A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-07 / 32. szám

lelnek a zsékok izesedett hordók — mind-mind régi ószág. Saját gyártmány mind — ha­lai, magunktanltotta bognárok csinál­ák — valóban: a gyárnak van egy kü­ön erre a célra létesített tanonc­skolája — hazai fából (tölgyfából) — i ez is hozzátartozik a titkunkhoz, rfert megpróbálkoztunk már mi is új cádakkal, új hordókkal, új katlanok­cal, csakhogy az eredmény ... Az eredmény az lett, hogy sörnek igyan sör volt, amit csináltak, csak lilzeni iz és zamat tiélkül. Vagyis nem nlzeni. ízért aztán maradt minden a régiben, igy, ahogy 1842-ben volt, amikor fel­vitették a pilzenl sörgyárat, s va­ószinüleg igy marad ezután is még okáig, nagyon sokáig, talán az idők égtelenjéig. S ha mér ennyit kikutattunk, foly­assuk tovább a sör körüli vizsgélő­iásunkat. A pllzeni sörgyárat tehát 1842-ben pltették, de a sörgyártás története okkal régibb időkbe nyúlik vissza. föld csaknem valamennyi ősi népe, lég a történelem előtti időkben, kü­ünböző szeszesitalokat készített, még­edlg vagy cukortartalmú anyagokból, agy pedig keményítőt tartalmazó yersanyagokból, aminők különösen a abonafélék magvai. Az utóbbiakból ejlődött kl a sörkészltés. Pilzenben ls gyártották már 1295-n, s a hagyomány szerint oly nagy [épszerüségnek örvendett, hogy ma­uk a cseh királyok II. Premysl Oto­ár, meg IV. Károly is hivei közé tar­íztak. Az utóbbi még védőszentet is lományozott a pilzenieknek — Szent encelt. Járjuk a nagy kiterjedésű, több mint hektárnyi területet elfoglaló üze­et. A sörkészltés első aktusa: a forra­is. Hatalmas vörös katlanokban for-Iják az édes pilzeni vizet, először gy órán át, aztán a komló meg a ményitő hozzáadása után újabb há­m őrán keresztül. Innen a már lforralt félig vlz, félig sör az er­jesztőbe kerül, s itt hetekig, hónapokig áll az óriási, háznagyságú kádak­ban. Innen már a hordókba meg a pa­lackozókba vezet az út, ahol fürgeke­zű lányok, asszonyok csomagolják el­szállításra a világ minden tája felé. Hetvenhárom országba exportálnak a pilzeniek, legnagyobb mennyiségben a Szovjetunióba meg Nyugat-Német­országba, s megtudjuk még azt is, hogy naponta több mint 3400 hekto­liter sört gyártanak Pilzenben. Dehát csoda-e, hogy ennyit? Hiszen a német vasmunkás csakúgy meg­issza a jő sört, mint a szovjet kot­hozparaszt, a francia kőműves, csak­úgy, mint az amerikai néger, s az ostravai szénbányász csakúgy, mint a csallóközi földmlvelő. CSELÉNYI LÄSZLÖ A történelmi dokumentumok mellett a közép­kori fametszet is bizonyítja, hogy hétszáz évvel ezelőtt is ízlett már a komló leve. Pilzen - Gömör közel ezer kilomStes bár a bor helyben terem, mégis keletje van a sör­nek. Csizmarek Béla is serénykedik Folyik az aratás-cséplés Eperjesen is. Huszonhat einber forgolódik a cséplőgép körül: fiatal, öreg — ki-k az öt megillető helyen. Hihetetlenül sokrétű emberek verődtek itt össze jó kollektívává: Takács Géza, a gépkezelő: vízimolnár fiából lett szenvedélyes trak­torossá. Takács Domonkos, Godő Ferenc, Fülöpi Mihály, a zsákolok az első huszonhat ár földecskéjéhez bérbe vett néhány holdat s annak a terméséből éldegél családjával; a második egész életén át részes­arató volt — csak két dolgos keze a megmondhatója, hogy miből nevelt fel tizenegy gyereket, a harmadik gazdaember fia. Most szö­vetkezetesek, s úgy megértik egymást, mintha egy anya szülte volna óket. A munka a megbékélés forrása, a kenyér — maga a békesség. Csizmarek Balázs, pék, jelenleg etető. A cséplőgép torkába ereszt­geti a telt kalászú gabonát, hogy legyen miből kenyeret sütnie télire. Szereti a meleget, ha a kemence ajtajánál nem melegedhet, felcsap etetőnek. Horváth János, egykori kisgazda, a szövetkezet kazalmestere. Cgy tartja a villát, mintha vele született volna. Kevés ember van, aki olyan akkurátusan meg tudja rakni a kazlat, mint ő. Hiába no, min­denre születni keli. Nem folytatom a sort, megállok egy pillanatra. Láthatjuk, hogy a múlt világából az eperjesleknek sikerűit átmenteni az idősebbeket. De tegyük fel a kérdést: Sikerült-e vajon felnevelniük, megnyernlök a jövő embereit, a fiatalokat erre a verejtékes, de szép és hasznos munkára. A felelet: sikerült! A cséplőgépnél lévő huszonhat ember között nyoic-tlz fiatal leány, legény dolgozik és ez megnyugtató a szövetkezet Jövőjére nézve, s jő például szolgálhat sok mis falu parasztfiataljainak is, hogy nemcsak a gyárak, irodák az élet forrásai . .. Nézzük csak Horvát Lacit, kamaszos huncutsággal mosolygó élet­vidám ábrázatát, amint tréfásan kijelenti: „En vagyok á pejva­mester"; vagy figyeljük meg Godő Jenőt, amint férfias komoly­sággal derekasan megküzd a pejvával s a porral. Óket már nem kell féltenünk; ismerik a kenyérgyüjtés örömét és értelmét. MÓROCZ KAROLY

Next

/
Thumbnails
Contents