A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-21 / 34. szám

Az egykori piargl városkapu Erdőkoszorúzta hegyek eszterláncának közepette mosolyog a távoli jövevényre ez az ódon „Ürkeze városka", amelyről Mikszáth Kálmán, a néhai selmeci diák ilyesformán irt: „Felülről is majdnem olyan ez a Város, mini akár Pest, alulról pedig még Párizsnál is különb! Mennyi látnivaló van Itten, s anindez csak a fele, mert a másik fele a föld alatt van." A nagy palóc talán túlozott dicséretével. Ám ha nem ás Párizs, s még csak nem ls Pest, a mai Banská Stlavnica minden elhanyagoltságának ellenére elbájolé város, amelyből hazánk egyik legszebb idegenforgalmi központját lehetne kiépíteni, azaz már lehetett is volna ... Az ö-v&r, a szép Rösel Borbála leányvára, a Kiopacska, a Rubigallus ház portálja, a hires Bacsófalvi tó, no meg a többi kies fekvésű, krástályvizií halastavak vonzzák a turistákat és bizony még jobban vonzanák, ha a közlekedés és az elszállásolás, az Illetékesek jóvoltából jobban lenne megszervezve. Ennek a városnak múltja és jövője van! Kezdetben vala az arany és az ezüst, mindaddig, amíg a Géza fejedelem által letelepített cseh bányászokat a tatárok az erdők rengetegébe nem űzték s ott le nem gyilkolták volna. Helyükre IV, Béla szász telepesei jötte*. Aanny és ezüst a hegyek gyomrában volt bőviben. A város nőtt, lakosai gyarapodtak. A' XIII. században már két késői román bazilika diszltette a várost, amely királyokat fogadott büszke falai között. Átvészelte a török és labancdúlást, becsülettel helytállt negyvennyolcban is. Ám egyszer elapadt az arany, csöndesebbek lettek a waldbürgerek és ringbürgerek házal s egyre nagyob lett a városi proletariátus sz&ma. Mik száth Kálmán mélabús iróniája nagyo is találó a múlt század Seimecért „Szerencse, hogy ők (lakói) hivó kato Jikusok, mivel csakis ezzel a vallás sal élhetnek meg — mivel sok a bőj benne." Három seimeci temető bizonyltja hogy korán pusztultak el a bányászait AZ átlag kor huszonnyolc év volt És (bizony még a kiaknázott bányák ban is könnyebb volt aranyat találni „mint újoncot találni, aki a katona mértéket megütötte volna." A város későbben még egyszer fei virágzott! Selmec ugyanis diákvára lett bányászati és erdészeti főiskolák kai, líceummal, ahol A. Sládkovié i szlovák költő, Petőfi Sándor és Mik száth Kálmán diákoskodtak. Azután i város az alvó Csipkerózsika sorsán jutott. Csupán a hegyek, erdők és vi zek konoksága miatt nem vált a vára prózává és nem pusztult bele a szűr keségbe. Ám a seknecl vidék igen különö vidék! A második világháború alatt • hitleri és tisó-i bitófák irnyékábai kinyflott a szitnyai legenda fehér ró zsája. Amikor az ország mär B tön] szélén állott, a Szitnya-hegy mélyé bői kiléptek az évszázadok óta ob szunnyadó honmentő lovagok. Lad isla: Exnár haladt az élükön, partlzár sapkájukon ötágú vörös csillag ragyogott és géppisztolyuk halált szőrt t fasiszta megszállókra! Hősi halált haltak a hazáért és helyükre a szovjet hősök léptek. A Tatérréten játszó apró pásztorgyerekek ma is mutogatják a patkónyomokat: „Erre mentek Exnár harcosai és a szovjet hősök vissza szikla-A Kiopacska A Bacsófalvi-tó Egy kis brlgódosnő pttienés közben Nyaralók a Bacsófalvi tavon A város látképe A leányvár