotok lesz, tanító elvtfirsnő! Még egy utolsó hancúrozás a Puree vizében, aztán hus habjait az iskola padja váltja fel. tak Afrikából, — a címe is ez volt; Fecskék. És, — micsoda öröm — egyet­len kép sem volt még kifestve benne. Nektek nem lesz Ilyen gondo­tok az olvasókönyvvel. Ingyen kapjátok az Iskolában. Meg a fü­zeteket, a ceruzát, a tollat is, mindent amire szükségtek lesz. Nem kell majd szomorúan ha­zamennetek és sírnotok, hogy édesapám, nekem nem jutott ol­vasókönyv, megvették mások ... A tanítónénl A tanítónénl így ... a tanító­néni úgy ... a tanító néni ezt mondta... ő volt a legfelsőbb fórum, minden vitás kérdésben ő dön­tött, minden homályos ügyet Ő világított meg. Érdekes, lebilin­cselő akciókat kezdeményezett, amelyek hetekig foglalkoztatták a képzeletünket. Ha óra köz­ben kl akartunk menni, Így kér­tük őt: „Tanító néni kérem szépen, legyen szíves kiengedni!" Rendnek kell lenni. Szeretném, ha Köteles Teréz és a többlek, akik szeptember­től kezdve „tanító nénik" lesz-A gyereket ilyen korban kez­dik a problémák komolyan ér­dekelni, teli van kérdésekkel. Az első korszakon, a „látás" korsza­kán - mert eddig csak látott, és gondolkozás nélkül, a szemé­vel szedte fel az ismereteket — túl van már. Ezelőtt a kérdései is, bármennyire fűtötte őket a szenvedélyes tudniakarás vágya. . butácskák voltak, suták és sok­szor nevetségesek. Bármit felel­tél rájuk, elhitte, legfeljebb még nalvabbul kérdezett tovább. Mondom, a látás korszakónak vége, beköszöntött a „gondolko­dás" korszaka. Ezek a gyerekek kritikusan fogják figyelni sza­vaitokat, és nem hisznek el min­dent feltétel nélkül. J61 készül­jetek fel, hogy azok legyetek, ami a mi tanító nénink volt ne­künk. Bizony tanító elvtársnők! DUBA GYULA Kötetes Teréz szintén elsős . ., elsó éves tanító elvtársno. veinket mindig a felsőbb osztá­lyosoktól vettük, akiknek már nem volt rájuk szükségük. Hasz­náltan vettük óket, sokszor ron­gyosan, szakadozottan. Az olva­sókönyvekben szép képek voltak, amelyeket színes-ceruzával szen­zációsan ki lehetett színezni. Az fim, de ezt az.idősebbek is tud­ták, és az unalmasabb órákon buzgón festették, csinosították az olvasókönyvüket. Mire hoz­zánk kerültek a könyvek, alig akadt bennük színezni való. Persze minél kevesebb kifestett kép volt egy olvasókönyvben, annál többet ért, mert annál több lehetőség nyílt benne a fantázia élesítésére, a színek kombinálására. így születtek meg aztán a piros emberek, a kék fák, a zöld felhők és a nagy sárga hajók, meg a rikító álla­tok. Nem volt ez a művészet egészen realista, sok szerep ju­tott benne az impresszióknak, de azért hasznos volt és nagyon szép. Én - keményfejű, makacs gyerek — olyan olvasókönyvet akartam venni, amelyikben na­gyon sok, még tiszta kép van. Válogattam .. . válogattam ... addig válogattam, amíg az ösz­szes könyvet megvették mások. Akkor aztán már jó lett volna akár egy teljesen kifestett, ösz­szc—vissza firkált is, de nem /olt. Elkeseredve mentem haza az iskolából. Nem lesz nekem olvasóköny­vem soha, — zokogtam keserve­sen — mind eladták a harmadi­kosok ... — másnak ... Az apám, amikor meghallotta Néhány nap múlva jönnek a gyerekek! a nagy problémát, a homlokát ráncolta. - Hm, eladták... No nem baj, - mondta vigasztalóan, -ne félj... azért neked ls lesz olvasókönyved! Másnap az édesanyám elment -Lévára, és hozott egy vadonat­újat. Sárga vászonkötésűt, amelynek a fedelén két vldém fecske röpült csicseregve, — talán éppen visszatérőben vol-Bakai Pityu: Ki volt az a József Attilta? Selmeci Gyuszi: Majd ha ötödikes leszel, megtudod!

Next

/
Thumbnails
Contents